Mivel 1990 őszéig két Németország létezett egymás mellett, így a szovjet gyarmattá vált tartományok csapatai addig értelemszerűen nem indulhattak a Bundesligában. Az egyesítés évében elindult utolsó NDK-bajnokság első két helyezettjét a kiírás értelmében átvette a Bundesliga 1. A két bajnokság közti színvonalbeli (és minden más téren meglévő) különbséget tökéletesen érzékeltette ez a döntés:
a Bundesliga 1991-92-es szezonjában az első osztályban szerepelhetett 18 nyugati és 2 keleti klub.
Az utolsó NDK-bajnok, a Hansa Rostock és az ezüstérmes Dynamo Dresden enyhén szólva is idegen közegben volt kénytelen helyt állni.
És a bajnok Hansa Rostock nagyon meglepett mindenkit. Úgy rúgta be a Bundesliga ajtaját, ahogy a vadnyugati kocsmákét rúgták be anno a keleti partról frissen érkezett telepesjelöltek. Kezdésként 4-0-lal gázolta el a német focitörténelem egyik legsikeresebb klubját, a Nürnberget. A bajor csapat kapujában a világklasszis Andy Köpke védett. A Rostock ezzel a győzelemmel azonnal élre is állt, és a második fordulóban még nagyobbat durrantott: 2-1-re nyert a Bayern otthonában. A Rekordbajnok (nem mellesleg akkor már háromszoros BEK-győztes) így állt fel azon a mérkőzésen:
Aumann - Berthold, Kreuzer, Pflügler - Schwabl, Sternkopf, Strunz, Thon - Ziege, Laudrup, Wohlfahrt.
A Rostock összeállítását felesleges felidézni, csupa ismeretlen futballista. Ezzel lepte meg a Bundesliga két óriását. Kik ezek? Mit tudnak? És főleg meddig juthatnak? Mindenki döbbenten tette fel ezeket a kérdéseket. És a rostocki expressz fékezés nélkül száguldott tovább! Harmadik játéknap: Hansa Rostock-Borussia Dortmund 5-1! Keleti csodáról beszélt minden futballrajongó. De a csoda első felvonása csak három játéknapig tartott.
A negyediken a Stuttgart pirosra állította számára a szemafort. De még akkor is maradt az élen a volt NDK együttese. Aztán az első helyét a folytatásban megerősítette. Hansa Rostock-Borussia Mönchengladbach 2-1.
Három hét alatt kivégezte a Bundesliga-történelem három legnagyobb csapatát: a Bayernt, a Dortmundot és a Gladbachot.
Ilyen viharos kezdés után már lassításnak tűnt két döntetlen, az egyik a Wattenscheid otthonában, a másik hazai pályán a Leverkusennel szemben. Pedig nyilván a szezon előtti esélylatolgatások során, a sorsolás ismeretében ezen a két meccsen reménykedett először pontszerzésben. A valóságban viszont hét forduló után már volt 10 pontja a megszerezhető 14-ből. (Akkor még két pont járt a győzelemért.) Augusztus utolsó napján vezette a tabellát.
Mind a mai napig (és vélhetően örökre) utoljára.
Ez az egy hónap elég volt az ellenfelek rutinos edzőinek és játékosainak, hogy feltérképezzék a Hansát. Egy darabig menetelt az ismeretlen terepen a bátor úttörő, de a nyugat őslakosai megismerték őt. És megtalálták a gyenge pontjait. Kegyetlenül lecsaptak a szemtelen jövevényre.
Vereség Duisburgban, Brémában, közte először hazai környezetben a Karlsruhe-tól. Három forduló alatt az első helyről a tizenegyedikre zuhant a Rostock. Az őszi szezon végére pedig a tizenötödikre. Mivel a két keleti érkező miatt átmenetileg 20 csapatossá duzzasztott mezőnyt a szezon végén visszabontották 18-asra ezért négy kieső volt abban az évben. Így az augusztus végén éllovas Rostock november végére a kiesés szélére sodródott.
De nem volt hajlandó a vonal alá kerülni. Ismét legyőzte a Bayernt, visszavágott a (szezon végén bajnoki címet szerző) Stuttgartnak, döntetlent játszott Nürnbergben, Gladbachban. Nem hagyta magát a víz alá nyomni! Mikor a 32. fordulóban legyőzte a Schalkét, még mindig a megnyugtató 13. helyen állt. De akkor még volt hátra hat forduló.
És amilyen álomszerűen teljesített az első hat játéknapon, olyan rémálom lett számára az utolsó hat.
Elfáradt? Legyőzte a rutintalansága? Vagy csak ennyire volt jó? Zsinórban ötször kapott ki. A 35. fordulóban került először a vonal alá. És már nem is tudott felmászni onnan. Hősies küzdelme ellenére nem maradt bent a Bundesligában.
És a Dynamo Dresden, amely az utolsó NDK-bajnokságban három ponttal végzett mögötte? És amelyik két vereséggel, igen szerényen mutatkozott be nyugaton?
Nos, a drezdai csapat a 32. fordulóig szinte mindig kieső helyen szenvedett. Néha 1-1 játéknap erejéig tudta felülről nézni a vonalat, de miközben a Rostock az élmezőnyben lubickolt, addig a Drezdának a legjobb helyezése a 15. volt. Jött a 33. forduló, ekkor csapott össze a két volt NDK-csapat. A bemelegítéskor
a Dresden a 18., a Rostock a 13. helyen állt.
A második félidő elején pedig Spiez góljának köszönhetően a vendég Rostock még jobban állt.
Ha így maradt volna, nem esik ki a Hansa. De nem maradt így. Három percen belül Kmetsch egyenlített, majd Zander hajrában szerzett találatával megnyerte az ex-NDK-s csúcstalálkozót a szász társaság. Ez a meccs változtatta meg mindkét gárda szezonját. A Rostock ekkor került lejtmenetbe, a Dresden pedig a következő játéknapon győzött Düsseldorfban, és olyan magasságba jutott, ahová addig soha. A 14. helyre. Aztán a Schalkét megverve a 12. helyre repült, majd a kisebbik Stuttgart otthonából elhozott egy ponttal a tizenegyedikre.
Végül a Dynamo Dresden 34 ponttal a 14. helyen végezve bent maradt, a Hansa Rostock 31-gyel a 18. helyre zuhanva kiesett.
A Dresden még sorozatban három évet töltött az első osztályban, ám az NDK-ban szocializálódott simlis vezetői képtelenek voltak integrálódni a piaci alapon működő bajnokságba. Pontlevonásokkal is sújtották a csapatot miattuk, és hiába folytattak heroikus küzdelmet játékosai, a DFB-vezérkar a játékvezetők gusztustalan segítségét is igénybe véve szó szerint ellehetetlenítette. 1995-ben mondott búcsút a Bundesliga 1-nek.
Ezen két csapaton kívül még két egykori NDK-s együttes szerepelt az elmúlt 27 évben a Bundesliga 1-ben. Különösebben pozitív emléket nem hagyva maga mögött. A VfB (korábban Lokomotive) Leipzig az 1993-94-es pontvadászatban volt a legmagasabb osztályban, vagyis egy olyan évben, amikor a Dresden is ott volt. Magyarul:
a Lipcse volt az első csapat az egykori keleti ligából, amely a Bundesliga 2-ből harcolta ki a szereplés jogát.
Aztán rövid úton ment is vissza. Egyetlen első osztályú szezonja mérsékelten sikeres volt: 3 győzelem, 11 döntetlen, 20 vereség. Nagy szerencséje, hogy volt a történelemben egy Tasmania Berlin nevű csapat, így a lipcsei alakulat csak minden idők második legrosszabb Bundesliga-gárdája.
A VfB Leipzignél lényegesen jobban szerepelt az évszázadunk első évtizedében az Energie Cottbus, amely két hároméves etapot húzott le a legjobbak között, sokan fognak emlékezni rá, de nem elsősorban sziporkázóan szórakoztató játéka miatt.
Nekünk, magyaroknak azért emlékezetes különösen ez a kis csapat, mert sok honfitársunk is magára húzta a mezét a Bundesliga 1-ben.
Itt játszott Sebők Vilmos, Mátyus János, Horváth Ferenc, Vincze Ottó, Lőw Zsolt, Szélesi Zoltán és Miriuta László is.
204 mérkőzésen 211 pontot szerzett, ezzel a mennyiséggel az öröktabellán az 55 csapatból a 33. Azért nem a legeredményesebb volt kelet-német gárda, mert a Rostock az első „össznémet liga" után nem tűnt el örökre, időnként felbukkan a legjobbak között. A lehetséges 27 szezonból 12-t töltött itt, ezek során 479 pontot szerzett, ezzel az örökranglista 27. helyén áll.
E négy csapat nyomába lép a most kezdődő pontvadászatban az 1966-ban alapított és 1968-ban NDK Kupát nyerő Union Berlin. A sorsolás szeszélyének köszönhetően egy olyan csapat ellen rajtol, mely szintén a volt Kelet-Németország területén honos.
De a RasenBallsport Leipziget 2009-ben alapította egy világhírű energiaitalt gyártó cég, nem jogutódja egyik történelmi lipcsei gárdának sem. Vagyis nem egykori NDK-csapat. Ennek ellenére egy pikáns találkozóval kezdi első osztályú történelmét az ex-keletberlini társaság.