Egy Wehrmacht-parancsnok mentette meg, túlélte a drezdai bombázást, majd minden idők egyik legsikeresebb szövetségi kapitánya lett
A Wehrmacht drezdai főparancsnoka, Karl Mehnert jó néhány sportoló életét mentette meg azzal, hogy a II. világháború végén nem küldte őket a frontra, vagyis a biztos halálba. A megmentett emberek között volt az a Helmut Schön is, akit ma minden idők egyik legeredményesebb labdarúgó szövetségi kapitányaként ismerhet a futballvilág. Helmut Schön 25 éve, 1996. február 23-án halt meg Wiesbadenben. Ezzel az írással rá emlékezünk.
Helmut Schön neve a fiatalabb focirajongóknak semmit nem mond. Akinek mond is valamit, az nem tud a név mellé arcot társítani.
Az idősebbeknek talán beugrik az a kopasz ember, abban az idétlen sapkában.
Magyarországon különösen soha nem volt ismert ő, pedig a mai napig a labdarúgás történetének egyik legsikeresebb edzője. Helmut Schön ugyanis az NSZK válogatottjával nyert világbajnoki aranyérmet, ezüstérmet, bronzérmet, Európa-bajnoki aranyérmet és ezüstérmet.
Egy kontinensbajnoki címmel és egy vb második hellyel jobb, mint a jelenlegi német kapitány, Joachim Löw. Az említett címek miatt tiszteli a világ az 1964 és 1978 között, vagyis 14 éven keresztül (ezzel az idővel elődje, Sepp Herberger és a jelenleg regnáló Löw mögé szorul) a német válogatottat vezető Schönt, ám a tisztség átvétele előtti élete igazán különleges volt.
Hogy miért nem mondhatjuk, hogy Schön minden idők legsikeresebb szövetségi kapitánya? Mert az olasz Vittorio Pozzo 1934-ben és 1938-ban is megnyerte az olasz válogatottal a világbajnokságot, s bár Pozzo idejében nem volt még Európa-bajnokság, a két vb-arany mindenképpen Schön elé helyezi őt eredményességben.
Helmut Schön 1915-ben született Drezdában. 5 évesen kezdett el focizni és 15 évesen egy helyi kiscsapatban már a felnőttek között játszott. Tehetséges volt, ezért a város legkomolyabb klubja, a Dresdner SC leigazolta.
Óriási szerencséje volt, hogy az angol Jimmy Hogan volt fiatal korában az edzője, aki a kor egyik legjobb trénere volt a világon.
Tőle olyan dolgokat tanult, amelyeket egész életében hasznosított. Akkor még valóban az angolok voltak a labdarúgás tanítómesterei. Schön 17 éves koráig dolgozott Hogannal, és nála mutatkozott be a felnőtt csapatban. A hét közben egy gimnáziumban tanult, de hétvégenként nélkülözhetetlen volt a csapatában.
Gimnázium után egyetemre ment, dolgozott egy helyi bankban és közben lőtte a gólokat. 22 évesen a történelem második német szövetségi kapitánya, Sepp Herberger meghívta a válogatottba. 1937. november 21-én debütált ott, rögtön egy vb-selejtezőn.
Németország 5-0-ra söpörte le Svédországot, Schön bemutatkozó találkozóján 2 gólt is szerzett.
Biztosnak tűnt, hogy kulcsember lesz az 1938-as világbajnokságon. Ám válogatottbeli bemutatkozása után nem sokkal olyan súlyosan megsérült, hogy csak 1938 őszén tudott visszatérni. A vb után. Mivel a II. világháború miatt legközelebb ilyen eseményt csak 1950-ben rendeztek, ám azon Németország nem vehetett részt,
így játékosként soha nem szerepelhetett vb-n.
A világháború alatt egyébként rendeztek bajnokságokat hazájában, és 1940-ben Schön csapata döntőt játszott, ám ott 1-0-ra kikapott a Schalkétól. Nemzetközi meccseket is vívtak a harcok közepette, Schön 15 válogatott találkozón 17 gólt szerzett. Csak négy meccsen nem volt eredményes, de 1939-ben Jugoszlávia ellen mesterhármast ért el.
1941 áprilisában, Kölnben, 65 ezer néző előtt a magyar válogatottnak pedig kettőt rúgott a 7-0-ra végződött találkozón. Csak az érdekesség kedvéért: azon a mérkőzésen egy bizonyos Fritz Walter is eredményes volt, aki 13 évvel később is elszomorította válogatottunkat, sőt egész országunkat.
Helmut Schön viszont már csak egy lehetőséget kapott a német válogatottnál. 1941. október 5-én Stockholmban játszottak a németek és 4-2-re kikaptak. Nem biztos, hogy komoly sportértéke volt annak a meccsnek, ám Schön játékos-pályafutásában mérföldkő lett. Herberger szerint ő volt a vereség egyik okozója. Később nyilvánosságra került naplójában ezt írta a kapitány:
A csatárok túl puhányok, nem harcolnak megfelelően. Csak erővel, küzdőképességgel, gyorsasággal és szívós játékkal lehet nyerni Svédország ellen. Schönre nem lehet számítani egy skandináv csapat ellen."
Ezt annyira komolyan gondolta, hogy a Dánia elleni mérkőzésre még a keretbe sem hívta Schönt, pedig arra a találkozóra annak szülővárosában és lakhelyén, Drezdában került sor. Sőt, soha többé nem hívta. Herberger életrajzának írója szerint ezzel több évtizedes gyűlölködés kezdődött a kapitány és az akkor még csak 26 éves játékos között.
Állítólag az iskolázatlan Herbergert irritálta a polgári származású, diplomás és művelt fiatalember. Irigy volt rá és erre agresszív támadással válaszolt.
Ugyan a válogatottnál többé nem került szóba játékosként Schön neve, de a klubcsapatában továbbra is remekelt. Ennek is köszönhető, hogy vezetésével (és góljaival) 1943-ban és 1944-ben is német bajnok lett a Dresdener SC. A másik, aminek köszönhető a két aranyérem, hogy a Wehrmacht drezdai parancsnoka, Karl Mehnert nem engedte, hogy a futballcsapat legjobbjai a fronton harcoljanak, miközben más városokban nem voltak ennyire engedékenyek a katonai vezetők.
Schön hivatalosan „súlyos térdkárosodás" miatt úszta meg, hogy a frontra menjen. Maradjunk annyiban, hogy a sportolók számára a kiskapuk keresése nem NDK találmány volt. Természetesen nem nézték ezt jó szemmel az ellenfelek és a semleges focirajongók. Még akkor sem, ha a megmentett sportolókra biztos halál várt volna a fronton. Az 1944-es bajnoki döntőben egy Hamburgban állomásozó katonákból verbuvált csapattal játszott a Dresden a berlini Olimpiai Stadionban, 70 ezer néző előtt.
Valahányszor Schön a labdához ért, a nem a drezdaiaknak szurkoló tízezrek kórusban kiabálták: „Helmut Schön a katonai szolgálatra alkalmatlan".
Egyébként azt a meccset 4-0-ra nyerte meg a Dresden az alkalmi csapat ellen, míg egy évvel korábban 3-0-ra verte a döntőben a Saarbrückent.
A második bajnoki cím megszerzésének évében megszületett Schön és feleségének a kisfia, és csodával határos módon 1945-ben a család túlélte Drezda bombázását.
A szövetségesek ugyanis porig rombolták a náci Németország egyik legnagyobb keleti városát, Drezdát, egyes források szerint kétszázezernél is többen haltak meg.
A focista életben maradt, és a háború után a fogyasztási cikkek szempontjából jobban ellátott Hamburg és a szétrombolt Drezda között ingázott kisteherautójával.
Ha éppen olyankor volt a szövetségesek által uralt északi kikötővárosban, amikor ott focimeccset rendeztek, akkor beszállt a St. Pauli csapatába. Szeretett focizni. Otthon ezt azért sem tehette meg, mert a szovjet megszállók a Dresdener SC –t a már említett Wehrmachthoz fűződő kapcsolata miatt elsőként szüntették meg. Létrehoztak helyette egy Dresden-Friedrichstadt SG nevű klubot, amely már megfelelt a szovjeteknek. Ekkor 31 éves volt Schön, és egyre inkább érdeklődött az edzői szakma iránt. Gyakorlatilag játékos-edzőként ténykedett ott, de először ezzel a csapattal „igazi" bajnokságban csak 1949-ben indulhatott.
Annak a szezonnak a telét Kölnben töltötte, mert akkor még volt átjárás a két különböző hatalom által ellenőrzött országrész között.
Kölnben edzői tanfolyamon vett részt, melyet (a sors fura fintora) Sepp Herberger tartott.
Tavaszra visszatért Drezdába és az első hivatalos NDK bajnokságban a második helyen végzett csapatával a Horch Zwickau mögött. És olyan játékos megfigyelőre emlékeztető tevékenységet is folytatott, mely tulajdonképpen szövetségi kapitányi funkciónak felelt meg. Ám a hivatalosan 1949 őszén létrejövő Német Demokratikus Köztársaság csak később lett a FIFA tagja, így Helmut Schön irányításával nem játszhatott hivatalos válogatott mérkőzést. Úgy tűnt szép jövő vár rá az NDK-ban.
Ám 1950-ben az ezüstérem megszerzése után a Dresden-Friedrichstadt SG-t megszüntették, a szovjetek inkább egy olyan klubot hoztak létre, mely a belügyminisztérium kötelékein belül működött.
Vagyis jobban lehetett ellenőrizni. Ide nem kellettek a sikercsapat játékosai. Akik együtt költöztek Berlinbe, de (talán a jövőbe láttak, vagy csak rossz előérzetük volt az ex- klubjukkal történt packázás miatt?) a város szövetségesek által ellenőrzött részébe. Velük együtt csatlakozott Schön is a Herthához, játszott is ott az 1950-51-es bajnokság őszi szezonjában. Így focistaként szerepelt német bajnokságban, hadi bajnokságban, keletnémetben és nyugatnémetben is. A játékot 1951 elején 35 évesen hagyta abba és elkezdte edzői karrierjét.
Egy évig volt a nyugatnémet területen található Wiesbaden csapatának trénere, majd egy nagyon furcsa felkérést kapott. A Saar-vidéki válogatott szövetségi kapitánya lett. Az a Franciaország és Németország közötti terület, mely a történelem során mindig kulcsfontosságú szerepet töltött be, ebben az időben olyan önálló válogatottal rendelkezett, amelyet elismert a FIFA. Ellentétben az NDK nemzeti 11-ével. Így az 1954-es világbajnoki selejtezőkre a Saar-vidék válogatottja nevezhetett, az NDK-é nem.
És – milyen furcsa a sors! – a selejtezők során a Schön vezette Saar-válogatott a Herberger irányította NSZK-val került egy csoportba.
A Saar-vidék válogatottja értékes idegenbeli sikerrel kezdte a csoportküzdelmet: 2-0-s hátrányból fordítva 3-2-re nyert Oslóban 1953 nyarán. Ott, ahol két hónappal később a „nagy" NSZK csak egy döntetlent tudott játszani. Aztán októberben, Stuttgartban létrejött a nagy találkozás! Az edző-játékos, tanár-diák kapcsolat után ezúttal ellenfelek szövetségi kapitányai szerepben találkozott Herberger és Schön.
A lényegesen jobb erőkből álló német válogatott 3-0-ra nyert a később vb-döntőben is eredményes Maximilian Morlock kettő, továbbá Horst Schade egy góljával. Egyébként az ezen a találkozón pályára lépők közül hatan, Turek, Posipal, Mai, Rahn, Morlock és Schäfer voltak kezdők egy évvel később a Magyarország elleni fináléban. A tavaszi visszavágóra pedig gyakorlatilag összeállt a világbajnoki címet nyerő kezdőcsapat, hisz ekkor már játszott a két Walter, továbbá a védelemben Kohlmeyer és Liebrich.
Azon a mérkőzésen a továbbjutás volt a tét, ugyanis egy nagyobb gólkülönbségű Saar-győzelem esetén az NSZK lemaradt volna az 1954-es vb-ről.
A saarbrückeni meccset 53 ezer néző előtt 3-1-re nyerte az NSZK, Morlock ismét kettőt lőtt és Hans Schäfer volt még eredményes. Az egykori játékosnak-tanítványnak, Shönnek nem lehetett esélye egykori edzője-tanára ellen. De erről a merítési lehetőségek közti lényeges különbség tehetett.
Az NSZK további útját mindenki ismeri: vb aranyat nyert. A Saar-vidéki nemzeti 11 viszont (politikai okok miatt) megszűnt, pontosabban mivel a tartomány csatlakozott a Német Szövetségi Köztársasághoz, a futballja is beintegrálódott oda. Helmut Schön pedig újabb váratlan ajánlatot kapott: 1956-ban Sepp Herberger a nyugatnémet válogatotthoz hívta.
Egykori megalázójának, tanárának, majd ellenfelének a jobbkeze lett. A felnőtt válogatott irányításán kívül szinte minden hozzá tartozott: B válogatott, utánpótlás csapatok, játékos megfigyelés, edzői tanfolyamok.
Az 1958-as és 1962-es világbajnokságon másodedzőként vett részt. 1964-ben pedig ő lett Sepp Herberger utódja, ezzel a harmadik német szövetségi kapitány.
A története innen már ismert. 1966-ban vb-döntőt játszott a Schön vezette NSZK válogatott, és csak hosszabbítás után kapott ki egy olyan góllal, amelynél a labda nem jutott át a gólvonalon. Az 1970-es világbajnokságon minden idők egyik legjobb futballmérkőzését játszotta Olaszországgal az elődöntőben, és végül bronzéremmel tért haza Mexikóból.
A '70-es években pedig korona került Helmut Schön és játékosai fejére. A nyugatnémet válogatott 1972-ben Európa-bajnok, két évvel később világbajnok lett. A nagy rivális Olaszország sportlapja, a Corriere della Sera ezt írta:
„Helmut Schön csapata új korszakot nyitott a labdarúgás történetében."
Az 1972-es Eb-döntőben „agyonvert" Szovjetunió szövetségi kapitánya, Alekszandr Ponomarjov pedig így vélekedett:
Tanulnunk kell a németektől. Olyan csapatjátékra képesek, mely egyetlen tankönyvben sem szerepel."
Az 1976-os Európa-bajnokságon is döntőt játszott a Schön vezette NSZK, de itt 11-es rúgásokkal alulmaradt Csehszlovákiával szemben. Az 1978-as vb-n viszont a legjobb nyolc között búcsúzott és ezzel véget ért a világ legsikeresebb szövetségi kapitányinak sorozata.
Ludger Schulze, talán a legjobb német sportújságíró egyik könyvében így zárja a róla szóló fejezetet:
Helmut Schön talán az utolsó azon edzők sorában, akik nem a pénzt, hanem a futballt helyezték előtérbe. Számára a fő motivációt nem a kereset jelentette, hanem a nézők szórakoztatása."
Helmut Schön 63 évesen intett búcsút a világ futballjának. Ezt követően alig szerepelt a nyilvánosság előtt.
Utolsó éveiben Alzheimer-kórral küzdött, 1996-ban, 80 évesen halt meg.
Wiesbadenben, ahol utolsó évtizedeit töltötte, és ahol eltemették, parkot neveztek el róla, ahol szobrot is kapott. Szülővárosában, Drezdában a mai modern stadionhoz pedig a Helmut Schön Allén keresztül lehet eljutni.
origo.hu
Palik László a fia betegségéről mesélt
origo.hu
Magyar Péter hamisított hangfelvételt tett közzé - itt az eredeti!
borsonline.hu
A kemoterápián átesett Katalin hercegné kinézetén gúnyolódott a népszerű tévés, nyilvánosan kellett bocsánatot kérnie
magyarnemzet.hu
Hiányolják a hollandok Marco Rossi csapatából a „fáradhatatlan, régi ismerőst”
ripost.hu
Máris leléphet a süllyedő hajóról Marco Rossi nagy felfedezettje
magyarnemzet.hu
Mike Tyson az utcán verekedett egy korábbi világbajnokkal + videó
origo.hu
Szürreális jelenetet vett a kamera az M7-esen, az útkezelők csak fogták a fejüket
origo.hu
Megmozdult a Skynet, és senki nem tudja, miért
origo.hu
Kísérteties roncsokat fotóztak a Marson
origo.hu
Alig takarja valami a Netflix vadító sztárjának tökéletes melleit - galéria
origo.hu
Jövőre nem lesz Balaton Sound: képeken a korábbi évek legforróbb pillanatai
origo.hu
