A Juventus a háborúból is békét varázsol

Úgy tűnik, a Juventus egyre inkább átírja a linekeri mondást: a futball egy olyan játék, melyet huszonketten játszanak, és a végén mindig a torinóiak nyernek. Még akkor is, amikor mondjuk Cristiano Ronaldo nem tündököl annyira. A bajnok ezúttal a Derby d'Italiát húzta be egy kiegyenlített meccsen az Inter ellen. De vajon miért is pont ez a mérkőzés „a” nagy derbi az olaszoknál?

Hogy miért éppen a Juve-Inter meccs kapta a Derby d'Italia elnevezést? A kérdés jogos lehet, hiszen Olaszországban számos variáció szóba jöhetne a titulus kapcsán, hogy mást ne mondjunk, az Inter éppen annyi bajnoki címmel rendelkezik (18), mint a Milan, vagyis akár a Juve-Milan is rászolgálhatna az „Itália derbije” ütközetre.

A Juve-Inter, azaz a Derby d'Italia Olaszország legnagyobb meccse Forrás: NurPhoto/Matteo Bottanelli/NurPhoto/Matteo Bottanelli

A válasz tulajdonképpen egyszerű: 1967-ben a Gazzetta dello Sport legendás újságírója, Gianni Brera ellentmondást nem tűrően ezzel a jelzővel titulálta a liga alapítása óta akkor legsikeresebbnek számító két csapat, a Juventus és az Internazionale összecsapásait. Indoklásként felhozta még azt is, hogy ez volt az a két együttes, amely mindvégig az élvonal tagja volt, és bár 2006-ban a torinóiakat visszasorolták a Serie B-be, az a kieső egy év nem osztott, nem szorzott, ez maradt és vélhetően marad az idők végezetéig a „nagy olasz derbi”.

A két klub közötti ellentétnek persze sokkal több állomása van, már Brera keresztapai szerepvállalása előtt, 1961-ben háborús állapotok alakultak ki a Juve és az Inter között, miután a milánóiak szerint az Olasz Labdarúgó-szövetség elnöki posztját is betöltő Juve-elnök, Umberto Agnelli (a jelenlegi elnök, Andrea Agnelli édesapja) keze is benne volt abban a döntésben, melynek értelmében egy, a torinói drukkerek randalírozása miatt kiszabott kétpontos büntetést eltöröltek, és a Juve-Inter derbi újrajátszását rendelték el. Tiltakozásul a megismételt találkozón Angelo Moratti, az Inter első embere (no, ő pedig a 2013-ig regnáló Massimo Moratti apja) az ificsapatot küldte pályára. 9-1-es vereség és Juve-scudetto lett a vége.

Vereségével az Inter szinte biztos, hogy lemondhat a bajnoki címről Forrás: AFP/Marco Bertorello

Sokat emlegetnek egy Mark Iuliano által az egyik 1998-as derbin elkövetett (vagy el nem követett, máig vita tárgyát képezi) szabálytalanságot Ronaldóval (természetesen az akkoriban az Intert erősítő brazil Ronaldóról van szó) szemben, ami után elmaradt a 11-es, a Juventus pedig megint elhalászta riválisa orra elől az aranyérmet. No, és akkor még ott volt a 2000-es évek Calciopoli-botránya, melynek következményeként a Juventust két bajnoki címétől is megfosztották (az egyiket „odaadták” az Internek), és a másodosztályba száműzték.

Ez az a párharc, amelynek „kedvéért” még a (szinte) mindig, mindenkivel, a vetélytársakkal szemben is lovagias, már-már úriemberként viselkedő Gigi Buffon is képes volt balhézni: 2009 decemberében a két csapat rangadóján Thiago Mottával viaskodott. (Amúgy itt volt tojásos buszdobálás, Mario Balotelli inzultálása, José Mourinho, az Inter akkori edzőjének kiállítása is, csak hogy még néhány adalékot említsünk.)

Nos, a most pénteki Juve-Interrel kapcsolatban ilyen háborús állapotokról nemigen lehetett beszélni. Ez volt Cristiano Ronaldo első Derby d'Italiája, és sokan ezt a meccset tartották az Inter számára az utolsó szalmaszálnak, amelybe belekapaszkodva új esélyt kaphatott volna a bajnoki címért zajló versenyfutásban. Gyakorlatilag nem volt olyan szeglete a világnak, ahol ne közvetítették volna az összecsapást, a hírek szerint csak Ázsiában százmilliós nagyságrendben figyelték az ott legnépszerűbbnek számító két olasz gárda ütközetét.

Ez a Juve-Inter nem Mauro Icardiról és Cristiano Ronaldóról szólt Forrás: NurPhoto/Giuseppe Cottini/NurPhoto/Giuseppe Cottini

Az egyik legérdekesebb meccsnézési helyszín viszont a New York-i Barclays Center volt. Hogy hogy került a(z olasz) csizma a Brooklyn Nets kosárcsapatának otthont adó szentély asztalára? Nos, az NBA-ben szereplő sztáralakulat menedzsmentje – le sem tagadhatnák amerikai gondolkodásukat – erősen gazdasági indíttatásból úgy gondolta, ha szurkolói bázisukat az Európai Unió egyik legfontosabb és legnépesebb tagállamában, Olaszországban szeretnék szélesíteni, a legkifizetődőbb az ott vallásnak számító focin és azon belül a legnépszerűbb klubon keresztül behatolni a talján szívekbe. Létre is jött a partneri megállapodás a Juventusszal, ennek megfelelően pénteken már kora délutántól Juve-zászlók és mindenféle ajándéktárgyak lepték el a brooklyni szupercsarnokot és környékét, odabent pedig a speciális jegyet váltó VIP-vendégek David Trezeguet, a torinói klub ikonja, jelenlegi utazó nagykövete társaságában nézhették meg az Inter elleni mérkőzést.

Rossz az, aki rosszra gondol: a Nets szóvivője sietett leszögezni, hogy a kezdeményezés ötlete még azelőtt megszületett a fejükben, hogy Cristiano Ronaldót leigazolta a Juve. Na persze. A show csúcspontja most még az esti Nets-Raptors NBA-csata volt, de azért tény, hogy a Derby d'Italia az Egyesült Államok leghíresebb metropoliszában is megkezdte hódító útját.

Maga a legfrissebb Juve-Inter nem volt az év mérkőzése, nem is ez a jellemző a két együttes általában taktikai harcot hozó találkozóin. Az első félidőben az Inter veszélyesebb volt, ezt Gagliardini kapufája is jelezte, de a folytatásban a torinóiak szokás szerint bedarálták ellenfelüket, egy pontos Mandzukic-fejes elegendő is volt a három pont megszerzéséhez.

Ronaldo, bár kétségkívül hasznosan játszott, ezúttal nem tudott főszerepet vállalni a sikerben (sőt, inkább honfitársáról, a győztes gólpasszt adó Canceloról zengenek ódákat Piemontban), de ez most gyakorlatilag senkit nem zavar Torinóban, a lényeg, hogy 14 pontra nőtt a két csapat között a különbség a Serie A tabelláján, ezzel a milánóiak kimondva-kimondatlanul ki is szálltak a scudettoért zajló harcból.

Nem mellesleg a Juventus nem akar megállni a rekordhalmozásban: 15 meccset követően 43 pontja van (csak a Genoa elleni döntetlen rondít bele némileg a képbe), ezzel egyelőre beállította a PSG csúcsát az öt nagy európai bajnokság történetében a három pontot érő győzelmek bevezetése óta.
A zsinórban nyolcadik bajnoki címe felé robogó csapat menetelése láttán már csak az a kérdés, hogy a 40-es évek Grande Torinója és a 60-as évek Grande Interje után kinek a szájából hangzik el először a Grande Juve kifejezés?