Nézegette már Brazília térképét? A hatalmas ország öt városában rendezik az U17-es labdarúgó-világbajnokságot.
Dehogy nézegettem. Egyelőre ott tartunk, hogy hazajöttünk Írországból, lezártuk ezt a projektet. Persze, az nagyon örömteli, hogy kijutottunk a világbajnokságra, de még azt sem tudjuk, hogy pontosan mikor rendezik azt a tornát, szóval, az utazás tervezésével, meg az álmodozással kicsit ráérünk még.
Amikor 2015-ben átvettem ezt a csapatot, az volt az elsődleges cél, hogy kijussunk egy Európa-bajnokságra. Amikor ez sikerült, jöttek az újabb célok. Most tartunk ott, hogy várjuk a vb-sorsolást. Ennél tovább nem tekintenék.
Mit ér ez az U17-es Európa-bajnokságon elért ötödik helyezés?
Szerintem ez egy óriási dolog. Testközelből láttuk, hogy milyen szinten van az európai csúcsfutball a 17 évesek között. Hogy mennyire erősek a hollandok, a spanyolok, a belgák, az olaszok, a franciák.
Fel is tettem magamnak a kérdést, mi a fenét keresünk mi itt?
Volt olyan 17 éves holland fiú, aki már a Liverpool első csapatával FA Kupa-meccset játszott. Ez valahol elképesztő.
Miért van az, hogy a magyar utánpótlás 17 éves korig versenyképes Európában, de aztán jön egy törés, egy visszaesés? A két évvel ezelőtt Eb 6. helyezett U17-es csapat most nem tudott kijutni az U19-es Eb-re. Miért történik mindez?
Nagyon pici a bázisunk. Korosztályonként maximum 30 olyan játékos van, aki képes a szintugrásra.
Aztán jön a hormonális változás, sok egyéb külső hatás is éri a játékosokat. Akik, ha nincsenek az úton tartva – ehhez sokszor drasztikus módszerekre van szükség -, könnyen eltévednek.
Mert az rendben van, hogy kint vagyunk az U17-es Eb-n, de ez messze nem a felnőtt futball, szóval, kár lenne ennyivel megelégedni bárkinek. Itt dől el mindenkinek a sorsa.
Mert az ötödik hellyel elértünk valamit, de a játékosok még nem értek semmit el.
Most jön az, amikor bele kell állni a munkába, most kell lemondani a bulikat, most kell a randi helyett edzeni, mert ennek az eredménye csak később mutatkozik meg a futballpályán.
Cristiano Ronaldo sem másfél órát edz egy nap. Ő nem véletlenül néz ki úgy, ahogy, ő nem véletlen tud így focizni.
Ezek szerint a mentális dolgok a döntőek? Nem is a játéktudás?
Igen, a mentális dolgok 90 százalékban mindent meghatároznak.
De pont ez a csapat azt bizonyította be Írországban, hogy mentálisan mennyire erős tud lenni. A portugálok, az oroszok és az izlandiak elleni meccset is az utolsó 10 percben lőtt gólokkal nyertük meg, és akkor sem esett senki kétségbe, amikor a spanyolok és a belgák vezettek ellenünk.
Ebben a stáb és a csapat hároméves munkája van benne. Ezek nem véletlenszerűen alakultak így. Rend, fegyelem, szakmai alázat. Ezek a jelszavak. Vannak olyan játékosok, akik a képességeik alapján benne lehetnének a válogatottban, de nem tudták ezt a gondolkodást a magukévá tenni, ezért kiestek a csapatból.
Nagy a szigor?
Abból is kapnak, nem is keveset. Nyílt, egyenes beszéd, így kell velük kommunikálnom, még akkor is, ha ezek a srácok gyerekek.
Nem arról van szó, hogy megölöm az egyéniséget, hogy kinyírom, ha valaki problémás. Hiszen játékos koromban én is az voltam.
A lényeg, hogy mit tud hozzátenni a csapat játékához.
Ennek a sikernek van egy olyan üzenete is, hogy van olyan magyar edző, aki képes a jó eredmény elérésére.
Igen, ez elégtétel nekem is és a stábnak is. Rajtam kívül azért akad ebben az országban pár jó szakember, csak éppen nem biztos, hogy mind megkapja a lehetőséget a bizonyításra. A magyar futball eléggé zárt közeg.
Nem biztos, hogy a tulajdonosok ismernek minden olyan magyar edzőt, aki megfelel annak a szintnek, amit elképzelnek.
Hogyan látja ennek az U17-es csapatnak a jövőjét? Hiszen a sportág érdeke az lenne, hogy ezekből a játékosokból minél többen be tudjanak lépni egy-egy nyugat-európai bajnokságba, netán egy topligás csapatba.
Ebben a társaságban van pár olyan fiú, akinek ez a lehetőség eljöhet, de ehhez most kell mindent megtenni. Dárdai Pál jut eszembe, aki azzal a mentalitással és hozzáállással, ami csak neki van, egészen magas szintre jutott el. Játékosként és edzőként is. Az ő példája lebegjen mindenki szeme előtt.
Igen, csak nézze meg Szerető Krisztofert, aki hazajön Angliából és nem tud bekerülni a Fradiba, vagy Mervó Bencét, aki a 2015-ös U20-as vb egyik gólkirálya volt, azóta viszont szinte csak rossz dolog történt vele.
Nagyon vékony mezsgye ez, de a személyiségből tényleg meg lehet mondani előre, hogy később ki állja meg a helyét és ki nem. A mostani U17-es gyerekek komoly sportemberek, de ez sem biztos, hogy elég lesz számukra. Van 4-5 olyan srác, aki nagyon vékony jégen táncol, nem vagyok abban biztos, hogy ők például nem szállnak el ettől az 5. helytől.
Ha valaki elhiszi magáról, hogy mindenkinél különb futballista, annak vége.
Mi nem fogjuk a spanyol válogatott ellen 60 százalékban birtokolni a labdát. Viszont a 32 százalékos labdabirtoklással is el tudunk érni ellenük egy döntetlent. Vagy legyőzzük a portugálokat. Tudtuk, hogy nem lesz nálunk sokat a labda. De a védekezésünket megtanultuk, tisztában voltunk a portugálok erősségével, és ezért győztünk.
Miközben fizikálisan nagy elmaradásban voltunk – nemcsak a portugálok, hanem a belgák elleni meccsen is. Pedig a belgák az elitkörös selejtezőben simán nyertek ellenünk Telkiben.
Mégsem tojtuk össze magunkat, annak ellenére sem, hogy az 5. helyért menő meccsen elképesztően éles csata zajlott Dublinban.
Én a spanyolok elleni összecsapást, az 1-1-es döntetlent is sikerként könyveltem el, akkor is, ha a tizenegyesrúgásoknál nem volt szerencsénk. Ha a világbajnokságon sikerül továbbjutnunk a csoportból, akkor az megint egy olyan lépés lesz, ami az álom kategóriája.
Nagy sírás volt a spanyolok elleni tizenegyesdráma után?
Folytak a könnyek, de sok idő nem volt az önmarcangolásra. Másnap elvittük a csapatot egy étterembe, ahol a játékosok hamburgert és sült krumplit ettek. Igen, ezt és nem barna rizst zöldséggel és csirkemellel.
Nyilván itthon is megeszik a junk-foodot, nem vagyok hülye, meg naiv.
De akkor arra volt szükség, hogy kimozdítsuk őket egy olyan állapotból, amelybe a spanyol meccs után belekerültek. Nem azt mondom, hogy a hamburger és a sült krumpli volt a belgák elleni siker receptje, de hogy nem ártott, az biztos.
Meddig dolgozhat ezzel a korosztállyal? Az U17-es vb után le kell adnia a csapatot?
Nem tudom, de ez egyáltalán nem biztos. Nem beszéltünk még erről a főnökeimmel. Minden benne van a kalapban. Mind a kettőnek megvan az előnye. Az sem biztos jó, hogy állandóan ugyanazt az arcot bámulják. De a mostani siker után azt láttam, hogy szeretnek bennünket (nevet).
Melyik ország csapata a legjobb a világon jelenleg ebben az U17-es korosztályban?
Az angoloké.
Akik – címvédőként – ki sem jutottak a vb-re.
Ez így van, elvéreztek. Utánuk jönnek a hollandok és a franciák. Megdöbbentő, hogy ebben a korosztályban milyen játékosaik vannak. Az olaszok és a spanyolok is elképesztően erősek. Top fizikai állapotban lévő gyerek-felnőttekről beszélünk.
Amikor azt mondja, hogy úristen, hogy néznek ki az ellenfél sztárjátékosai, a franciák, a hollandok, akkor a fizikális különbségre gondol? Csak azért feszegetem ezt, mert az Eb alatt volt egy szerencsétlennek vélt nyilatkozata a genetikai különbségekről.
Természetesen nem arra gondoltam, hogy a magyar ember genetikailag alkalmatlan lenne bármire is. Ez nem így van.
De azt nem lehet nem észrevenni, hogy az élcsapatok 17 éves játékosai közül sokan rendkívül gyorsabban fejlődnek, sokkal izmosabbak, erősebbek, mint a többi együttesé.
Ez egy genetikai sajátosság, én erre gondoltam.
Genetikailag meghatározott, hogy ki milyen izomrosttal születik. Akinek a gyors izomrostokból több van, az gyorsabb lesz a futballpályán. Ezeket a különbségeket ebben a korosztályban nagyon könnyen tetten lehet érni.
De senki sem állította, hogy a magyar futballisták selejtek lennének. A magyaroknak más előnyeik vannak. A gyorsabb gondolkodás, a kreativitás – mi ezekben vagyunk jók.
Ezt kell kitennünk a pályára. Láttam az angol válogatott erőnléti edzését. Elképesztő volt, de olyat mi is tudunk csinálni. Ott nincs ellenfél – csak a súlyzó, de azt nem viszi el senki.
Mennyire érezték azt Írországban, hogy a magyar szurkolók mérkőzésről mérkőzésre egyre többen álltak a válogatott mellé?
Óriási volt, már az is, hogy a helyszínen mennyien szurkoltak nekünk, ahogy énekelték a Himnuszt. Kicsiben olyan volt ez az egész, mint a 2016-os Eb-szereplés. A magyarok nagyon vágynak minden futballsikerre. Látták rajtunk, hogy csúsztunk-másztunk, a játékosokban plusz energiákat szabadított fel a közönség jelenléte. Nyilván értesültünk a magyarországi visszhangokról is.
A játékosok naponta egy-két órára megkapták a telefonjaikat, akkor elmerülhettek a social média bugyraiban, látták, micsoda örömöt szereztek a szurkolóknak.
Jól értettem? Egy-két órát volt náluk a telefon?
Hogyne. Nem szeretjük, ha állandóan azt nyomkodják. Vacsora után megkapták, megnézték, amit akartak, aztán visszaadták a készülékeket.
A fejük ne azon járjon, hogy már megint a telefont nyomkodják. Lehet egymással beszélgetni is. Jól van ez így, a külső behatások hamar elviszik a figyelmüket.
Ilyenkor a menedzserek nem érkeznek meg a szállodába?
Nem engedjük a csapat közelébe őket.
Volt próbálkozás ilyenre, de megakadályoztuk.
Ezt a játékosoknak is megmondtuk. A szabadidejükben azt csinálnak, amit akarnak, de amikor a válogatott együtt van, nincs helye ennek.
Szigorú embernek tűnik. Jut eszembe, ön pedagógus.
Matek-testnevelés szakos tanár vagyok, és tanítottam is kilenc évet. Városban és falvakban is. Három faluban is. Olyan helyen, ahol nem volt tornaterem.
Ismerem a magyar valóságot, láttam közelről élő gyereket. Talán ez sem válik a hátrányomra.