A magyar U17-es fociválogatott a dánokat utánozta a felkészülés alatt

Az U17-es magyar fociválogatott márciusban hazai pályán harcolta ki az Európa-bajnokságon való részvételt, miután a belgák mögött, a norvégokat és a bosnyákokat megelőzve a második helyen zárta az elitkört. Az írországi tornán a portugál, az izlandi és az orosz válogatottal száll harcba Preisinger Sándor csapata a negyeddöntőbe jutást érő első két helyért.

A szövetségi edző az Origónak adott interjújában többek között elmondta, hogy az 1992-es dán válogatott jutott az eszébe a magyar válogatott felkészüléséről, de az ellenfelekről és az írországi célkitűzésekről is beszélt.

Az U17-es fociválogatott 21 játékossal veszi fel a harcot az Eb-n. Mit kell tudni a keret kilakatásáról?
Nagyon nehéz dolgom volt a keret összeállításakor, ugyanis a három év alatt az embernek olyan személyes kapcsolatai alakulnak ki a játékosokkal, amelyet nehéz félretenni. Viszont ilyenkor

szeretek kívül helyezkedni, matematikatanár révén elsősorban a tényekre hagyatkozni,

hogy a csapat szempontjából az egyforma képességű labdarúgók közül kik azok, akik érdemesek a keretbe kerülésre. Persze mindig történnek olyan események, amelyek keresztülhúzzák az eredeti elképzeléseket, legyen ez sérülés, vagy éppen formahanyatlás, mint például Hosszú Zétény és Tóth Borisz esetében.

A csapatnál 26-27 fős mag alakult ki, akik megütik azt a szintet, akikkel bátran elindulnék a háborúba is.

Preisinger Sándor régóta dolgozik azon, hogy minél jobb legyen a csapat Fotó: Polyák Attila - Origo

Mennyire nehéz ilyen fiatal labdarúgókat mentálisan felkészíteni egy ekkora megmérettetésre?
Az elitkör már egy kis ízelítő volt a játékosoknak, de biztosan nem könnyű megbirkózni a helyzettel, mivel most még nagyobb a felhajtás. Próbálom őket a földön tartani, mert a saját pályafutásomból is tudom, hogy

a sikert nehezebb kezelni, mint a kudarcot. Sikertelenség esetén az ember tudja, hogy ki kell mászni a gödörből, annak van egy útja,

de ha néhányan elhiszik magukról, hogy már megváltották a világot, akkor sokkal nehezebb visszarángatni őket. Persze ez is típustól függ, hogy melyik játékos milyen. Ilyenkor elő lehet venni bizonyos pedagógiai fogásokat,

megmutatom neki, hogy miben hibázott, vagy miben volt éppen szerencséje.

Amikor kapunk egy pofont, akkor próbálom inkább a pozitívumokat hangsúlyozni. Fontos, hogy az arany középúton maradjunk. Mert az sem jó, ha megijed a játékoskijáróban, amikor ott van mellette az angol válogatottból három olyan játékos, aki már a Premier League-ben játszik, vagy a kerettel edz. Óriási kontrasztok lehetnek fizikailag is, amely nagyrészt genetikából adódik. Az angoloknál volt olyan színes bőrű játékos, akit az életben nem fogunk utolérni, mert olyan dinamika van benne, úgy fordul, ami elképesztő. Ilyenkor ezt csapatszinten kell kiegyenlíteni, minél kevesebb olyan lehetőséget engedni, amelyből kamatoztatni tudja ezen tulajdonságait. Ehhez kell a csapatszellem is, hogy a labdarúgók együtt legyenek a pályán kívül is, küzdjenek egymásért. Ezek a pluszok kijönnek a meccsen, főleg olyan ellenfelek ellen, amelyben van három-négy olyan futballista, akire azt mondod, hogy ez nagyon kellene nekem is.

Preisinger Sándor Írországban is ünnepelne Forrás: Barbara Gabriella/mlsz.hu

Hogy készült a válogatatott az írországi tornára?
Eléggé speciális volt a felkészülésünk. Az jutott eszembe, hogy

kicsit hasonló, mint az 1992-es dán válogatotté volt. Strandra ugyan nem tudtunk menni, mert még nincs olyan jó idő.

(A dánok a strandról beugorva nyerték meg az Európa-bajnokságot – a szerk.) Az elmúlt egy hónapban hat-hét bajnokit végigjátszottak a játékosok, ehhez pedig nem voltak hozzászokva. Eddig nem így nézett ki a versenyrendszer, most valami oknál fogva le kellett pörgetni a bajnokságot. Ettől viszont eléggé heterogén lett a társaság. Vannak, akik megfelelően kaptak terhelést, és rendben vannak, de vannak, akik most jönnek vissza a sérülésből, és olyanok is, akik túlságosan ki vannak zsigerelve. Nem elsősorban fizikai értelemben gondolom, hanem mentálisan fásultabbak. Most ebből próbáljuk őket kilendíteni, illetve egy szintre hozni a csapatot az első meccsig. Volt, hogy két napra elvettem a labdát, hogy legyen egy kis éhségük, inkább csak nyújtások, hengerezések, futások voltak. Mellette értekezletet tartottunk arról, hogy mi a saját játékunk, akár védekezésről, akár támadásról van szó. Főleg frissítésjelleggel, mert ezeket a három év alatt jól begyakoroltuk.

Mennyire sikerült felkészülni a csoportellenfelekből?
Abban a pillanatban, hogy megtörtént a sorsolás, azonnal elkezdtük feltérképezni az ellenfeleket. Azóta is folyamatosan dolgozunk rajta, még a különböző videós oldalakat is segítségül hívjuk. Izlanddal és Oroszországgal még nem találkoztunk korábban, de megvan az összes selejtezőjük, azokat én természetesen meg is néztem. Nemcsak én, de Belvon Attila és Szekeres Adrián is, akikkel összeültünk, és megosztottuk egymással a tapasztalatainkat, ki mit látott. Jelenleg főleg a portugálok elleni meccs van előtérben, mindenki elmondja, mi az ötlete. Persze nekem van egy elképzelésem a stratégiáról, hogy mi vezethet sikerre ellenük, de több szem többet lát, majd ebből összeáll egy elképzelés, amelyet a játékosok majd a pályán próbálnak megvalósítani.

A taktikai fegyelmet eddig is elvártam a csapattól, ebből nem engedek. Ez vezetett oda, hogy öt mérkőzésen nem kaptunk gólt,

hogy a 90. percben sikerül megnyerni a meccset, és ki tudtunk jutni az Európa-bajnokságra. Meglátjuk, hogy az óriási játékerőt képviselő csapatok ellen ez mire lesz elég a tornán.

Az U17-es válogatott szövetségi edzőjének jók a megérzései a torna előtt Fotó: Polyák Attila - Origo

Mi lehet a reális elvárás az Eb-n?
Azt látni kell, hogy világranglista szempontjából ebben a csoportban mi vagyunk az utolsók. Nem hiszem, hogy szentségtörést követek el azzal, ha azt mondom, hogy a futball egészét tekintve is a magyar foci áll a leghátrébb ezen a listán. Ennek ellenére

senki ellen nem fogunk feltartott kézzel pályára lépni. A portugál csapat kicsit kilóg fölfelé,

a másik három csapat között viszont bármi megtörténhet. Ebben a csatában pedig az aktuális forma, a szerencse dönthet, kinek éppen hogy jön majd ki a lépés. A második helyet megcsíphetjük a csoportban, ez is a cél.

Csalódottak lennének, ha ez nem sikerülne?
Nem tudom, mi alapján leszek csalódott, vagy éppen boldog a torna végén. Azt meg kell szoknunk, hogy mi magyarok vagyunk, itt a közvélemény elvárja az eredményt. Ha már kint vagyunk, akkor mindenki szeretne még nagyobbat álmodni. Nyilván csalódás lenne valamilyen szinten, ha a csoportban például utolsók lennénk, de

igazán akkor lennék szomorú, ha a csapat nem tenné oda magát minden meccsen szász százalékig,

és nem játszaná ki magából azt, ami benne van. Hogy ez mire lesz elég, azt majd meglátjuk. Azt érzem, hogy nem lesz egy futottak még csapat a tornán.