Kiküldött munkatársunk helyszíni jelentése Goianiából, Brazíliából.
Az ördög falra festése helyett csak tényként mondjuk el, hogy
1985. augusztus 7-én Sanghajban éppen Nigéria győzte le Magyarországot annak a világbajnokságnak a negyeddöntőjében.
Pedig az akkori magyar válogatott Kanál Zoltán góljával a csoportban még a brazilokat is legyőzte. Ha nem emlékeznének erre, olvassák el, már megírtuk.
Most nem a brazil, hanem a torna egyik favoritjának kikiáltott afrikai csapat, Nigéria lesz a magyarok ellenfele Goianiában.
Hogy miért kiáltották ki esélyesnek Nigériát?
Azért, mert ennek az országnak az U17-es válogatottja már ötször nyerte meg ezt a tornát, legutóbb, 2017-ben, az indiai vb-n viszont nem lehettek ott, mert elbuktak a selejtezőben.
A legutóbbi világbajnok, az angol válogatott sem vehet részt a vb-n,
mert ők még arra az írországi Európa-bajnokságra sem jutottak ki, ahonnan kvalifikálni lehetett Brazíliába.
Ezen a májusi Eb-n a magyar csapat megmutatta, hogy nehéz helyzetben, nagy nyomás alatt is képes a jó teljesítményre. Amikor az 5. helyért Belgium ellen kellett pályára lépni, mindenki tudta, hogy az elitkör magyarországi selejtezőjében épp a belgák vertek meg bennünket. Preisinger Sándor csapata nem tojt be, és tizenegyesekkel legyőzte Belgiumot. Így jutottunk el a vb-re, így várhatjuk most az első összecsapást Goianiában.
A FIFA szakértői a vb előtt nem beszélnek arról, hogy Magyarország komoly szerepet játszhat ezen a világbajnokságon.
Náluk Nigéria mellett a rendező brazilok, a hollandok, a spanyolok és az argentinok az igazi favoritok. Nem is baj ez, nem kell felesleges terheket rakni a magyar játékosokra, akik lassan egy hete Goianiában tartózkodnak.
A várost látva az sem baj, hogy ez a felkészülés nem egy tengerparti helyszínen zajlik (az egész vb-n csak Vitoria az egyetlen rendező város, amely az Atlanti-óceán partján fekszik, de oda csak akkor jutunk el, ha a csoportmeccseket sikerrel vesszük.) Amikor a csapatvezetéstől arról érdeklődtem, hogyan bírják az ilyenkor jellemző monotonitást, azt a választ kaptam, hogy
ez nem probléma.
A szigorú pedagógus (civeilben tanérember) szövetségi kapitány, Preiseinger Sándor feszes napirendet írt elő a játékosoknak, akik alig várják már, hogy pályára léphessenek. A pénteki edzésen - 32 fokban - mindenki igyekezett magát odatenni, a fiúk is tudják, hogy a csapatba kerülésért is hatalmas a harc.
Mivel a magyar labdarúgás utánpótlásszinten sem túl gyakori szereplője a korosztályos világbajnokságoknak (legutóbb Bernd Storck vezetésével 2015-ben az U20-as vb-n játszhattunk Új-Zélandon), mindenképpen fokozott figyelemmel követik a magyar szurkolók az eseményt. A nyitány előtt hetekkel már két vélemény ütközött:
az egyik oldal szerint egy ilyen tornán nem számít az eredmény, csak az, hogy a későbbiekben ezekből a játékosokból hányan tudnak a felnőtt válogatottságig eljutni.
A másik oldal - ide tartozik a szövetségi kapitány és e sorok írója is (bár ez utóbbi nem annyira érdekes) - viszont azt mondja, hogy
az eredmény is számít.
"Soha nem fogom azt mondani a srácoknak, hogy nem számít az eredmény" - ezt már Preisinger mondta az elutazást megelőzően Telkiben. A mindig a realitás talaján mozgó szakembernek igaza van. Ezek a játékosok itt lépnek be véglegesen a felnőtt futball világába, nincs az a normális ember, szakvezető, aki előre bagatellizálná az eredményt. Ez akkor is így van, ha jól szerepelünk, meg akkor is, ha nem.
A divatos relativizálásnak itt nem sok értelme van.
Ugyanakkor az is fontos - de most nem a legfontosabb -, hogy ezekből a játékosokból mi lesz 5-7 év múlva, amikor a felnőtt válogatott kapuján kellene majd dörömbölniük.
Azt már a sorsoláskor tudni lehetett, hogy a csoportban a magyar csapat nem kaphat európai ellenfelet. Így került mellénk Nigéria, Ausztrália és Ecuador. Az első kettő egészen biztosan továbbjut mind a hat csoportból, melléjük csatlakozik még a négy legjobb harmadik is.
Így alakul ki a legjobb 16 mezőnye, amely egyenes kieséses rendszerben folytatja a küzdelmeket.
A 22 napon át tartó vb igen komolyan megterheli majd ezeket a fiatal játékosokat, nagyon fontos dolog, hogy a vb-t nem az elején kell (és lehet) megnyerni.
Magyarország 7 olyan játékossal indul harcba, akik nem odahaza, hanem külföldön játszanak.
Ezzel ebben a tekintetben mi vagyunk az elsők, nincs még egy olyan csapat, amely ennyi légióssal kezdené a vb-t.
Csapatunk három kulcsjátékosa közül ketten külhonban nevelkednek. A kapus, Hegyi Krisztián a West Ham United játékosa. Németh András Belgiumban, Genkben focizik. A harmadik kulcsember, Zuigéber Ákos az MTK futballistája. Rajtuk, de a többieken is nagyon sok múlik szombaton este Nigéria ellen és az egész világbajnokságon.
34 évvel az első FIFA U17-es focivébé után újra lehet szurkolni egy magyar csapatnak ezen a korosztályos vb-n. Becsüljük meg ezt a tényt, szorítsunk Magyarországnak.
A mérkőzésről az Origo a helyszínről tudósít.