31 játéknap után a Bayern az élen állt, két ponttal megelőzve a második Kaiserslauternt. A Nürnberg a legrosszabb bentmaradó helyen szerénykedett, négy ponttal megelőzve a közvetlenül mögötte lévő Freiburgot. Még a kétpontos rendszerben. Vagyis mindkét bajor csapat számára óriási volt a tét. A találkozó esélyese egyértelműen a hazai, müncheni gárda volt, és már a mérkőzés elején több nagy gólszerzési lehetősége adódott. Ám a világ akkori egyik legjobb kapusa, Andy Köpke (aki már nagyon régen a német válogatott kapusedzője) óriási bravúrokat mutatott be. Amikor meg tehetetlen volt, akkor a felsőléc mentett helyette. Aztán a 24. percben mégis megtört a jég: vezetést szerzett a Bayern.
Majdnem azt írtam, hogy Köpke kapujába került a labda – de erről nem volt szó. Marcel Witeczek végzett el szögletet a jobboldalról, onnan, ahol a partjelző is állt. A beívelés után a hazai védő, Thomas Helmer a gólvonal előtt olyan szerencsétlenkedést mutatott be a labdával, amelyet cirkuszi bohócoktól is ritkán lehet látni, majd a vádlijáról az alapvonalon túlra gurult az.
Felsegítette Köpkét, aki együtt érzően megbúbolta a magát csúnyán leégető ellenfelét, majd mindketten döbbenten hallották, hogy a bíró sípol. Ránézve pedig látták, hogy középre mutat, vagyis gólt ítél. Ők voltak a legközelebb az esethez, de nem csak ők lepődtek meg az ítéleten, hanem gyakorlatilag mindenki a játéktéren és a nézőtéren. A stadionban egyetlen ember volt csak, aki úgy látta, hogy a gólvonalhoz kívülről sem érő labda teljes terjedelmével túljutott azon. Jörg Jablonskinak hívják az illetőt, és ő volt ezen a térfélen a partjelző. Helmer második labdához érése után egyértelműen gólt jelzett.
Akkor még nem volt rádiókapcsolat a vezetőbíró és közte, így a jelzés alapján gólt ítélt Hans-Joachim Osmers játékvezető.
Kinézett segítőjére és konstatálta, hogy az biztos a dolgában. Így nem is ment ki hozzá. Megtette ezt helyette is Köpke és néhány vendégjátékos. Ám az ítéletet nem vonták vissza a bírók.
A szünetre 1-0-s Bayern vezetéssel mentek a csapatok. Az öltözőbe tartva először beszélt egymással a gólt ítélő két sporttárs, és Jablonski megnyugtatta főnökét, hogy biztos benne, hogy jól döntöttek. Majd a második félidőre érkezve az öltözőfolyosó televízióján újra megnézhették a jelenetet. Majdnem megállt mindkettőjük szíve. Erre mondják a bölcsek, hogy ezen túl kell lépni, nem szabad kompenzálni, úgy kell ténykedni a továbbiakban is, mintha semmi nem történt volna. Ezt nyilván könnyű kívülállóként így gondolni. Pokoli 45 perce volt a két játékvezetőnek.
A második félidőben a Bayern óriási energiákat mozgósított további gólokért, hogy ne ezzel a momentummal dőljön el a találkozó. Ám Köpke továbbra is ihletett formában parádézott. A 65. percig. Ekkor Thomas Helmer már valóban a kapujába juttatta a labdát. Csodálatos lövés volt a 16-os vonaláról. Ám ezzel még nem ért véget a meccs. A 80. percben a Nürnberg első komoly helyzetéből Alain Sutter szépített. Majd jött az újabb dráma ezen a mérkőzésen. Nem sokkal a lefújás előtt Helmer szabálytalankodott Wückkel szemben a 16-oson belül, és
Osmers habozás nélkül 11-est ítélt.
Óriási egyenlítési lehetőség a Nürnbergnek. Manfred Schwabl egész profi pályafutása során egyetlen büntetőt sem hagyott ki. Addig. Ugyanis Raimond Aumann (aki Köpkéhez hasonlóan Bodo Illgner tartalékjaként világbajnoki címmel rendelkezett 1990-ből) nagyszerű vetődéssel hárított. Osmers játékvezető évekkel később elmondta, hogy nagyon örült, hogy 11-est adhatott a Nürnbergnek, és Aumann bravúrja után szinte rosszul lett.
2-1-re nyert a Bayern. Azzal a fantomgóllal.
A játékvezetők a mérkőzés után hazautaztak Brémába, de ahogy az várható volt a sajtó azonnal össztűz alá vette Jablonskit. Németországban nem tilos a bíróknak nyilatkozni a döntéseikről, mindössze egyetlen kikötés van: játékvezetői szerelésben ezt nem tehetik, csak civilben. Ennek az a magyarázata, hogy így van idejük lehiggadni, és már nincsenek annyira az események hatása alatt. Jörg Jablonski partjelző másnap mondta el, miért javasolta főnökének, hogy ítéljen gólt:
A szabály értelmében a szögletzászlónál álltam. Pont szemembe sütött a nap. Helmer a túlsó kapufánál majdnem a gólvonalon állt. Láttam, hogy Köpke vetődik, és 100%-ig biztos voltam benne, hogy ő piszkálta ki a labdát a gólvonal mögül. Először akkor kezdtem el kételkedni, amikor az alapvonalon túl láttam a labdát, majd Köpke és néhány társa rohant felém. A legjobb tudásom és meggyőződésem szerint jártam el"
Jablonskinak nem volt kegyelem.
Sorban kapta a halálos fenyegetéseket, napokig rendőrök védték a brémai házát.
A következő szezonban még küldték néhány mérkőzésre, ám mivel ezeken minden ítélete után durva stílusban emlegették a nézők a müncheni hibáját, idő előtt abbahagyta pályafutását. Fia, Sven Jablonski 2017 óta Bundesliga-bíró, közel van a FIFA kerethez. Ideje van, még csak 31 éves.
Thomas Helmer elmondta, hogy pszichikailag nagyon megviselte, hogy heteken-hónapokon keresztül minden fórumon hazugnak nevezték. Utólag úgy gondolja, hogy szólnia kellett volna a játékvezetőnek, hogy mi az igazság. Mert ő egyértelműen tudta.
A játékvezető-ellenőr Osmers teljesítményéből csak négy pontot vont le, vagyis a maximális 50 helyett 46-ot kapott. Ez kiváló osztályzatnak minősül. Vagyis egyértelműen Jablonskit hibáztatta az ominózus esetért. Az akkor 46 éves Osmers a következő szezonban is vezetett még 10 elsőosztályú meccset, majd kora miatt vonult vissza. Külkereskedőként dolgozott egy nagyvállalatnál és üzleti partnerei gyakran emlegették neki ezt a mérkőzést. Megtanulta humorosan kezelni a dolgot: az irodája falára is kitett egy nagy fotót, mely a híres jelenetet ábrázolja, és jól látható a kapu mellett lévő labda.
A Bundesliga vezetősége három nappal a találkozó után a Nürnberg tiltakozása miatt példátlan döntést hozott. Megsemmisítette a mérkőzés eredményét, és elrendelte a találkozó újrajátszását. Addig soha nem fordult elő, hogy egy televíziós felvétel alapján ilyen ítélet szülessen.
A kőagyú FIFA-csinovnyikok azonnal tiltakoztak az újrajátszás ellen, ám hiába fenyegetőztek, a németek hajthatatlanok voltak. És a világ labdarúgásának egyik legbefolyásosabb szervezete ellen a nemzetközi szövetség is tehetetlennek bizonyult.
Május 3-án a mérkőzést újrajátszották. Addigra lement egy újabb forduló a Bundesligában. Ebben nyert a Nürnberg és nyert közvetlen üldözője, a Freiburg. A Bayern döntetlent játszott, és mivel a Kaiserslautern győzött, megelőzte. Az újrajátszott találkozón még jobban kellett a győzelem mindkét csapatnak, mint az eredeti időpontban.
A Bayern 5-0-ra lemosta a Nürnberget.
Az utolsó játéknap előtt így egy pont előnnyel vezetett a Lautern előtt, a Nürnberg pedig továbbra is kettővel előzte meg a Freiburgot. Vagyis mindkét bajor csapatnak a saját kezében volt a sorsa, hogy elérje célját.
Az egyiknek sikerült, a másiknak nem.
A Bayern nyert és története során 13-szor lett bajnok. A Nürnberg kikapott, és mivel a Freiburg győzött, a két csapat azonos pontszámmal végzett. A Nürnbergnek volt rosszabb a gólkülönbsége, ezért kiesett.
Ha nem adja meg a bírópáros Helmer fantomgólját, és 1-1-re végződik az eredeti találkozó, akkor a Nürnberg bent maradt volna.
A Bayern viszont nem szerez bajnoki címet, mert a reális eredmény esetén azonos pontszámmal végez a Lauternnel, és az utóbbinak kettővel jobb lett volna a gólkülönbsége.