A hét végén folytatódik a szlovák bajnokság, milyen volt a felkészülés?
Elég kemény napokat éltünk át, de hát így van ez jól. Hét közben napi két edzéssel készülünk, hétvégén edzőmérkőzések vártak ránk, a vírushelyzet miatt nem mentünk külföldi edzőtáborba.
Mindannyian nagyon várjuk a tavaszi rajtot, a célunk egyértelmű: megelőzni az 5 pont előnnyel vezető Slovant.
Elég komoly rangadókkal kezdünk, hiszen játszunk a Zsolnával, és megyünk a Slovanhoz is. Az egy élet-halál meccs lesz.
A felkészülés során játszottak edzőmérkőzést a Győri ETO-val is. Győztek, ráadásul gólt is szerzett a nevelő egyesülete ellen. Miként éli meg, hogy már évek óta elérhetetlen messzeség számukra az élvonal, és az NB II-ben ragadtak? Pláne, hogy még ön is tagja volt a 2013 nyarán aranyérmet szerző NB I-es bajnokcsapatnak?
Örültem, hogy az ETO ellen pályára léphettem. Jelenleg is Győrben élek (onnan járok át Dunaszerdahelyre), így a klub mindig is a szívem csücske marad, hiszen ott nevelkedtem, ott lettem profi labdarúgó, ebben a csapatban mutatkoztam be az NB I-ben.
Amikor csak tehetem, megnézem a bajnoki meccseket, nagyon megérdemelné a város, hogy újra NB I-es csapata legyen.
Nem titok, úgy tervezem, hogy pályafutásom vége felé egy pár évre visszajövök, és játékosként is segítem még a klubot.
Sosem felejtem el, honnan indultam, és mennyit köszönhetek az ETO-nak.
Olvastam, hogy gyermekként a Győri ETO korábbi válogatott labdarúgója, Hajszán Gyula fedezte fel. Ez hogyan történt?
Győrságból származom, ez egy kis falu Győr mellett. Pontosan emlékszem, 2004 nyarán (ekkor 9 éves voltam) a korábbi ETO-legenda jött a falunkba néhány bemutató edzést tartani. Az egyik tréning után félrehívott, és azt mondta, érdemes lenne a Győri ETO-ba lejárnom, mert úgy látja, mocorog bennem valami.
Nekem eszembe sem jutott, hogy ilyen komoly szinten kipróbáljam magam, de a szüleim ezek után elvittek a klubba, ahol szerencsére összejött a próbajáték, így ott ragadtam.
Sosem feledem, hogy milyen komoly edzőktől tanulhattam az alapokat, az első években rengeteget fejlődtem.
17 évesen már bemutatkozhatott az NB I-ben, tagja volt az ETO utolsó, Pintér Attila vezette bajnokcsapatának, majd igen fiatalon, mindössze 19 évesen az akkor másodosztályú RB Leipzighez szerződött. Utólag hogy látja, jó döntés volt?
Nagyon hamar tapasztaltam, hogy milyen is a valódi profi világ. Akkoriban is igaz volt a Bundesliga másodosztályára, hogy kőkeményen brusztolni kellett, gyorsan szembesültem vele, hogy fizikailag milyen sokat kell még fejlődnöm. Ezzel együtt kicsit sajnálom, hogy nem kaptam meg a kellő bizonyítási lehetőséget, de ez már a múlt, nincs okom a siránkozásra, ahogy a kisebb frankfurti csapatban, úgy a dán Bröndbyben is rengeteget tanultam.
S a kezdeti buktatók is kellettek ahhoz, hogy elérjem azt, hogy egy jó csapatban megbecsülnek, a Dunaszerdahely csapatkapitánya lehetek, és a válogatottban is egyre komolyabb feladatok várnak rám.
Nyilván a bajnoki cím a cél, de a Slovan mögött 5 pont a lemaradás, nem lesz kis feladat behozni a legfőbb vetélytársat. Mit talált ki a tavaszi nagy meneteléssel kapcsolatban Bernd Storck?
Kicsit közhely, de tényleg igaz, a saját utunkat kell járnunk, és nem szabad másokra figyelnünk. Sajnos ősszel, de leginkább az utolsó egy hónapban beleszaladtunk abba a hibába, hogy főleg a kisebb csapatok ellen pontokat vesztettünk, ennek is köszönheti a Slovan az ötpontos előnyét.
Ezt a luxust tavasszal nem engedhetjük meg magunknak, egyértelműen dominálnunk kell az összes mérkőzésen. Háromszor játszunk még velünk, simán ledolgozható a hátrány. Bernd Storck irányításával hihetetlen motiváltak vagyunk, és készen állunk arra, hogy hatékony támadójátékkal megoldjuk ezt a feladatot.
Mennyiben könnyebb vagy nehezebb a helyzete, hogy Bernd Storckkal már a magyar válogatottnál is együtt dolgoztak?
Egyértelműen megkönnyítette a helyzetemet, hogy már ismertük egymást, így pontosan tudtam, hogy mit vár el tőlem. Kölcsönösen tiszteljük egymást, ezt jól jelzi, hogy csapatkapitányként minden fontos kérdésben kikéri a véleményemet, de a végén természetesen ő dönt.
A DAC-cal kapcsolatban kihagyhatatlan az a különleges hangulat és hazaszeretet, amelyet a felvidéki szurkolók a hazai mérkőzéseken teremtenek. Bár említette, hogy nem a városban lakik, mennyire ragadta magával ez a közeg?
Remek érzés minden hazai mérkőzésünkön úgy játszani, hogy érezzük a feltétlen szeretetet, és hogy a szurkolók minden körülmények között mögöttünk állnak.
Nagyszerű közeg vesz körbe minket, minden hazai mérkőzésünkön telt ház van, ezért is sajnáljuk különösen, hogy a vírushelyzet miatt Szlovákiában is zárt kapuk mögött folytatódik a bajnokság.
Pedig a foci akkor az igazi, ha a drukkerek űznek, hajtanak minket. De a városban is érezzük a feltétlen szeretetet, ezért teszünk meg mindent, hogy egy bajnoki címmel háláljuk meg a rajongásukat.
Nemcsak Dunaszerdahelyen, hanem a válogatottban is egyre fontosabb szerepet játszik, ezt bizonyította a szófiai pótselejtező, de a jó játék mellett nemcsak Bulgáriában, hanem a szerbek elleni hazai Nemzetek Ligája-találkozón is eredményes volt. Minek köszönhető, hogy kissé váratlanul, de ennyire kijött a lépés a válogatottnak?
Az őszi mérkőzéseken egyre javuló teljesítményt nyújtottunk, ez annak is köszönhető, hogy nagyon jó szellemű társaság jött össze, mindannyian küzdünk egymásért. A vírushelyzet miatt egymás után jöttek a találkozók nemcsak a bajnokságban és a kupákban, hanem a nemzeti csapatban is, így nem volt idő pihenni, de nagyon jól eltaláltuk a ritmust.
A sikerek hatására az önbizalmunk is egyre jobban nőtt, a legfontosabb tényező azonban Marco Rossi személye.
Aki amellett, hogy rengeteg játékost kipróbált, és tehetséges fiatalokat is felfedezett, remek taktikát talált ki, leggyakrabban a 3-5-2-es felállásban játszottunk, s ebben a hadrendben mindenki pontosan tudta, hogy mi a feladata.
Ennek is köszönhető, hogy igen komoly csapatok ellen is eredményesek tudtunk lenni; remélem, ezt tudjuk folytatni a vb-selejtezőkön is, ahol ugyan mindent a nulláról kell kezdenünk, de tényleg van egy jó alap, amelyre bátran építkezhetünk, s az elmúlt fél év eredményessége – amely nem a véletlen műve volt, hanem a keményen elvégzett munkáé - mindenképpen bizakodásra ad okot.
Miként élte meg az Eb-kijutást?
Az egész csapat eksztázisba került, persze ehhez a nem mindennapi forgatókönyv is kellett. De éppen a csapategységünket bizonyítja, hogy vesztett állásból, az utolsó leheletünkig, az utolsó utáni pillanatig hajtva harcoltuk ki a győzelmet.
Szoboszlai gólja után érthetően előtörtek az érzelmek, de minden pontosan így volt tökéletes.
Ha már Szoboszlait említette, az utóbbi fél év egyik slágertémája volt, hogy elbírja-e a válogatott, ha mindketten egyszerre vannak a pályán.
Erre csak azt tudom mondani, az Izland és a Szerbia elleni hazai mérkőzéseken is remekül működött a dolog, ezt mi sem bizonyítja jobban, hogy az egyik találkozón én, a másikon Dominik volt eredményes.
Jól ismerjük egymás gondolatát, és az elmúlt fél év azt is igazolta, hogy mindkettőnk kreatív játékát elbírja a válogatott.
S minél többet játszunk együtt, annál jobban összecsiszolódunk, egyre inkább „érezzük" egymást. Persze, a szövetségi kapitány mindenkori döntését el kell fogadni, hiszen a legfontosabb, hogy a válogatott eredményes legyen.
Bár előtte még van három fontos vb-selejtező, de azért az Európa-bajnokság egyre gyakrabban eszébe jut? Miként készül a halálcsoport mérkőzéseire, a portugál, francia és német világklasszisok ellen?
A legfontosabb, hogy mindegyik találkozón nemzetközi szintű teljesítményt nyújtsunk, ne feltett kézzel lépjünk pályára. S bár nem mi vagyunk az esélyesek, mindhárom mérkőzésen egészséges önbizalommal és agresszivitással kell küzdenünk. De talán a legfontosabb, hogy az Európa-bajnokság minden pillanatát maximálisan kiélvezzük. Reméljük, telt ház előtt tehetjük meg ezt.
Túlzás nélkül állítható, karrierje legjobb szezonját futja. A DAC csapatkapitányaként és a szlovák élvonal egyik legértékesebb játékosaként szórja a gólokat, a gólkirályi címre is abszolút esélye van, és a válogatottban is a kulcsjátékosok közé tartozik. Minek köszönhető e remeklés?
Amellett, hogy nagyon jólesett, hogy a Dunaszerdahely vezetői mindig mellettem álltak, a súlyos térd- és bokasérülésem idején is éreztették, mennyire fontos vagyok a klubnak, egyértelmű, hogy a kisfiam születésének is köszönhető, hogy mostanában valóban minden összejön.
Noel már másfél éves, menyasszonyommal, Karolinával 2022-re tervezzük a házasságot, a családom mindenben mellettem áll, úgyhogy ez a remek háttér is kellett ahhoz, hogy tényleg minden összejött az elmúlt időszakban.