Rendőrruhába öltöztették a meccset elcsaló, összerugdosott focibírót
Szerdán 13 órakor a labdarúgó Magyar Kupában Dorog-Ferencváros mérkőzést rendeznek. Ez a párosítás különleges helyet foglal el a magyar futball történelmében. Mi most két találkozót idézünk fel. Az 1947-est, amelyet elcsalt a bíró és az 1963-ast, amelyen a Fradi elveszítette a bajnokságot.
„Megmozdult Dorog és vidéke. Nemcsak a bányaváros várta nagy érdeklődéssel a Ferencvárost, hanem a környékről is megindultak az emberek gyalogosan, kerékpáron és különvonaton Dorogra. Nem maradt el a főváros sem. Közel 1000 ferencvárosi szurkoló jött el a mérkőzésre. Egész kis autópark állott a pálya bejárata előtt, a nagy tömegek pedig tehergépkocsikon jöttek."
Így kezdődött a Népsport tudósítása egy Dorog-Ferencváros találkozóról. 1947. március 16-án. Akkor ugyanis a két csapat még egy osztályban szerepelt és nagyon fontos bajnoki mérkőzést játszott egymással. Nem mondható, hogy valaha is egy szinten lettek volna, de a történelem során két olyan meccset is vívtak, melyet nem felejt az utókor. Az első ez a bizonyos 1947-es találkozó.
A Ferencváros a bajnoki címért futott versenyt az Újpesttel, míg a Dorog a bentmaradásért harcolt.
Mindkét csapat kapujában egy-egy fiatal kapus védett, a hazaiban bizonyos Grosits Gyula (akkor még így írták a nevét a tudósításban), a vendégében pedig Henni Géza.
Mindketten elkövettek egy-egy nagy hibát, de nem a kapusok bakijai miatt maradt emlékezetes ez a meccs. Sárosi dr. szerzett vezetést a fővárosiaknak, ezt Szabó növelte kétgólossá. Molnár szépített, majd öt perccel a vége előtt az akkor még csatárként szereplő Buzánszky Jenő és társai rohamai után másodszor is bekerült a labda Henni kapujába. Aubéli egy vendégvédőtől hozzápattanó labdával szerezte meg a Dorog egyenlítő gólját. Legalábbis így gondolta ezt mindenki, ám a találkozó játékvezetője, Sós Károly les miatt nem adta meg, így a Ferencváros 2-1-re nyert. A hajrában hozott döntésével a bíró nagyon magára haragította a hazai szurkolókat. A Népsport, mely nyilván nem akarta túldramatizálni a bányászváros szurkolóinak viselkedését, visszafogottan ezt írta a 90 percet követő eseményekről:
A mérkőzés lefújása után a közönség betódul a pályára, s összerugdalja a játékvezetőt.
Állítólag valaki a szögletzászlóval is megütötte, majd az öltözőben remegő bírót hatalmas tömeg várta a pálya előtt, további számonkérés céljából.
Rendőrruhában próbálták kihozni onnan, de felismerték, úgyhogy az egyértelmű végkimenetelt ígérő küzdelem megakadályozása miatt egy közeli magánlakásba menekítették. Csak éjfél után tudta elhagyni a várost.
A Ferencváros hamarabb távozott, és játékosa, Lakat Károly a rá mindig is jellemző humorral megjegyezte:„
Nagy kár lenne, ha betiltanák a dorogi pályát. Hadd jöjjön csak ide az Újpest is."
Ha a Dorog azon mérkőzésen döntetlent játszik bentmarad, ugyanis a bajnokság végén azonos pontszámmal végzett, mint a Győri ETO, és a győriek jobb gólarányuk miatt őrizték meg az előosztályú tagságukat. A Dorog pedig a következő két évet a másodosztályban töltötte.
1949-ben került vissza és ekkor 19 éven át folyamatosan a legjobbak között szerepelt. Ezen időszak alatt vívta a másik emlékezetes találkozóját a Ferencvárossal. Erre azonban a zöld-fehérek emlékeznek ugyanolyan keserűen, mint a dorogiak az említett 1947-esre.
Mert ennél balszerencsésebb módon talán soha nem veszítette el a bajnoki címet a Ferencváros, mint akkor.
Ez abban a „bizonyos" félszezonos bajnokságban történt, amikor a tavaszi-őszi lebonyolításra átállás miatt 1963 őszén csak 13 fordulós pontvadászatot rendeztek. Ebben a 8. forduló után a vesztett pontok tekintetében a Ferencváros állt a legjobban. A Komló vezetett, de a pesti csapat nemzetközi kupakötelezettsége miatt több mérkőzését is kénytelen volt elhalasztani.
A 9. fordulóra kisorsolt dorogi találkozóját is más időpontra kellett tennie.
Ugyanis BEK-mérkőzést játszott aznap a török Galata Szeráj (akkor még így írták!) csapatával. Két Albert góllal 2-0-ra nyert is, de az elsőszámú cél akkor a bajnoki cím megszerzése volt. Menetelt is szépen a csapat a bajnokságban, a november 24-i záróforduló előtt úgy előzte meg egy ponttal a Honvédot és kettővel a Győrt, hogy neki még a többiek szabadságra vonulása idejére is maradt egy találkozója, vagyis gyűjthetett további pontokat. Pont arra a 9. fordulóban elhalasztott dorogi mérkőzésére került sor bajnokság után.
Ám annak már semmi jelentősége nem lett volna, ha nyer a többiek számára zárónapon Szegeden. Akkor a dorogi meccs eredményétől függetlenül bajnok. Sőt, mint utólag kiderült még döntetlennel is, mert a Honvéd csak egy pontot szerzett, és a Győr hiába nyert a Csepel ellen, akkor még csak két pont járt egy győzelemért.
Ám a Ferencváros egy televízió által is közvetített mérkőzésen (nagyon nagy szó volt ez akkoriban!) kikapott Szegeden, így mindhárom gárda azonos pontszámmal állt a tabellán.
Ekkor lett óriási jelentősége, hogy a Ferencvárosnak még maradt egy „meccslabdája", amit a vetélytársak csak tétlenül nézhettek! Ugyanis ha három nappal később nem kap ki Dorogon, akkor övé az aranyérem. Ha kikap, akkor története során először a Győré. A Dorog számára nem volt tét, legfeljebb az, hogy egykori játékosa, akkor már edzője, Buzánszky Jenő nagy szívességet tehetett a Győr trénerének, Hidegkuti Nándornak, akivel együtt játszott a legendás Aranycsapatban.
„Mi is ott ülünk majd a lelátón, s természetesen a dorogiaknak szurkolunk" – mondta Pécsi Béla, a Győr intézője. Buzánszky Jenő pedig így vélekedett a találkozó előtt:
Úgy készültünk, hogy alaposan megszorítjuk majd a Ferencvárost. Most eléggé fáradtnak látszik a csapat, a fiatalok nem nagyon bírják a sorozatmérkőzéseket. A kedvezőtlen előjelek ellenére úgy érzem, hogy jó mérkőzés, nagy küzdelem lesz szerdán délután Dorogon."
Mészáros József a Ferencváros edzője pedig ezt mondta: „Rendkívül izgalmas lesz ez az utolsó 90 perc.
Csak annyit mondhatok, ha Szegeden végig lelkesen játszott volna a csapat és értékesíti helyzeteit, akkor most nyugodtabban utazhatnánk Dorogra."
Fenyvesi II a Ferencvárosnak szerzett vezetést a 30. percben, ezt az előnyt a 42-ben Kertes tüntette el. Majd amikor már ünnepeltek a vendégszurkolók, a 85. percben egy hazai szöglet után Mátrai a felszabadító rúgással Rákosit találta el, és a róla lepattanó labdát Szuromi rúgta Aczél kapujába. Elvéve ezzel a bajnoki címet a Ferencvárostól, és tálcán átnyújtva a Győri Vasas ETO-nak.
A Ferencváros a Győrrel és a Honvéddal azonos pontmennyiséget gyűjtve, 33 rúgott és 18 kapott góllal csak a harmadik helyen végzett. A Rába-parti csapat 20 gólt szerzett, de csak 7-et kapott. Nincs tévedés, akkoriban nem a gólkülönbség, hanem a gólarány döntött. Ez pedig az újdonsült bajnokcsapatnak sokkal jobb volt.
Ma már a gólarányt a gólkülönbség váltotta fel, és ettől lényegesen egyszerűbb a számolgatás. Főleg a Magyar Kupában. Itt, aki több gólt szerez egy mérkőzésen, az jut tovább. Kizárt, hogy a jelenlegi Ferencváros ne tudjon nyerni a Buzánszky Jenőről elnevezett stadionban. Persze 1963-ban sem gondolták szurkolói, hogy a Dorog elveheti kedvenceiktől a bajnoki címet.
