„Nem hiszem, hogy be fogom tudni úgy fejezni, hogy ne ragadjanak el az érzéseim. Mindig is őszinte ember voltam, örülök, hogy ezt megélhettem” – mondta a válogatott csapatkapitánya, Dzsudzsák Balázs, aki csütörtök este századik alkalommal húzhatta fel a címeres mezt.
„A csapat csütörtökön is helyenként jól játszott, de akkor hiányzott, nem azt mondom, hogy a szív, hanem az az akarat, az a szenvedély, ami egyébként jellemzi ezt a csapatot, ugyanúgy, ahogy a szurkolóinkat is.
Most viszont megmutattuk, hogy tudunk focizni,
koncentráltak voltunk végig, száz percen át, és egyértelmű, hogy megérdemeltük ezt a győzelmet.”
Dzsudzsák határozottan szögezte le, hogy nem a döntetlenért léptek pályára a Groupama Arénában. „Mindig is tudtuk, hogy mit szeretnénk, most egy más, picit kényelmesebb rendszerben játszottunk.
De nem a taktikán múlt, hogy nyertünk, itt ma csak az lehetett a végeredmény, hogy győztesen jöjjünk le a pályáról, mindegy, hogy a vb-másodikról van szó.
Nekik is csak két lábuk van, nem kell tőlük hanyatt esni.”
„Sok más választásom nem volt, hogy mit csináljak, arra még gondoltam, hogy belövöm élesen a kapu elé, de szerencsére az első gondolatra hallgattam – mondta az első gólt szerző Szalai Ádám, amikor az M4 Sport riportere azt kérdezte tőle, rögtön tudta-e, hogy kapura küldi a labdát. – Kellett hozzá egy kis szerencse, de most azért jobb lesz bemenni az öltözőbe.”
A szlovákok elleni csütörtöki meccs utáni éles kifakadásáról is szót ejtett:
„Ez csak kívülről jött le úgy, ahogy lejött, a csapaton belül ez egészen más volt.
Most mindenki átélhette, hogy milyen érzés lenne hazai pályán Eb-meccset játszani!
Ötven, vagy nem is tudom, hány évente játszunk Eb-n, ez mindenkinek olyan erőt kell adjon, hogy a végsőkig harcoljon. Ezért ültünk le, mert nem lehet egy rossz meccs mellett úgy elmenni, hogy legközelebb majd sikerül, az ilyeneket ki kell beszélni, mert csak az oldja meg a problémákat. Imádok magyarnak lenni” – zárta mondandóját Szalai Ádám.
A Dzsudzsák Balázs lecserélése után a kapitányi karszalagot megkapó Szalai ezúttal nem spórolt a köszönettel a társak felé. „Köszönet jár mindenkinek, Balázsnak a századik meccséért, (Nagy) Dominiknak élete meccséért, a védősornak, akik minden lövésbe beleugrottak, (Pátkai) Máténak, aki ma tudta meg, hogy kezdő lesz, és eldöntötte a meccset.”
„Fölugrottam fejelni, szerencsém volt, másodikra sikerült bekotornom. Bátor voltam, nem foglalkoztam a kapussal, ilyenkor ott kell lenni, és be kell kotorni – mondta a győztes gólt szerző Pátkai Máté. – Meglepetés volt, hogy kezdő lehettem, és végül is álomszerűre sikerült ez a mérkőzés. De nem szeretném túlértékelni ezt a mérkőzést.”
„Nagyon örülök persze ennek a három pontnak, mert ahhoz, hogy kijussunk az Eb-re, kellenek a bravúrok. A horvát ettől még egy erősebb válogatott, a horvátok talán egy kicsit le is becsültek minket, de ez nem von le a győzelem értékéből.”
Kalmár Zsolt, a Dunaszerdahely légiósa többek között a hatalmas gólszerzési lehetőségéről is szót ejtett.
Sajnos nem volt bent, nagyjából 30 centin múlt, pedig legalább háromszor rárúgtam, de vagy a kapus, vagy valaki mindig belevetődött.
Sajnálom, mert akkor lezártuk volna a meccset, ettől függetlenül óriásit küzdött a csapat, és nagyon örülök a győzelemnek. Ha Nagyszombatban is így futballoztunk volna, most hat pont állna a nevünk mellett. Rendszert is váltottunk, nagy önbizalommal játszottunk, nem úgy, mint a szlovákok ellen, mert ott nem mertünk igazán futballozni, az volt a legnagyobb baj. Így viszont újra nyílt minden, Azerbajdzsán és Wales ellen pedig remélem, tovább gyűjtjük a pontokat.”