Luka Modric: a háború borzalmaitól az Aranylabdáig

2018. december 3-án hivatalosan is Luka Modric lett a világ legjobb futballistája, miután megkapta a France Football Aranylabdáját, a sportág legrangosabb egyéni elismerését. A horvát válogatott és a Real Madrid játékmesteréé tehát a dicsőség, hogy megszakíthatta Lionel Messi és Cristiano Ronaldo egy évtizedes egyeduralmát. Jobb helyre aligha kerülhetett volna a díj, és sokan amondók, hogy már évekkel ezelőtt járt volna neki.

Ha van ember, akiről ránézésre utoljára jutna eszünkbe, hogy profi sportoló, ráadásul a világ legjobbja a szakmájában, akkor az Luka Modric. A Wikipédia szerint 172 centi, de a vb-ezüst miatt biztos feltornázták egy kicsit ezt a számot, a súlyát pedig le sem merték írni, szerintünk 60 kiló.

A haja a korai nyolcvanas évek ovis divatját idézi, de ez őt láthatóan nem érdekli, a szurkolók pedig egyrészt megszokták, másrészt nem azt nézik, hanem a lábát, amivel varázsol.

Luka Modric 2006 márciusában az Argentína-Horvátország barátságos meccs előtt Forrás: AFP/Jean-Christophe Verhaegen

Luka Modric a ma Horvátországhoz tartozó tengerparti nagyvárosban, Zadarban született 1985-ben, természetesen még jugoszláv állampolgárként. Viszont nem a majd' háromezer éves múltra visszatekintő festői szépségű városban nőtt fel, hanem egy Modrici nevű kis faluban, amely az Obrovac Szabad Zóna nevű terület része volt. Ezt a Zadartól 60 kilométerre lévő területet annak idején azért hozták létre, hogy ipari befektetéseket csalogassanak a ritkán lakott területekre. Nem sikerült, és 1991-ben a befektetők helyett a katonák érkeztek meg, miután a horvát függetlenség kikiáltását követően kitört a balkáni háború. Idősebb Luka Modric bevonult, hogy fegyverrel a kezében védje meg új hazáját, a család pedig a kis Lukával együtt Zadarba ment, ahol megannyi hasonló menekülttel együtt az egyik szállodában leltek ideiglenes otthonra.

Itt kezdődött az ifjabb Luka Modric karrierje is.

„Emlékeszem, volt egy srác, aki álló nap egyedül rugdosta a labdát a hotel parkolójában. Sovány volt, és a korához képest kicsi, de az messziről látszott, hogy van benne valami különleges. De arról álmodni sem mertünk, hogy egy nap az a játékos lesz belőle, akivé mára vált” – mondta róla az NK Zadar elnöke, Josip Bajlo még 2012-ben, amikor a Modric félszáz válogatottsággal a háta mögött a Tottenham Hotsuprtől a Real Madridba igazolt.

Luka Modric 2012-ben a családjával együtt érkezett meg Madridba a Realhoz Forrás: AFP/Dominique Faget

Régen rossz, ha a futballra úgy tekintünk, mint a háborúra, de Modric számára a kettő elválaszthatatlan egymástól.

„Arra emlékszem legjobban, hogy állandóan féltünk.

Gránátok ezreit lőtték ki a városra a környező hegyektől, csak úgy potyogtak az edzőpályára, mi pedig versenyt futottunk, hogy elérjük az óvóhelyet.

A foci volt a mi menedékünk a valóság elől” – idézi ugyanaz a Guardian-cikk Tomislav Basicot, Modric egyik első edzőjét.

Ahogy a horvát fociban lenni szokott, egy-egy kiemelkedően tehetséges gyerek éppen addig marad egy kis klubnál, amíg a Dinamo Zagreb megfigyelői fel nem fedezik. Modric esetében ez csak többé-kevésbé volt, de tény, hogy 17 évesen a fővárosi csapatnál kötött ki. Előtte még le kellett nyelnie a békát, hogy

Dalmácia első és az ország második legnagyobb csapata, a Hajduk Split nem tartott rá igényt,

mondván ezzel a fizikummal semmire sem viszi. „Futballapukája”, Basic edző azonban nem hagyta annyiban, beajánlotta a Dinamóhoz, ahol lehet, hogy csak a nagy riválist akarták bosszantani, vagy tényleg jobb szemük volt a tehetségekhez, de tény, hogy nekik kellett Modric.

A 2018-as Aranylabda díjazottjai

A France Football által egy évvel ezelőtt visszavett díjat idén hárman vehették át. A legjobb fiatalnak járó díjat Kylian Mbappé kapta meg, míg az először kiosztott női Aranylabdát a BL-győztes Olympique Lyon norvég klasszisa, Ada Hergerberg vehette át David Ginolától. A díjra jelölve volt az ugyancsak a Lyonban játszó Marozsán Dzsenifer is. A férfiaknál Modric mögött Cristiano Ronaldo, Antoine Griezmann, Mbappé és Lionel Messi volt az első öt sorrendje. A további sorrendet ide kattintva tanulmányozhatja.

Az aprócska legényt gyorsan „kiképzőtáborba” küldték: a bosnyák élvonalban szereplő Zrinski Mostarnak adták kölcsönt. „Aki a bosnyák bajnokságban megállja a helyét, az később mindenhol meg fogja állni” – mondta erről később Modric, aki 18 évesen megkapta az Év játékosa-díjat. A következő idényt már a horvát élvonalbeli Inter Zapresicnél töltötte, a csapat pedig az ő vezérletével a második helyen zárt a bajnokságban, és indulhatott az UEFA-kupa selejtezőjében. Két ilyen tanulóév után egyértelmű volt, hogy megtartja a Dinamo, a remek üzleti érzékéről (is) ismert klub

2004-ben tíz évre szóló szerződést kötött leendő sztárjával – jól tudták, hogy sokat kereshetnek a közelgő eladásán.

Nem zárójelben: Modric az első évben megkeresett pénzéből házat vett a szüleinek Modriciben, akik így végre visszaköltözhettek oda, ahonnan a háború elüldözte őket.

A Dinamónál jól számoltak,

négy évvel később, 2008-ban 16,5 millió fontért adták el a Tottenhamnek,

ahol egy térdsérüléssel kezdte a pályafutását, ami mindjárt be is indította a károgó kórust, hogy nem fogja bírni a PL fizikális darálóját. „A kritikák csak arra jók, hogy megmutassam az embereknek, tévednek. Lehet, hogy könnyűsúlyúnak tűnök, de mentálisan és fizikálisan is erős vagyok. Nekem soha nem volt gondom azzal, hogy mekkora vagyok” – mondta ekkoriban Modric. A 2010-11-es szezon végén már őt választották a Spurs szurkolói az év legjobb játékosának.

Luka Modric (jobbra) a Tottenham színeiben Forrás: AFP/Ian Kington

Még éppen időben, mert

a következő nyáron 30 millió fontért cserébe aláírt a Real Madridhoz,

ahol kezdetben José Mourinho nem nagyon tudott (akart) neki helyet szorítani a Xabi Alonso, Sami Khedira és Mesut Özil uralta középpályán, de a keret átalakulása, és Modric kitartása végül oda vezetett, hogy a horvát játékmester helye betonszilárdságúvá vált a csapatban.

Madridban mindennap együtt kell élned az óriási elvárások jelentette nyomással. Modric nemhogy együtt tud ezzel élni, de egyenesen a Real Madrid legjobb játékosa lett ezáltal

– mondta róla Cristiano Ronaldo. Márpedig, ha ő valakire azt mondja, hogy a legjobb, és nem egyes szám első személyben beszél, akkor hinnünk kell neki.

A Real Madrid játékosaként aztán a klubsikerek is ráköszöntöttek Modricra, ma már spanyol bajnok, kétszeres kupagyőztes, négyszeres Bajnokok Ligája-győztes, az egyéni elismeréseknek pedig se szeri, se száma.

Luka Modric (balról a második) itt éppen a klubvilágbajnoki győzelmet ünnepli a Real Madrid csapatával Forrás: AFP/Karim Sahib

A klubjaiban elvégzett munka mellett, természetesen, maradt ideje a válogatottra is. Az 1998-ban vb-bronzérmes első aranygeneráció után itt az újabb (húszévente egy aranygeneráció, nem rossz), amelynek egyértelműen ő a vezére, pedig győztes karakterekből nincs hiány arrafelé, elég, ha csak Ivan Rakiticre, Mario Mandzukicra, Ivan Brozovicra, Ivan Perisicre vagy éppen Domagoj Vidára gondolunk.

Modric uralja a középpályát, fáradhatatlanul robotol, szinte nincs meccs, amelynek a végén ne az ő lábában lenne a legtöbb kilométer.

A nagy tornákon azonban nem nagyon akart még kijönni neki a lépés, a 2008-as Európa-bajnokság ötödik helye volt a csúcs, viszont minden világversenyre úgy utaztak ki, hogy a szurkolók nem kis része bennük látta a meglepetéscsapatot. Idén nyáron Oroszországban aztán beváltották a „meglepetéskupont”, csak a franciák tudták megállítani őket a döntőben.

Luka Modric a legjobb játékosánák járó díjjal a 2018-as focivébé döntője előtt Forrás: Anadolu Agency/2018 Anadolu Agency/Sebnem Coskun

Modric lett a vb legjobb játékosa, bekerült a torna álomcsapatába, majd a megkapta a FIFA az Év Játékosa (The Best) elismerést, amit két éve még Aranylabdának hívtak.

Nem beszélhetünk egy olyan tehetségről, mint amilyennel Diego Maradona bírt, inkább van szó, hogy egészen hétköznapi dolgokkal tölti meg a játékot.

Nem csinál lehetetlennek tűnő dolgokat. Amikor játszik, a szurkolók azt gondolják, hogy »hé, hát ezt is meg tudnám csinálni«. Persze, mindannyian szeretünk ilyeneket mondani meccsnézés közben, de nem szabad ennek az érzésnek bedőlnünk. Amit ugyanis Modric csinál, arra csak Modric képes” – mondta a horvát zseniről az argentin válogatottal 1986-ban világbajnoki címet nyerő Jorge Valdano.

Egy sötét folt

A pénz tehet mindenről. 2018 szeptemberében egy madridi bíróság nyolc hónap felfüggesztett börtönre és 1,4 millió euró megfizetésére kötelezte Modricot, miután bizonyítottnak találták, hogy - sok más csapattársához, illetve a La Ligában játszó sztárhoz - hasonlóan több egymást követő évben is elmulasztotta befizetni a reklámszerződései után fizetendő adót. Ugyancsak pénzügyi vonatkozása volt annak az esetnek, amit még tavaly nyáron tárgyalt egy eszéki bíróság: itt azzal gyanúsították meg Modricot, hogy hamisan tanúskodott korábbi főnöke és pártfogója, a Dinamo Zagreb egykori mindenható ura, Zdravko Mamic perében, akit 1,6 millió eurós adócsalással, és mintegy 15 millió eurós sikkasztással vádolt a horvát ügyészség. Ebben az ügyben öt éves szabadságvesztés fenyegette Modricot.