Sallói Dániel aranyra vágyik, és hős lett Kansasben

Sallói Dániel úgy érzi, a helyén van, és nincs oka türelmetlennek lennie a jövőjével kapcsolatban. Az észak-amerikai profi labdarúgó-bajnokságban (MLS) főcsoportdöntőre készülő Sporting Kansas City futballistája, aki a vasárnapi, Real Salt Lake elleni duplájával immár 13 gólos a szezonban, nem tagadja, hogy több mélyponton is át kellett küzdenie magát az elmúlt években, de ezek csak segítettek neki abban, hogy erősebbé váljon.

Nagy buli volt a Real Salt Lake elleni továbbjutás után?
Hatalmas volt az eksztázis a csapaton belül, de meg kell mondanom, hogy borzasztó fáradtak voltunk mindannyian, így egy közös vacsora még belefért, de aztán bezuhantunk az ágyba.

Kicsit szokatlannak tűnik ez a két hét pihenő, ami a főcsoport-elődöntő- és a döntő között eltelik.
Valóban az, de így legalább azok a nemzeti csapatoknál érintett játékosaink, akik most elutaztak a válogatott szünetben, rendelkezésre állnak majd a Portland ellen.

Amúgy viszont tényleg rossz, hogy áll a bajnokság, lendületben vagyunk, nagyon sikeres év áll eddig mögöttünk, én magam is játszanék már.

Sallói Dániel csereként duplázott a Salt Lake ellen Forrás: Sallói Dániel/Instagram

Nem lehetett nem észrevenni, micsoda ünneplést csaptak a társaival, miután a második góljával végleg eldöntötte a Salt Lake elleni párharcot. Innen a távolból is úgy tűnik, hogy kiváló lehet a csapatszellem.
Igen, egyszer csak azt vettem észre, hogy mindenki a nyakamon csüng, hihetetlen pillanatok voltak, nem beszélve arról, hogy tombolt az egész stadion.

Nagyon jó a társaság, a focin kívül is összejárunk, barátok vagyunk, és az is tény, hogy a sikerek még inkább összekovácsolnak minket.

Szeretünk együtt játszani, alig várjuk, hogy újra pályán legyünk.

Vermes Péter magyar származású edző a Kansas Citynél. Mit jelent az ő személye a klubnak és önnek?
Rengeteget. Az, hogy ilyen jól szerepelünk, jórészt az ő érdeme. Mindig jól igazol, remek csapatot hoz össze, és azt sem tagadom, hogy nagyon sokat segített nekem.

Korábban nem volt olyan egyszerű itt a helyzetem, de szép fokozatosan felépített engem

Ma már maximálisan bízik bennem, és ezt a bizalmat igyekszem is meghálálni.

Peter Vermes (öltönyben) sokat segít Sallóinak Forrás: AFP/2017 Getty Images/Jamie Squire

Témánál vagyunk, hiszen ön is említette, hogy nem volt mindig minden fenékig tejfel odakint sem. A sajtó most a sikereitől, a góljaitól hangos, de gondolom, akadtak mélypontok is bőven a pályafutásában az elmúlt években.
Ez nem is kérdés, persze, hogy akadtak. Amikor 2014-ben cserediákként kimentem, a Kansas City U18-as csapatában szerepeltem, még középiskolásként.

Aztán hazajöttem, hogy leérettségizzek, ekkor adódott a lehetőség, hogy Újpesten futballozzak,

ahol – bár eredetileg a kérésünk az volt, hogy az NB III-as csapathoz csatlakozhassak, hogy ne essek ki a ritmusból – a belgiumi edzőtábor után Nebojsa Vignjevics a felnőttekhez irányított. Így aztán 2015 őszén bemutatkozhattam az NB I-ben, gólokat is szereztem, de télen visszatértem Kansasbe. Hozzáteszem: lelkesen és tettre készen, hiszen úgy gondoltam, eljött az én időm,

ehhez képest hidegzuhanyként ért, hogy nem kaptam meg a lehetőséget a nagycsapatnál, csak a tartalékoknál játszhattam.

Ezért döntöttünk úgy, hogy 2016 nyarán megint hazajövök, végül a Gyirmótnál kötöttem ki.

Ahol annyira azért nem tudott maradandót alkotni.
Igen, összesen 13 meccsen léphettem pályára, és két gólt szereztem, de az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy sérült is voltam, csigolyarepedésem volt, ami alapjaiban határozta meg azt az időszakot. Télen újra visszamentem a Kansashez, és aztán jött az újabb bajnoki idény, ahol az első öt mérkőzésen változatlanul mellőztek.

De itt jött be a képbe az, hogy addigra már nagyon sok mindenen keresztülmentem, az említett mélypontok csak erősebbé tettek, így sokkal jobban reagáltam a történtekre.

Ez ki is fizetődött, hiszen végül megkaptam a lehetőséget, és egyre inkább élni is tudtam vele.

A fiatal játékost csak még erősebbé tették karrierjének mélypontjai Forrás: AFP/2017 Getty Images/Jamie Squire

Ebben azért a családnak is volt szerepe? Elvégre az édesapja és a nagypapája is NB I-es labdarúgó volt, előbbi komoly külföldi karriert is befutott, a tapasztalataik sokat számíthattak.
Apu természetesen folyamatosan mellettem állt, támogatott, rengeteg jó tanácsot adott. Arra azért mindig figyelnem kell, hogy ő nemcsak egy jó futballista volt, hanem sokszor aggódó, elfogult szülőként is viselkedik, ami persze érthető.

Olykor idegesebb egy-egy nehezebb, engem érintő szituációban, mint én magam.

A nagypapámmal is tartom persze a kapcsolatot, de ő nem ad tanácsokat, nem folyik bele a részletekbe, neki az a fontos, hogy játsszak. Mondhatjuk, hogy a háttérből segít.

Nem volt kérdés, hogy Sallóiból focista lesz

Sokan úgy gondolják, az eleve elrendelés tipikus esete volt, hogy Sallói Dánielből labdarúgó lett, hiszen már a dédnagyapja és annak négy testvére is futballozott. Nagypapája, idősebb Sallói István a 70-es években 81 NB I-es mérkőzésen nyolc gólt szerzett a Tatabányai Bányász színeiben, édesapja, ifjabb Sallói István pedig a Videotonnál, Győrben, a Honvédnál és két izraeli klubnál is szerepelt, 13 alkalommal a válogatottban is pályára lépett. A Gelei kapusdinasztia mellett a Sallói család az egyetlen a magyar labdarúgás történetében, amelyből egymást követő három generáció is képviseltette magát a hazai első osztályban, az pedig egyedülálló, hogy mindhárman szereztek gólt is a bajnokságban. „Igazából egyedül én voltam az, aki határozottan kijelentette, márpedig ennek a gyereknek futballoznia kell – mondta idősebb Sallói István. – Mégpedig azért, mert jók a focigének a családban. Én az NB I-ig jutottam, a fiam válogatott lett, Dani pedig remélhetőleg folytatja a sort, és ő is rátesz még egy lapáttal hozzánk képest. Nagyon szeretném, hogy akár a világválogatottságig is eljusson. Egy évet még mindenképpen maradnia kellene odakint, de aztán át kellene jönnie Európába" – tette hozzá a 73 éves egykori futballista.

Sokan úgy vélik, épp itt lenne már az ideje, hogy a nagyválogatottban is számoljanak önnel, elvégre már 22 éves, parádés szezont fut az Egyesült Államokban. Marco Rossi augusztusban be is hívta a keretbe, de a debütálására még nem került sor, a mostani két találkozóra nem is kapott meghívót. Mi ennek az oka?
A kapitány elmondta, hogy számol velem a jövőben, de ebben az esetben túl közel lett volna az észtek és a finnek elleni meccs a mi playoff-mérkőzésünkhöz, így ezúttal valóban nem számított rám.

A nyár végi összetartást nagyon élveztem, jó volt megismerni a körülményeket, a stábot, a játékostársakat,

de úgy gondolom, eljön hamarosan az én időm is, és előbb-utóbb bemutatkozhatok a nemzeti csapatban. Most viszont száz százalékig a klubomra koncentrálok.

Sallói Dániel még vár a válogatottbeli debütálásra Forrás: Origo

A klubjára, amelyről sokan így a távolból nem tudják eldönteni, hosszú távon mennyire szolgálhatja a fejlődését, hiszen az MLS, az amerikai bajnokság továbbra sem tartozik a legelismertebb ligák közé a világon. Ráadásul, bármennyire is kötődhet talán már érzelmileg is Kansas Cityhez, látatlanban egy elég unalmas, szürke amerikai város képe rajzolódik ki az emberben róla, de legalábbis nem vetekedhet ilyen szempontból a jóval izgalmasabb New Yorkkal vagy mondjuk Los Angelesszel. Szóval, innen hová vezethet az útja?
A lehető legőszintébben mondom, hogy ezzel most nem foglalkozom. Nagyon jól érzem magam itt Kansasben, ez a hely közel áll a szívemhez, már amikor kijöttem cserediákként, akkor beleszerettem, és a családnál, ahol laktam, tényleg jó dolgom volt.

Sok barátom van, megismernek, szeretnek, közben pedig arra is jut energiám, hogy online formában az egyetemi tanulmányaimat is végezhessem üzleti sportmenedzsment szakon.

Ami a szakmai részt illeti: hallom a pletykákat, hogy innen-onnan figyelnek, ha esetleg komolyabb ajánlat jön értem, nyilván meg is vizsgáljuk, de nincs okom a panaszra. Az MLS egyre jobban fejlődik, a csapatom erős, ez az első igazán jó évem, nem késtem le semmiről, és itt megvan a lehetőségem arra, hogy én is előrelépjek.

Visszatérve a vasárnap esti ünnepléshez: nagyon csalódott lenne, ha nem nyernék meg a bajnokságot, az MLS Cupot? Ki ellen játszana szívesen a döntőben?
Először is, addig azért még el kell jutnunk, de ha legyőzzük a Portlandet is, akkor én szívem szerint inkább a New York Red Bullsszal találkoznék. Mindenképpen idegenben kellene lejátszanunk a finálét, hiszen a másik konferenciadöntőben érdekelt két együttes egyaránt több ponttal zárt az alapszakaszban, mint mi, de – az Atlantával ellentétben – a Red Bulls pályája természetes fűborítású, így annak jobban örülnék. Persze ha bajnokok akarunk lenni, akkor végül is mindenkit meg kell vernünk.

Sallói a lehető legjobb helyen van

„Nekem mindig is egyfajta álomországnak számított az Egyesült Államok, bár én nem jutottam el oda olyan fiatalon, mint Dani – szögezte le a jelenleg a Digi Sport szakkommentátoraként és a ZTE sportigazgatójaként dolgozó ifj. Sallói István. – Meggyőződésem, hogy nem is lehetne jobb helyen. A Sporting Kansas közbenjárására hamarosan a zöld kártyát is megkapja. Pozitív, támogató közegben él, amire mondok is egy példát. Amikor az utánpótlás-válogatottba hazajött, az edzésen folyton rászóltak, hogy miért így és úgy csinál, miért nem passzol, egyből a negatív hozzáállást tapasztalta, míg odakint egy-egy rosszabb megoldás után is biztatóan megtapsolják, nem is értette, miért ennyire mások a körülmények. Elképesztő, milyen jó versenyző típus vált belőle Amerikában, itthon, fiatalabb korában nem ez volt vele a helyzet. Egyszóval nem vagyok benne biztos, hogy mondjuk egy kevésbé jegyzett nyugat-európai csapatban jobb sorsa lenne."