Időrendi sorrendben haladva 1972. április 15. az első dátum, amikor egy magyar labdarúgó 10-es osztályzatot kapott az akkor még Népsport néven megjelenő sportnapilaptól. Ezen a napon a Ferencváros csapata Újpesten, a Megyeri úton 18 ezer néző előtt lépett pályára és 2-0-ra nyert.
A Fradi-védő Páncsics Miklós pedig egészen kiemelkedő teljesítményt nyújtott, ezzel kiérdemelve a legmagasabb osztályzatot.
„Páncsics, aki szinte hibátlanul szerelt és indított, a mezőny fölé emelkedett. Nemzetközi mércével mérve is rászolgált a teljes elismerésre" – írta másnapi összefoglalójában a Népsport.
Ami azért érdekes, mert magában a meccs tudósításában egyszer sem említették meg Páncsics nevét, de azt igen, hogy a mérkőzés végén az újpesti közönség is megtapsolta a pályáról levonuló Páncsics Miklóst. Akinek olyan zseniális csatárokat kellett megállítania, mint Bene Ferenc, vagy éppen Dunai Antal. Akik azt gondolják, hogy Páncsics rendkívüli teljesítményével volt tele a sajtó, tévednek. Hosszas böngészés után sem véltem felfedezni egyetlen interjút sem a kiváló védővel az újpesti teljesítménye után. Más idők jártak akkor.
1973. október 7-én a Ferencváros mindössze 10 ezer néző előtt fogadta a Pécset a Népstadionban. Az alacsony színvonalú mérkőzésen (két csillagos értékelést kapott a meccs) egyetlen kiemelkedő produkció akadt:
a pécsi kapus, Rapp Imre mindent kivédett,
amit csak lehetett, ezért ő volt az első kapus és az első vidéki játékos, aki megkapta a sportújság legmagasabb osztályzatát.
Melyik volt a legnehezebb lövés? – tette fel a kérdést a Népsport. „Az első félidőben Kű Lajosé. Aztán a vége előtt nem sokkal, amikor Albert Flórián, Kű, majd Juhász szinte 10 másodperc alatt háromszor döngette meg a kaput.
Kettőt kikotortam valahogy, majd a földön fekve néztem felfelé. S kerestem a labdát. Megtaláltam, megint a kapuba tartott. Pattantam felfelé, mint aki szögbe ült, s utolértem"
- nyilatkozta a pécsiek kapusa.
Ha már a PMSC-nél tartunk, nem lehet szó nélkül elmenni idősebb Dárdai Pál egészen elképesztő teljesítménye mellett.
1975. február 22-én a Pécs hazai pályán 4-2-re legyőzte az Újpesti Dózsát, Dárdai pedig ezen a meccsen 4 gólt rúgott.
Ez – természetesen – 10-es osztályzatot ért. A dologban az volt a legérdekesebb, hogy a Dózsa veretlen csapatként érkezett Pécsre, s semmi előjele nem volt annak, hogy ez a meccs így végződik.
Nem tagadom, az égig tudnék ugrani örömömben" – mondta a lapnak Dárdai, aki a forduló legjobb játékosa lett. „De – folytatta – vár az apám, aki a legszigorúbb kritikusom. Kíváncsi vagyok a véleményére. Ha most sem tetszett neki a teljesítményem, akkor visszavonulok"
- így nyilatkozott Dárdai, akinek a második gólja volt a legfontosabb, hiszen az 2-1-es Dózsa-vezetésnél született meg, s ez fordította meg a találkozó kimenetelét.
A 10-es osztályzatot kapó labdarúgók közül
a legismeretlenebb minden bizonnyal a békéscsabai Vágási Sándor,
aki az 1978. december 2-án lejátszott DVTK elleni összecsapáson 5 gólt rúgott a miskolciaknak. A dolog igazi szenzációja nem is ez volt, hanem az, hogy Vágási amúgy nem csatára, hanem védőjátékosa volt a Békéscsabának. Ezen a meccsen azonban Ondrik István edző előre vezényelte Vágásit a pályán. Az edzői húzás maximálisan bejött.
Öt gól. Még most is szinte hihetetlen. Reggel megvettem a lapokat. Izgatottan nyitottam ki a Népsportot, s amikor a harmadik oldalon megláttam a nevem után a 10-est, vér tódult a fejembe. Erre soha nem gondoltam volna. 10-es.
Úgy tudom, ez már nemzetközi mérce. De azzal is tisztában vagyok, ilyesmi csak egyszer történik meg az emberrel.
Tudom, mert titokban számon tartom a sokgólos csatárokat. Tudom, hogy Bene és Albert is rúgott hat gólt, Szabó Feri pedig ötöt. És most közel kerültem hozzájuk, igaz, csak egy mérkőzés erejéig. Ismételni ezt szinte lehetetlen, megközelíteni is nehéz lesz.
Olyan, mint Bob Beamon Mexikóban elért 890 centiméteres távolugró-világcsúcsa. Ö maga sem tudta soha többé megközelíteni. Bár - s ez talán furcsának tűnik - korábban sem álltam hadilábon a góllövéssel. A Békési Spartacusban én voltam a gólkirály. Igaz, csak a megyei bajnokságban, de mégiscsak 46 gólt rúgtam.
A Békéscsabában is szereztem néhány fontosnak tartott gólt. Csepecz és Katzirz kapuját is bevettem, s azokkal a lövésekkel nyertük meg a meccseket. Egyébként nem kergetek hiú ábrándokat. Tudom, nem vagyok nagy játékos. Amit elértem, azt a szorgalmamnak köszönhetem. És ennek így kell lennie a jövőben is. A középcsatár kirándulás csak epizód az élelemben. Én leginkább beállóst szeretek játszani" – így hangzott Vágási Sándor monológja, aki tehát védőjátékosként rúgott öt gólt a DVTK-nak.
Nézzük most azt a futballistát, aki egyedüliként kétszer is megkapta a sportlap legmagasabb osztályzatát. Nyilasi Tiborról, a Ferencváros kitűnőségéről beszélünk.
Nyilasi előbb 1979. március 14-én a Tatabánya elleni 5-1-es győzelmet hozó mérkőzésen rúgott négy gólt, majd 1980. október 26-án a Budapesti Honvéd 4-2-es legyőzésekor hármat.
A tatabányai mérkőzést követően a Népsport is felismerte, hogy ez nem mindennapi produkció (meg azt se feledjük, hogy a Fradi tényleg legnépszerűbb játékosáról volt szó), ezért aztán a következő felhívás jelent meg a lapban:
Kérdezzen Nyilasitól! Elismerés, taps köszöntse a forduló legjobbját, a tavaszi idény első 10-es osztályzatot kapott játékosát, NYILASI TIBORT. Játéka sokáig beszédtéma lesz Tatabányán, de mivel máris nagyon sokan érdeklődtek a részletek után, csütörtökön, délelőtt 10 és 12 óra között a 137-698-as telefonszámon kérdéseket lehet feltenni a válogatott labdarúgónak, s a válaszokat pénteki számunkban, a szokásos visszapillantó oldalunkon közöljük."
Nos, ahogy akkoriban mondták, a vonalak szinte leégtek.
Három éve nem láttuk ilyen jól játszani. Remélhetően nem szándékozik a mostani négy gólból újabb három esztendeig „megélni". (Moldván Zoltán, Tököl.)
Természetesen nem. Ez a 10-es ugyanis a ma osztályzata, és, nem jogosít fel arra, hogy most hosszú ideig csak játszadozzam. Egyáltalán: semmi lezserkedésre nem ad okot.
Ennek a 10-esnek ösztönöznie kell, s én igyekszem majd, hogy ne merüljön hamar feledésbe. De jól tudom, a súlyát is cipelni kell, mert hamar odakiabálhatják: na, mi van, elfelejted eltalálni a kaput? Hol a tatabányai játék? Hol vannak a gólok?"
A következő szezonban Nyilasi újra megkapta a 10-est a Honvéd elleni bajnokin. Ezt a meccset az Üllői úton, 28 ezer néző előtt játszották le, a Fradi Nyilasi 3 góljának köszönhetően 4-2-re nyert. Ám ez a teljesítmény közel sem kapott akkora visszhangot, mint az egy évvel korábbi.
Olyannyira nem, hogy a sportlap egyetlen interjút sem közölt Nyilasival, de a szurkolók sem telefonálhattak.
Legendás meccseken is születtek 10-es osztályzatok. Az 1976. május 15-i Ferencváros-Újpesti Dózsa (3-8) összecsapáson
Fazekas László rúgott 5 gólt a zöld-fehéreknek.
Ez a mérkőzés 5 csillagot kapott, a szaklap felejthetetlen, pompás meccsnek minősítette. Meg azt írták, hogy Fazekasnak már a harmadik gólja után (ekkor 3-2-re vezetett az Újpest) beírták a 10-es osztályzatot. Tehát, ha innentől kezdve semmit sem csinál, akkor is megkapta volna ezt az értékes érdemjegyet.
Egy vidéki kapus önvallomása miatt érdekes a következő meccs. 1981. október 8-án a DVTK vendégszerepelt az Újpesti Dózsa stadionjában. A meccs végeredménye 1-1 lett, a Diósgyőr kapusa, Veréb György pedig megkapta a 10-es osztályzatot.
Iszonyatos napokat éltem át. Az én koromban az ember - még ha futballista is - már nem nagyon csodálkozik semmin, megkóstolt szinte minden jót és rosszat, amit ez a játék magával hozhat, mégis. Unalmas, szürke, lehangoló volt minden, csak jártam, jártam az edzésekre, olyan voltam, mint egy automata, de közben csak úgy cikáztak a fejemben a gondolatok: hol, mit hibáztam el?
Létezik az, hogy lassan még a reményről is le kell mondanom, s nem védek többet a csapatban? Teltek a fordulók, jöttek a mérkőzések, én meg ültem a kispadon, tehetetlenül, kiszolgáltatottan, úgy, hogy nem tudtam segíteni. Éreztem, tudtam persze: előbb-utóbb azért rám kerül a sor. De vajon mikor, milyen szituációban, s vajon éppen akkor nem következik-e be nálam a betli? Az Újpest elleni idegenben, a Megyeri úton kapuba állni egyetlen kapusnak sem dédelgetett álma. Nekem sem, aki pedig megjártam már jó néhány futballpoklot. Érdekes módon mégsem éreztem különösebb szorongást, amikor megtudtam, hogy én váltom fel a kapuban Szabó Lacit. Sőt! Egyfajta, számomra is ismeretlen — s utólag bevallva, érthetetlen — nyugalom szállt meg.
Gondoltam, lesz, ami lesz, nincs különösebb veszteni valóm. Régi igazság: minden kapusnál alapvetően határozza meg a teljesítésszintet a labdával való első találkozás. A lelátóról biztosan másként látszott, de engem annak a lövésnek a hárítása nyugtatott meg igazán, amelyet Nagy Laci küldött a kapumra az első félidő elején. Állítom: ha az bemegy — simán kikapunk. Nem ment be, s a második félidőt én már transzban védtem végig. Képtelen lennék most hiteles pontossággal visszajátszani magamban a mérkőzés filmjét, arra emlékszem csupán, hogy megállás nélkül 18-20 játékos sürgött-forgott a 16-osunkon belül, a labdát többnyire akkor láttam meg, amikor már testközelbe ért.
Villanások, reflexek, hirtelen támadt elgondolások alapján dobáltam magam a levegőben, s ezúttal olyan szerencsém is volt, hogy mindig sikerült a labdával randevúznom. Ezen a mérkőzésen én semmi mást nem akartam, csak bizonyítani. Nem másnak – önmagamnak. Hogy nem lehet még engem leírni."
S ha már a kapusoknál tartottunk, akkor említsük meg a szombathelyi Hegedűs Péter nevét, aki 1982. április 10-én az Üllői úton kapott 10-est, miután a Haladás 1-0-ra nyert a Ferencváros otthonában.
„Valaki Hegedűst, a mérkőzés hősét kereste. Miután nem találta, a többieknek is feltűnt, hogy gazdátlan az a hely, ahol vetkőzött.
A fürdőhelyiségben bukkantak rá. A zuhanyozó betonpadkáján ült, mégpedig teljes felszerelésben. Kezébe temette az arcát. Felráncigálták, de amikor látták, hogy mennyire kimerült idegállapotban van, a helyére tuszkolták.
Már mindenki kifelé tartott a zuhanyozóból, amikor Hegedűs Péter fapapucsban befelé csoszogott, most már megnyugodva, fülig érő szájjal" – írta a Népsport. Majd átadta a szót a kapusnak.
Amikor Jancsika kiugrott, elhűlt bennem a vér. Mindenkit maga mögött hagyott már, amikor ösztönösen kiindultam a kapuból. Megpróbáltam belevetődni a lövésébe, de alányesett a labdának, amely már szinte túljutott rajtam, amikor ösztönös mozdulattal felütöttem a levegőbe, s pont eltaláltam a labdát.
Ki vitathatja. hogy szerencsém volt akkor is, amikor Pogány büntetőből a kapufának lőtte a labdát, vagy amikor elakadt bennem vert helyzetben Koch, majd Ebedli lövése. Igaz viszont, hogy ennek érdekében azért én is tettem valamit. Negyedóra volt már csak hátra a mérkőzésből, amikor egy pillanatra felvillant bennem: hátha nem kapunk gólt! Győzelem? Ki gondolt erre?"
1990 után ritkulni kezdtek a 10-es osztályzatok.
Ebből az időszakból talán Zoran Kuntics teljesítményét érdemes kiemelni, már csak azért is, mert ő az egyetlen külföldi játékos, aki megkaphatta a sportlap legmagasabb osztályzatát. 1995. május 10-én a Parmalat-Vác összecsapáson a székesfehérvári csapat 6-3-ra nyert, Kuntics pedig 4 góllal és 2 gólpasszal érdemelte ki a 10-est.
Ha mindig így menne, akkor most a Barcelonában játszanék. Most minden összejött, ám biztosan sok olyan meccs is lesz, amelyen rosszul játszom majd. De nem én vagyok a fontos, hanem a csapat"
- így kommentálta saját teljesítményét a magyarul is kiválóan beszélő játékos, aki a következő idényben már a Ferencvárosban futballozott, és aki részese volt a Fradi nagy Bajnokok Ligája-menetelésének is.
Azzal, hogy Hahn János 2020. november 7-én 10-es osztályzatot kapott a Paks-Puskás meccsen, 9 éves szünet után adott a szaklap újra 10-est. Ilyen hosszú szünet amúgy korábban soha nem volt ebben a tekintetben.
A 10-esek listája
1. Páncsics Miklós (Ferencváros) 1972.04.15.A cikket az Arcanum Digitális Tudománytár segítségével írtuk meg.