Amikor Czibor Zoltán és Kocsis Sándor újra a Wankdorfban zokogott

Azt mondta egyszer egy nagyon bölcs ember, hogy nem lehet kétszer belelépni ugyanabba a folyóba. Az Aranycsapat két játékosának, Czibor Zoltánnak és Kocsis Sándornak azonban sikerült, de a berni Aare folyó vize csak keserű emlékeket hagyott maga után. 7 évvel az 1954-es, elveszített vb-döntő után két magyar újra a Wankdorf stadionban zokogott. 1961-ben a Bajnokcsapatok Európa-kupája döntője után.

1. rész: 1954. július 4.

A dátum, amit egyetlen magyar focirajongónak sem kell lefordítani: a magyar labdarúgás legnagyobb sikerének, egyben legfájóbb kudarcának napja. Ezen a szomorú vasárnapon játszották a berni Wankdorf Stadionban az ötödik labdarúgó-világbajnokság döntőjét, amit a toronymagas esélyes magyar válogatott, azaz az Aranycsapat 2-0-s vezetésről 3-2-re elveszített az NSZK ellen.

A magyar válogatott az 1954-es vb-döntőben: a kép jobb szélén Czibor Zoltán, mellette Kocsis Sándor Forrás: DPA/AFP/usage worldwide, Verwendung weltweit/Dpa

A találkozóról kismillió teória született – a Puskásék szállodája előtt masírozó rezesbanda okozta kialvatlanságtól a doppingoló németeken és Adi Dassler zsenijén át (amiben még van is igazság), egészen odáig, hogy „le kellett feküdnünk" a németeknek – de igazi válasz a mai napig nincs. Illetve, ami van, azoktól, akik valóban ott voltak, átélték a számunkra még ma is rémálomba illő meccset, azt pedig nehéz elfogadni: a 6. és a 8. percben rúgott Puskás- és Czibor-gól kicsit elaltatta a mieinket, előbbi játékos ráadásul sérült is volt, és a torna mieink után következő két legjobb együttese, azaz a brazilok elleni negyed-, majd az urugayiak ellen hosszabbításban megnyert elődöntő fáradtsága a döntőben jött ki.

A vb-döntőt követően az Aranycsapat magja továbbra is együtt maradt, és az eredmények is jöttek, az NSZK elleni vereséget követően bő másfél éven át, egészen 1956. február 19-ig, egy Törökország elleni sokkoló isztambuli 1-3-as vereségig 18 találkozón keresztül maradt veretlen a csapat (15 győzelem, 3 döntetlen). Az 1956-os év tavaszi-nyári meccsei azonban mintha jelezték volna az őszi eseményeket: a csapat nem volt már ugyanaz, mint régen, persze feltűntek új játékosok, de akkoriban, amikor két-három válogatottra való focista neve volt felírva a kapitány noteszébe, nem lehetett azt mondani, hogy az újak nem ütötték meg a régiek szintjét. Tény azonban, hogy április 29. és július 9. között

négy mérkőzésen maradt nyeretlen a csapat, amihez hasonlóra ezt megelőzően 1940-41 fordulóján volt példa,

amikor sorozatban hat döntetlent játszottak a mieink. Mindenesetre a négy nyeretlen meccs (Jugoszlávia ellen 2-2, Csehszlovákia ellen 2-4, Belgium ellen 4-5, Portugália ellen 2-2) Sebes Gusztáv állásába került, akinek a helyét a korszak másik edzőzsenije, Bukovi Márton vette át. Az év utolsó öt meccsét meg is nyerte a csapat, 12-3-as gólkülönbséggel. A tucatnyi találatból Kocsis négyet, Czibor kettőt vállalt. A mieink pedig magabiztosan várhatták a jövő évi Norvégia és Bulgária elleni vb-selejtezőket.

Végállomás: Barcelona

Hogy került az Aranycsapat két klasszis támadója egy időben Barcelonába? Úgy, ahogy Puskás Ferenc Madridba, és ahogy 1956 végén számos ismert és kevésbé ismert magyar focista különböző európai klubokba. A forradalom miatt.

Az 1955-56-os bajnokságot megnyerő Honvéd indulhatott a Bajnokcsapatok Európa-kupájának (BEK) második kiírásában.

Az első fordulóban, az Athletic Bilbao elleni párharc első felvonását október végén kellett volna megrendezni Budapesten, azonban a forradalom miatt a felek a pályaválasztói jog felcserélése mellett döntöttek. Az első mérkőzésre így csak november 22-én került sor, amelyre a magyar csapat Nagy Imre külön engedélyével már november elején elutazott, hogy a harcoktól távol, Bécsben készüljön fel.

A Honvéd és a Bilbao játékosai kivonulnak a San Mamés gyepére:

Hoy hace 61 años se enfrentaban en San Mamés el @AthleticClub y el Honved de los Puskas, Czibor, Koksis.. aquel #22Diciembre de 1956 los leones derrotaban al 'Mejor Equipo del Mundo' por 3-2 pic.twitter.com/lZPKPoEFaB

— La Elastica 10 (@LaElastica10) November 22, 2017

Így a 3-2-re elveszített első meccs után, semleges helyszínen, a brüsszeli Heysel Stadionban került sor a visszavágóra, ami 3-3-ra végződött, így a Honvéd kiesett. A játékosok – akik közül többen tevékenyen is részt vettek a harcokban, mint például Czibor és Grosics – úgy döntöttek, hogy „jótékonysági túrára" mennek az MLSZ határozott tiltása ellenére. A honvédosokhoz még Bécsben csatlakoztak olyan sztárok, mint Szusza Ferenc (Újpest), Sándor Károly (Vörös Lobogó, azaz MTK), Grosics (Tatabánya), vagy éppen a világhírű edző, Guttmann Béla. A csapat körbeturnézta Olasz- és Spanyolországot,

sőt a Flamengo meghívására még egy dél-amerikai turnéba is belevágott.

Februárban értek vissza Európába, a játékosok Bécsben találkoztak családtagjaikkal, és az otthoni hírek hatására az addig is elszánt Czibor mellett Puskás, majd Kocsis is úgy döntött, nem tér haza, vállalva egy majdani hosszabb eltiltást.

Először Olaszországban próbálkoztak, sőt több is volt ez, mint próbálkozás: Kocsis a Fiorentinánál, Czibor pedig az AS Románál írt alá, de hamarosan mindkét szerződés a kukába került, miután az UEFA az 1+1 éves eltiltást jogerősen másfél évre módosította, így pedig lehettek ők akármilyen jó focisták, ennyit egyetlen csapat sem volt hajlandó várni rájuk. Kocsis aláírt a zürichi Young Fellows csapatához, míg Czibor csapat nélkül tengődött. Egészen addig, míg Kubala László, az FC Barcelona 1951 óta a katalán csapatban játszó klasszisa rá nem beszélte a klubvezetést, hogy szerződtesse a Czibor, Kocsis, Puskás triót.

Utóbbi azonban a ravasz játékosügynök, Östreicher Emil bábáskodásával Madridban kötött ki,

előbbi kettő viszont aláírt a Camp Nouba. Kockával nem volt nehéz dolguk a klubvezetőknek, a Bolond becenevű (Puskás akasztotta rá a Honvédban) Cziborral azonban már megizzadtak: az első, három évre szóló kétmillió pesetás (akkori értékén 50 ezer dollár) ajánlatra csak annyit mondott:

Maguk bagóért akarják megvenni a világ legjobb balszélsőjét?

Ami elég bátor dolog volt több mint egy év inaktivitás után, de bejött: a Barca megduplázta az ajánlatot, amire már Bolond is igent mondott.

Út Bernbe

A két klasszis eltiltása csak 1958 novemberében járt volna le, de Spanyolország, mindenható Generalissimo, Francisco Franco közbenjárt a FIFA-nál, így augusztus 8-án mindketten visszakapták a játékengedélyüket. A nagy napra barátságos mérkőzést szerveztek a Camp Nouban, amelyre – ahogy azt Bodnár Zalán és Szöllősi György írja a Cziborról szóló könyvében – 108 ezren zsúfolódtak be az egy évvel korábban Kubala miatt kibővített stadionba.

Kocka a Barcelona mezében:

Sándor Péter Kocsis died today 40 years ago on July 22nd 1979 in Barcelona. He was top scorer of the FIFA World Cup 1954 with 11 goals for the Hungarian National Team and played for FC Barcelona from 1958 to 1965, where he won several titles. #football#soccer#barca#FCBarcelonapic.twitter.com/RldSL1qJW5

— RealFatboy890 (@RealFatboy890) July 22, 2019

Mindkét játékos gyorsan beilleszkedett, Czibor rögtön az első fordulóban a Valencia elleni 6-0-s sikerből góllal vette ki a részét, de Kocsis is így tett, aki a 11. fordulóban (ekkor járt le a szerződése a Young Fellowsnál), a Betis elleni 4-1-es siker alkalmával játszott először tétmeccsen a katalánok színeiben.

Az 1958-59-es idényt duplával, azaz bajnoki címmel és Copa del Generalissimo-sikerrel zárták. Előbbi címüket a következő idényben megvédték, a hazai kupasikert, pedig nemzetközire cserélték, megnyerték a Vásárvárosok Kupájának (az UEFA-kupa elődje) második kiírását, a döntőben a Birmingham Cityt verték az angliai 0-0 után, hazai pályán a duplázó Czibor vezérletével 4-0-ra kiütve az angolokat.

Ugyanebben a szezonban (1959-60) a BEK elődöntőjében összeakadtak a Real Madriddal (a katalánok bajnokként, a Real címvédőként indult), és miután

Czibor és Kubala hogy borsot törjön a csapatot irányító argentin edzőlegenda, Helenio Herrera orra alá, beteget jelentett,

és egyik meccsen sem volt hajlandó pályára lépni, a fővárosiak két 3-1-es sikerrel (Puskás a két meccsen háromszor volt eredményes, míg Kocsis egy gólt szerzett) jutottak döntőbe, amit aztán 7-3-ra nyertek meg az Eintracht Frankfurt ellen (Puskás négy és Di Stefano három góljával).

A bajnoki cím (amit jobb gólkülönbségükkel húztak be a Real előtt) jutalmául pedig indulhattak a BEK-ben, ahol az első fordulóban könnyedén intézték el a belga Standard Liége-t: a klub történetének első BEK-gólját Czibor Zoltán szerezte 1960. szeptember 28-án. A második fordulóban az első öt kiírást kivétel nélkül megnyerő, ezúttal is címvédő Real Madrid várt rájuk. A fővárosban 2-2 lett az eredmény, míg a visszavágót 2-1-re nyerte a Barca, amelyik így 4-3-mal jutott tovább.

Czibor, Kubala és Kocsis:

Sandor Kocsis - Ladislao Kubala - Zoltan Czibor.. Three Hungarian legends who played for #Barcelona in the late '50s pic.twitter.com/Ea5poCVno2

— Classic Football (@classic1904) September 1, 2016

A két meccsen pályára lépő négy magyar (Czibor, Kocsis és Kubala az egyik, Puskás a másik oldalon) közül egyik sem lőtt gólt, helyettük olyanok vitték a prímet, mint Luis Suárez és Evariston a katalán, illetve Gento a madridi oldalon.

A negyeddöntőben a cseh Hradec Kralové búcsúztatása nem jelentett gondot, 4-0 otthon, 1-1 idegenben (az első meccsen Kubala értékesített egy büntetőt a 90. percben). Az elődöntőben a német bajnok Hamburg ellen a hazai 1-0-t idegenbeli 1-2 követte (a katalánok gólját Kocsis szerezte), és miután ekkor még nem élt az idegenben lőtt több gól szabálya, harmadik mérkőzés következett, amit a két honvédos számára nem túl jó emlékű Heysel Stadionban 1-0-ra nyert meg a Barca.

2. rész: 1961. május 31.

A döntőben a kiírás során a skót Heartsot, az Újpesti Dózsát (6-2, 1-2), a dán AGF-et és az osztrák Rapid Wient búcsúztató, Guttmann Béla által csúcsra járatott portugál bajnok Benfica volt az ellenfél.

A helyszín pedig a Kocsisban és Cziborban is szörnyű emlékeket ébresztő berni Wankdorf stadion, ahol hét évvel korábban elveszítették életük legfontosabb meccsét.

„Nem babonás?" – kérdezte egy újságíró Kocsist a meccs előtti napon.

Az nem lehet, hogy még egyszer, ugyanitt ugyanúgy három kettőre veszítsek

– elevenít fel egy beszélgetést a már idézett könyv.

Szóval nem lehet? Meg, hogy nem lehet kétszer ugyanabba a folyóba lépni? Akkor ezt a tételt nyugodtan felejtsük is el, a legnagyobbak is tévedhetnek, pl. Epheszoszi Hérakleitosz is.

Az NSZK elleni vb-döntőben is eredményes Kocsis góljával a 21. percben vezetett a Barca, de aztán a sorozat gólkirálya, Aguas tíz perccel később egyenlített, a következő percben pedig már vezetett is Ramallets kapus roppant szerencsétlen megmozdulása után. A második félidőben lőtt még egyet a Benfica, amire a 75. percben Czibor még válaszolt egy hatalmas bombagóllal, de ez már nem osztott, nem szorzott, a portugál bajnok nyerte a BEK-döntőt.

Soha többé nem jövök Bernbe

– dühöngött a meccs után cipőjét földhöz vágva Kocsis, aki tartotta a szavát. Svájcban is csak egyetlenegyszer játszott ez után: 1963-ban a Hamburg elleni KEK-nyolcaddöntő 4-4-es és 0-0-s két meccse után a harmadik találkozónak Lausanne adott otthont, Kocsis duplázott, a Barca pedig kikapott – naná, hogy 3-2-re.

Elhallgatott BEK-döntő

A magyar szurkolók erről persze aligha értesülhettek. A Népsport 1961. június 2-i címoldalán 5 sorban számolt be a berni BEK-döntőről.

Mondanunk sem kell, hogy sem a Benfica edzőjének, Guttmann Bélának, sem Kocsisnak és Czibornak a nevét le nem írták az akkori újságírók.

Sőt, ebben az öt sorban sikerült úgy összefoglalni a döntőt, hogy abban egyetlen játékos neve sem szerepelt. Nem hiszik el? Megmutatjuk.

Népsport, 1961. június 2. Ott és akkor ennyit ért a berni BEK-döntő Forrás: Arcanum

Ugyanígy tett a Népszabadság is, azzal a különbséggel, hogy az MSZMP központi lapjában külön kitértek a szurkolókra is.

A Népszabadságból sem lehetett megtudni a berni BEK-döntő részleteit Forrás: Arcanum

Epilógus

Czibornak (és Kubalának) a Benfica elleni volt az utolsó meccse a Barcában, a 32 éves Kocsis azonban még további öt évre aláírt, és klublegendaként vonult vissza a klubtól és a focitól 1968. október 23-án a neki szervezett búcsúmeccsen. Két-két bajnoki cím és kupagyőzelem és a VVK-siker van a neve mellett, na meg 184 meccsen rúgott 111 gólja. Tragikusan fiatalon, 50 évesen halt meg, miután előbb egy ártalmatlannak tűnő baleset – a lábára esett a fürdőszobaszekrény – után amputálni kellett a bal lábfejét, majd daganatot találtak a gyomrában.

Kocsis Sándor gyászszertartása a budapesti Szent István-bazilikában Forrás: AFP/Ferenc Isza

Hosszú betegség után 1979. július 22-én halt meg – kiesett, vagy kiugrott egy barcelonai kórház negyedik emeleti ablakából. Halála előtt kétszer, 1976-ban és 1978-ban még visszatért Budapestre.

Czibor Bern és Barcelona utáni pályafutása sem alakult valami fényesen: egy szezont töltött az Espanyolnál, majd néhány hónapos „vendégjátékok" követték egymást a spanyol CE Europa, az osztrák Austria Wien, a svájci Basel és egy kanadai magyar csapat, a Primo Hamilton színeiben. A Barcával ő is nyert két-két bajnoki címet, valamint a VVK-t, és egy spanyol kupát, 84 bajnokin 36 gólt szerzett. Az edzősködés ugyan érdekelte, még egy tanfolyamot is elvégzett, de végül még sem vágott bele:

Az én szívemmel ne játszanak ügyetlen futballisták

– mondta, de azért pár évvel később néhány hónapot eltöltött a Sabadellnél, és volt Kubala László segítője is a spanyol válogatottnál. Kocsmát nyitott Barcelonában Kék Duna néven, aminek rossz nyelvek szerint ő maga volt a legnagyobb fogyasztója. Nem csoda, hogy csődbe ment, a krimót is elveszítette.

A Barca mágikus magyar triója:

FC Barcelona host screening of film honouring Hungarian trio of Kocsis, Kubala and Czibor: https://t.co/CCdgdKgDZnpic.twitter.com/gzd3XYYQH7

— FC Barcelona (@FCBarcelona) March 7, 2016

Az Aranycsapat tagjai közül utolsóként látogatott haza Magyarországra 1983-ban a húga esküvőjére, ugyanebben az évben többezres tömeg várta egy Rákóczi úti könyvesbolt előtt, hogy dedikálja a róla és Kocsisról szóló életrajzi könyvet. 1992-ben költözött haza végleg szülővárosába, Komáromba, ahol jelentős szerepe volt a helyi futballcsapat feltámasztásában. 1997. szeptember 1-jén halt meg, halálát daganatos betegség okozta. Nevét egykori háza falán emléktábla és utca őrzi Komáromban.