Pikánsnak ígérkezett a 2004/2005-ös Magyar Kupa-döntő, ugyanis a Matáv Sopron csapatát az a Pintér Attila irányította, aki egy évvel korábban bajnoki címet és Magyar Kupát nyert a Fradival, azonban a szezon végén távoznia kellett, mert a játékosok nyílt levélben lázadtak fel ellene.
A székesfehérvári találkozót ráadásul az az Edo Trivkovic vezette, akiről a Fradi-szurkolóknak nem voltak jó emlékei, ugyanis a zöld-fehérek egy évvel korábban elvesztettek egy derbit Újpesten, amelyen a horvát játékvezető dirigált.
De vissza 2005 májusába. A találkozó előtt mindenki a Ferencvárost tartotta esélyesnek, hiszen olyan válogatott játékosok alkották a zöld-fehér csapatot, mint Szűcs Lajos, Gyepes Gábor, Lipcsei Péter, Huszti Szabolcs vagy Sowunmi Thomas. A soproniak azonban nem ijedtek meg a fővárosi csapattól, és remekül kezdték a mérkőzést. A 13. percben a korábbi Fradi-csatár Tóth Mihály fejesével megszerezték a vezetést, majd a 38. percben a szintén ex-fradista Bárányos Zsolt növelte az előnyt, amikor ziccerben átnyeste a labdát a kivetődő Szűcs Lajos fölött. Ráadásul a gól után emberhátrányba kerültek a zöld-fehérek, ugyanis Rósa Dénes addig reklamált lest Bárányos kilépése után, amíg be nem küldte az öltözőbe a horvát játékvezető.
Trivkovic az első félidő hajrájában is középpontba került, amikor a 43. percben Lipcsei Péter teljesen szabályos szerelése után tizenegyest ítélt a Sopron javára.
A büntetőt Balaskó Iván belőtte, Szűcs Lajosnál pedig elszakadt a cérna, és reklamálásával ő is kiállítatta magát, akárcsak a Fradi edzője, László Csaba, akinek a második félidőt már a lelátóról kellett volna néznie.
A folytatásra érkező horvát játékvezetői hármast „Ria, ria, Hungária!" rigmussal fogadta a felajzott zöld-fehér tábor. A második félidőt Lipcsei Péter szabadrúgás gólja nyitotta, de a Fradinak nem volt esélye a visszakapaszkodásra, ugyanis az 57. percben Balaskó Iván talán élete legnagyobb gólját lőtte, és visszaállította a háromgólos különbséget. Ezt követően a Fradi-játékosok elvesztették a fejüket és elképesztően durván futballoztak.
A 68. percben Adem Kapic egy hátulról történő becsúszással kis híján eltörte Balaskó lábát, így ő is mehetett zuhanyozni.
A hajrában a Fradi kapusa, Udvarácz Milán még kapott egy elképesztő potyagólt, de a külső körülmények miatt talán már senki nem emlékszik rá, akárcsak Pintér Zoltán kiállítására, aki 79. percben fejbe rúgta Lipcsei Pétert. Az utolsó percekben ferencvárosi futballisták valóságos ámokfutást rendeztek, majd a lefújás után nem voltak hajlandók felsorakozni a díjátadásra, így az ezüstérmek az asztalon maradtak.
Ferencvárosi TC-Matáv FC Sopron 1-5 (0-3)
Székesfehérvár, 5500 néző
Vezette: Trivkovic (horvát)
Sopron: Balogh J. - Fehér Z., Horváth A., Szekeres L, Szabó 0. - Pintér Z., Lazics - Bárányos (Földvári, 82.), Baiaskó (Somorjai, 72.), Sira (Csordás, 72.) - Tóth M. Vezetőedző: Pintér Attila
Ferencváros: Szűcs L. - Gyepes, Botis, Huszti - Kapic - Takács Á„ Lipcsei, Rósa D. - Penksa - Bartha (Udvarácz, 45.), Sowunmi. Vezetőedző: László Csaba
Gólszerzők: Tóth M. (1-0) a 13., Bárányos (2-0) a 38., Balaskó (11-esből, 3-0) a 45., Lipcsei (3-1) a 49., Balaskó (4-1) az 57., Horváth A. (5-1) a 73., percben
Sárga lap: Fehér Z. a 31., Rósa D. a 38., Lipcsei a 43., Szűcs L. a 45., Pintér Z. a 47., Bárányos a 48., Kapic az 56., Sowunmi a 77. percben
Kiállítva: Rósa D. a 38., Szűcs L. a 45., Kapic a 68., ill. Pintér Z. a 78. percben.
A 2005-ös Magyar Kupa-döntőben remekül futballozott a Sopron, Pintér Attila pedig beállította Senkey Imre rekordját azzal, hogy két egymást követő évben két különböző csapattal nyerte meg a kupát. A találkozó után azonban nem Pintérről, vagy a soproni csodáról szóltak a hírek, hanem az alkalmatlan horvát játékvezetőről, és a Fradi edzőjéről, László Csabáról, aki állítólag arra buzdította játékosait, hogy törjék el a soproni focisták lábát.
A találkozó hajrájában egy újságíró arra kapta fel a fejét, hogy a Fradi lelátóra parancsolt edzője – aki gyakorlatilag közelebb volt a pályához, mint az asszisztens – olyanokat üvöltött a pályán lévő játékosainak, hogy „Törjétek el a lábát",„Találjátok már el, találjátok már el!" Edo Trivkovic játékvezető viszont nem akart több Fradi-játékost kiállítani, mert tisztában volt vele, hogy arra mentek rá, hogy idő előtt befejeződjön a mérkőzés.
A találkozó után László Csaba határozottan cáfolta, hogy arra buzdította volna játékosait, hogy sérülést okozzanak a soproniaknak.
„Elküldtek a kispadról a 2005-ös kupadöntőn, sohasem felejtem el, a játékoskijáróban álltam. Azt hiszem, hogy Lipcsei „beindult", minden játékosom próbálta kiprovokálni magának a piros lapot. Peti elég durván szabálytalankodott az oldalvonal mellett, odaléptem hozzá, és azt mondtam: „Tényleg az hiányzik nektek, hogy valakinek eltörjétek a lábát?".
Állítólag Németh Feri fotós – Isten nyugosztalja – hallotta, három napra rá felhívott egy újságíró azzal, hogy ő ezt hallotta valakitől, mármint hogy én ezt mondtam. És ő ezt meg fogja írni. Ebből kreálódott ez a történet, ami után nincs miért magyarázkodnom.
Ha ez elhangzott volna, akkor most nem ülnék itt, nem lennék edző. Akkor az MLSZ eltiltott volna. Ülhettem volna a Ferencváros kispadján, elviselte volna a főtámogató, hogy a vezetőedző ilyeneket mond? Furulyás is behívta a játékosokat, és megkérdezte, hogy elhangzott-e ilyen, épp csak James Bondot nem hívták el nyomozni. Kikockázták a képeket a videofelvételek alapján, így akarták bizonyítani a számról olvasva, hogy mondtam-e ilyet. Aztán lett ebből egy szép kis legenda" – nyilatkozta a Four Four Two-nak László Csaba, aki az elvesztett kupadöntő után 2005 novemberéig maradt a Ferencváros edzője.
A találkozó után nem csak László Csaba került össztűz alá, hanem Edo Trivkovic játékvezető is, aki alkalmatlan volt a Magyar Kupa-döntő dirigálására.
A Ferencváros hivatalos honlapja Futballbohózatnak minősítette a Sóstói Stadionban rendezett kupadöntőt. László Csaba már a mérkőzés előtt jelezte, nem ért egyet a külföldi játékvezetők meghívásával. A meccs után mondta, hogy: "azért hívtak külföldi játékvezetőt, mert ő jobb teljesítményre képes magyar kollégáinál.
Én a magyar bírók helyében kikérném magamnak, hogy ők rosszabbak lennének a ma látott horvát játékvezetőnél. Ezen a meccsen a bíró volt a főszereplő, ő lett a kupagyőztes."
Ezt követően a Nemzeti Sport megpróbált szóra bírni néhány magyar játékvezetőt, hogy értékeljék Trivkovic munkásságát, ám a legtöbben véleményüket inkább megtartották maguknak, mondván, kollégáról vagy jót, vagy inkább semmit. Egyedül a Játékvezetői Testület elnöke, Puhl Sándor volt hajlandó néhány mondatban összefoglalni a látottakat.
„Nincs mit szépíteni, a horvát játékvezető rosszul vezette a találkozót.
Mérkőzést befolyásoló hibája is akadt, hiszen a harmadik soproni gólt megelőző szituációnál nem kellett volna tizenegyest ítélnie a Ferencváros ellen, hiszen Lipcsei Péter egyértelműen a labdát találta el" – mondta Puhl Sándor, aki a Fradi-játékosokat sem kímélte. Véleménye szerint sportemberileg egyszerűen elfogadhatatlan volt az, ahogyan a zöld-fehér játékosok viselkedtek.
Még ha jogtalan is volt a megítélt büntető, ám akkor sem értem, hogy Szűcs Lajosnak miért kell ötven méterre kirohannia a kapuból és úgy letámadnia a játékvezetőt. Egy futballistának, egy sportembernek tudomásul kell vennie, hogy egy játékvezető sosem fogja visszavonni a döntését.
A kiállított játékosok mellett egyébként további futballistáknak is fel lehetett volna mutatni a piros lapot, ám úgy tűnt, a horvát játékvezető a végére nem szeretett volna még jobban a figyelem középpontjába kerülni. Egy dologban biztosak lehetünk: most aztán felerősödnek majd azok a hangok, hogy miért is kellett külföldi játékvezetőre bízni a Magyar Kupa-döntő levezetését. Azonban ehhez hozzáteszem: a soproniak kérték, bíráskodjon a kupadöntőn külföldi bíró, és a ferencvárosiak sem utasították el ezt a kezdeményezést. "
Lothar Matthäus, a válogatott akkor szövetségi kapitánya a magyar futball szégyenének nevezte a találkozót.
„Jó néhány meccset játszottam, nem egy találkozón ültem a kispadon, és nézőként is sok összecsapáson jelen voltam, de ilyen gyalázatos összecsapást még sosem láttam.
Ez a találkozó a magyar futball szégyene. Egész egyszerűen nem értem, miért kellett horvát bíróra bízni a dirigálást.
Az egészen nyilvánvaló, hogy durva hibájával, nevezetesen a jogtalan soproni tizenegyes megadásával a mérkőzésvezető befolyásolta a találkozó végeredményét. A második félidőben pedig sorra hunyt szemet a kíméletlen szabálytalanságok felett, legalább hat-hét alkalommal elmulasztotta felmutatni a sárga lapot, így persze néhány kiállítás is elmaradt. Tessenek ezek után megkérdezni mondjuk Puhl Sándort, tényleg olyan jó ötlet volt-e külföldi bírót kérni a kupadöntőre. Ilyesmi Angliában vagy Németországban biztosan nem fordulhatna elő" – mondta Lothar Matthäus, aki nem is értette, hogy a szövetség minek foglalkozott egyáltalán a Sopron azon kérelmével, hogy külföldi bíró vezesse a meccset.
A Ferencváros csapatát végül kizárták a Magyar Kupa 2005/2006-os kiírásából súlyos sportszerűtlenségek elkövetése miatt.
„A ferencvárosiak viselkedésükkel csorbították a sorozat amúgy sem igazán nagy tekintélyét, a horvát játékvezetőkkel szembeni magatartásukkal pedig még sportdiplomáciai bonyodalmat is okoztak" – közölte Kőszegi Géza, a fegyelmi bizottság elnöke.
A cikket az Arcanum Digitális Tudománytár segítségével írtuk meg.