A magyar Juve-edző, aki belehalt egy Bologna elleni meccs izgalmaiba

Vasárnap délután a Bologna 1-0-ra kikapott a Juventustól a Renato Dall'Ara Stadionban. A hazai csapatban a magyar válogatott Nagy Ádám nem kapott lehetőséget, azonban az olasz foci első aranykorában nem egyetlen fecske próbált nyarat csinálni Itáliában, hanem seregnyi magyar játékos és edző segítette a világ elitjébe az olasz focit.

Nem mennénk bele mélyen a részletekbe, azt megteszik helyettünk mások - például Andreides Gábor és Dénes Tamás a nagyszerű, Weisz és a többiek című könyvükben -, most legyen elég csak annyi, hogy volt idő, amikor egy olasz bajnoki elképzelhetetlen volt magyar főszereplők nélkül. Például 1934-ben, amikor először lett világbajnok a válogatott, az élvonal 18 csapata közül 12-nek volt magyar edzője, négy évvel később pedig - amikor éppen a mieinket győzték le 4-2-re a párizsi döntőben - nem volt a keretnek olyan tagja, aki addigra ne dolgozott volna magyar edző irányítása alatt.

Ezen edzők közé tartozott Károly Jenő is. A játékosként az MTK-val három bajnoki címet szerző, 25 magyar válogatott meccsén 10 gólt jegyző, Olaszországban csak "Tanár úr"-nak nevezett szakember 1920-ban lett a Savona edzője, ahonnan Edoardo Agnelli, a torinói FIAT gyár alapítójának invitálására tette át a székhelyét a Juventushoz, ahol a negyedik szezon hozhatta volna el számára a nagy sikert.

A Juventus 1925-26-os bajnokcsapata:

1925-26: la Juventus Vince dopo 21 anni il suo 2° Scudetto. È la Juve di Leggende come Combi, Pastore, Bigatto, Hirzer (Recordman ⚪⚫ All-Time di Gol Stagionali in Campionato, 35). L'allenatore è Jenő Károly. #StoriaDiUnGrandeAmore#Juve121#Juventus#FINOALLAFINE#FORZAJUVEpic.twitter.com/JZeB7JlyjE

— About J (@aboutjoff) November 1, 2018

A torinóiak két nagyszerű magyar játékosuk, Viola József, valamint a szezon végén egészen elképesztő teljesítménnyel, 26 meccsen 35 találattal gólkirályi címet szerző Hirzer Ferenc vezérletével az 1925-26-os szezonban lejátszott 42 meccsükből csupán hármat veszítettek el. A területi alapon felosztott bajnokság végén az északi liga győztese játszott a déli elsővel a bajnoki döntőben.

Károlyiék, ahogy az várható volt, az osztrák Hermann Felser irányította Bolognával kerültek szembe az északi döntőben, és a két csapat küzdelme valóban drámai lett. Túlságosan is az. 1926. július 11-én Bolognában 2-2-re végeztek, míg két héttel később Torinóban 0-0 lett a végeredmény. Miután ekkor még nem volt idegenben lőtt gól szabály, következhetett a harmadik mérkőzés, amit augusztus 1-re írtak ki. Ezt azonban Károly Jenő már nem érte meg: három nappal a találkozó előtt háza kertjében szívrohamot kapott – csupán 40 éves volt. Ahogy a korabeli olasz lapok írták róla, "belehalt a labdarúgásba".

A csapat végül 2-1-re megnyerte a semleges pályán, Milánóban játszott mérkőzést, a döntőben pedig Torinóban 7-1-re, idegenben pedig 5-0-ra verte az Alba Romát (milyen fájóan ismerős valahonnan ez az eredménypár...). A vezetőedzői posztot pedig a korábbi játékos, Viola József vette át.