Jock Stein 1922-ben született, Skócia Dél-Lanarkshire megyéjében található kisvárosban, a Glasgow-hoz közeli Burnbankben.
A két másik skót edzőlegendához, Sir Matt Busbyhoz és Bill Shanklyhez hasonlóan ő is bányászvárosban látta meg a napvilágot.
15 évesen otthagyta az iskolát, és előbb szőnyeggyárban dolgozott, majd ahogy a legtöbb helyi fiatal, ő is bányász lett. A munka mellett kezdett el focizni egy burnbanki ifjúsági csapatban, de ideje nagy részét a bányászat töltötte ki. A szénbányában alakult ki benne a csapatmunkához való érzék, ami később segítette játékos- és edzői pályafutása során is. A sötétben való egymásrautaltságra később így emlékezett vissza:
Lemész a gödörbe, egy mérfölddel a föld alá. Nem látsz semmit. Nem ismered a melletted dolgozó srácot. És mégis ő a valaha volt legjobb barátod."
11 éven keresztül dolgozott a szénbányában, emiatt mentesült a második világháborús katonai szolgálat alól.
1950-ben lett profi labdarúgó, amikor a walesi Llanelli Town csapata leigazolta. Egy évvel később pedig már a Celtic játékosa volt, a glasgow-i csapat 1200 fontot fizetett az átigazolásért. Ekkor már 29 éves, de eleinte csak a tartalékcsapatban kapott helyet. Sean Fallon sérülése miatt aztán megkapta a lehetőséget az első csapatban is, és élt is vele. A következő szezonban már ő volt a csapatkapitány. Az 1953/54-es szezonban tizenhat év után újra bajnok lett a Celtic, ráadásul a Skót Kupát is megnyerte. Stein vezérletével negyven év után sikerült újra dupláznia a Celticnek. És hogy mit tekintett játékosként legnagyobb sikerének? Azt, hogy a Celtic játékosa lehet:
A legbüszkébb pillanatom? Minden péntek reggel, amikor megnézem a táblán a holnapi meccs összeállítását, és látom, hogy az én nevem is ott van a kezdőben."
Visszavonulása után a Celtic tartalékcsapatának edzője lett, majd 1960-ban elfogadta a kiesés elől menekülő Dunfermline Athletic ajánlatát.
A csapat nagyon bizonytalan helyzetben van. Nincs varázspálcám, de minden tőlem telhetőt megteszek, hogy megmentsem őket a kieséstől"
- mondta Stein a kinevezésekor. Hat fordulóval a bajnokság vége előtt egy hellyel a kiesőzóna fölött állt a Dunfermline. Stein azonban hatalmas változást hozott. Az első meccsén rögtön a Celtic jött szembe, a Dunfermline 3-2-re győzött, majd a hátralévő öt meccsét is kivétel nélkül megnyerte a csapat. Stein úgy változtatta meg alapjaiban a Dunfermline játékát, hogy az összeállításhoz csak kényszerűségből nyúlt, a Celtic ellen sérülést szenvedő Jimmy Wardhaugh helyére George Millert tette be a kezdőcsapatba.
Taktikai érzéke és karizmája viszont olyan hatással volt a játékosokra, hogy a Dunfermline szárnyalni kezdett.
A következő szezonra Stein célja az élvonalbeli tagság megszilárdítása volt. Helyi fiatalokat épített be a csapatba, és igazolt két rutinos játékost a Leicester Citytől. A bajnokságban ugyan csak a 12. helyen végzett a Dunfermline, de a Skót Kupában minden várakozást felülmúltak, és megnyerték a sorozatot. A Celtic elleni döntőben aratott diadallal a klub történetének első jelentős trófeáját szerezte Stein csapata. Ezzel a sikerrel az európai kupaporondra is kiléphetett a Dunfermline.
Az 1961/62-es KEK-ben a negyeddöntőig jutottak, ahol az Újpesti Dózsa ejtette ki őket.
A következő szezonban pedig a Vásárvárosok Kupájában indulhattak, ahol kiverték az angol bajnok Evertont, majd egy 4-0-s idegenbeli vereség után hazai pályán 6-2-re legyőzték a Valenciát. Bár a harmadik meccset a spanyolok nyerték, de ez a négygólos hátrányból való feltámadás is megmutatta, hogy Steinnek nagyobb klub kispadján van a helye.
1964 márciusában lett a négyszeres skót bajnok Hibernian menedzsere.
Egy nyári felkészülési meccsen legyőzte az edinburghi csapattal a Puskás Ferenccel felálló Real Madridot,
és az ő irányítása alatt történt meg 62 év után először, hogy a Hibs egy bajnokságon belül kétszer is megverte a Rangerst. A Hibernian a bajnoki címért volt harcban, amikor egy évvel a kinevezése után Stein a Celtichez szerződött, a csapat pedig összeomlott. Neil Martin, a Hibs csatára így emlékezett vissza Stein távozására:
Amikor Stein elment, szétesett minden. Úgy éreztem, cserbenhagyott minket, a Celtic az ötödik helyen állt, akkor már esélye sem volt a bajnoki címre, igazán megvárhatta volna a szezon végét. A következő szezonban 4-2-re vertük a Celticet a Parkheadben. Húsz perc alatt mesterhármast lőttem, majd egy »barátságos« mozdulattal jeleztem a kispad felé, hogy mit gondolok Jock döntéséről."
Steint azonban visszahúzta a szíve Glasgow-ba. Kinevezésekor sokáig téma volt a sajtóban, hogy a katolikus klubnak ő lett az első protestáns menedzsere.
„A Celtic valaha volt menedzsereinek 25%-a protestáns!" – reagált Jock Stein Hugh McIlvanney skót újságíró visszaemlékezése szerint, humorosan utalva arra, hogy előtte mindössze három menedzsere volt a klubnak.
A Celtic nehéz időszakban volt, legutóbb akkor nyertek trófeát, amikor Stein még játékosként szolgálta őket. De ezúttal is bebizonyosodott, hogy amihez hozzányúl, az arannyá válik. Már az első szezonjában megnyerte a Celtic a Skót Kupát. A következő idényben megnyerték a bajnokságot, és elődöntőig jutottak a KEK-ben, csak Bill Shankly Liverpoolja tudta őket megállítani. 1966-tól sorozatban kilenc bajnoki címet szerzett Steinnel a Celtic. Pedig akadt méltó ellenfele a bajnokságban, hiszen a Rangers akkoriban kétszer is KEK-döntős volt, sőt, 1972-ben meg is nyerte azt!
Stein (és a Celtic) legsikeresebb éve 1967 volt. Ebben az évben öt trófeát nyert a csapat, köztük a Bajnokcsapatok Európa-kupáját.
A svájci, a francia, a jugoszláv és a cseh bajnokon át vezetett a Celtic útja a lisszaboni fináléba, ahol a Helenio Herrera által vezetett, 1964-ben és 1965-ben BEK-győztes Internazionale várt rájuk.
Herrera, a catenaccio tökéletesítője, a döntő előtt elutazott Glasgow-ba, hogy feltérképezze a Celticet. Indulás előtt felajánlotta Steinnek, hogy hazafelé elhozza őt a magánrepülőgépén, hogy ő is megnézhesse játszani az Intert. Herrera azonban Glasgow-ban visszavonta a meghívást, mondván, Stein túlságosan nagy termetű, nem férne be a kis repülőbe. Stein így is el tudott utazni Milánóba, viszont ott is akadtak bonyodalmak: az Inter által felajánlott belépőjegyek „elkeveredtek",
így végül egy olasz újságíró a sajtóigazolványával segített neki bejutni a meccsre.
A lélektani hadviselés azonban nem vált be, Stein taktikailag így is túlszárnyalta argentin kollégáját.
Nyilvánvaló volt, hogy az Inter védekezésre fog berendezkedni, ráadásul a hetedik percben büntetőből megszerezték a vezetést az olaszok. Stein azonban kitalálta, hogyan tudja feltörni a defenzív milánói vonalakat. A Celtic 4-2-4-es felállásban játszott, a két középcsatár azonban felváltva visszalépett a középpályára, hogy megbontsák az Inter védelmét. A skótok szélsőinek az volt a feladata, hogy befelé húzódjanak, és ezzel területet nyissanak a szélsőhátvédeknek, Jim Craignek és Tommy Gemmelnek. A mélységből érkező játékosokat nem tudták felvenni az olaszok, és a folyamatos Celtic-rohamok a második félidőben meghozták az eredményt: előbb Craig átadásából Gemmel talált be, majd az első gól szerzője passzolt Bobby Murdochoz, akinek lövése megpattant Stevie Chalmersen és a hálóba vágódott.
A Celtic 2-1-re megnyerte a meccset, ezzel az első nem dél-európai BEK-győztes klub lett.
Stein a Celticet sem sztárjátékosok igazolásával tette naggyá. A Lisszaboni Oroszlánok néven elhíresült csapat mind a tizenegy tagja Glasgow 30 mérföldes körzetében született. Egyszerűen csak változtatott a felfogáson,
többek között az angolokat 6-3-ra verő Aranycsapat játékának elemeire alapozva.
Sean Fallon, Stein akkori segédedzője így írt az évszázad mérkőzésének a Celtic játékára való hatásáról:
Az a meccs felnyitotta a szemünket. A magyarok mindent megváltoztattak, nemcsak a játékrendszerüket, hanem magát a játékot is. Minden a labdaügyességről és a labda nélküli mozgásról szólt. [...] Tudtuk, hogy teljesen nem tudjuk lemásolni ezeket a csapatokat, a saját ötleteinket is bele kell építenünk a játékba. De ezeknek a csapatoknak a meccsein látni lehetett, hogy mit csinálnak jól, és ez segített kialakítani a Celtic játékát. Az a magyar csapat különleges volt. Akár egész nap tudtuk volna nézni, ahogy fociznak."
Az is segített a játékon, hogy Stein mindenkinek megtalálta a helyét. Bobby Murdoch jobbszélső volt, Stein azonban a középpálya közepére rakta, ahol a Celtic játékának fazonszabásza lett. Berty Auld is hasonló utat járt be, őt a balszélről tette vissza a középpályára Stein. McNeill és Clark, a két középhátvéd nem voltak a leggyorsabbak, de kiválóan helyezkedtek. McNeill-lel a levegőben kevesen tudták felvenni a versenyt, a lecsorgó labdákat pedig Clark gyűjtötte be. „Egyszerű volt, de nagyon-nagyon okos" – jellemezte később a Celtic játékát Sir Alex Ferguson.
Stein egyenes személyiség volt, remekül bánt az emberekkel, ezért rajongtak érte a szurkolók. A skót énekes, Sir Rod Stewart is miatta lett a Celtic rajongója:
A tél közepe volt, amikor bemutattak neki, és egy pár fehér cipő volt rajtam. Ő ránézett a cipőmre, és kitört belőle a nevetés. Ennyi elég volt nekem, Celtic-drukker lettem. A nagy Jock megváltoztatott."
Stein 1978-ig volt a Celtic menedzsere. 13 év alatt tízszer lett bajnok a csapattal, nyolc Skót Kupát nyertek és a BEK mellett számos kisebb trófeát is begyűjtöttek.
1978-ban rövid ideig a Leeds United menedzsere volt. Itt azonban nem érezte jól magát, és amikor meghallotta, hogy Skócia szövetségi kapitánya, Ally MacLeod lemond a posztjáról, állítólag
megkérte Archie Macphersont – későbbi életrajzíróját –, hogy az újságban hozza hírbe Steint a válogatott kispadjával.
Nem tudni, hogy emiatt nevezték-e ki, de Stein megkapta az állást. Másodszor lett a skótok szövetségi kapitánya, 1965-ben néhány hónapig párhuzamosan vitte a Celticet és a válogatottat, de akkor nem sikerült kijutnia a vb-re, így nem marasztalták. Második próbálkozásra már teljesítette a feladatot, kivezette Skóciát a spanyolországi világbajnokságra. A selejtezők során mindössze egy vereséget szenvedtek. Portugália verte meg őket, de csak az utolsó körben, amikor már biztos csoportelsők voltak a skótok. A vb-n aztán nem volt szerencséje Skóciának. Új-Zélandot sikerült legyőzni, Brazíliától vereséget szenvedtek, a Szovjetunió elleni 2-2-es döntetlen pedig azt jelentette, hogy rosszabb gólkülönbség miatt kiesett a skót válogatott.
Az 1986-os vb-selejtezőire Jock Stein új segítőt nevezett ki maga mellé: Alex Fergusont.
Sose volt jó alvó, hajnali három-négy körül még a masszőrrel, Jimmy Steele-lel teázgatott. Ha azt mondtam volna neki, hogy Jock, most már le kéne feküdnünk, holnap reggel edzést vezénylek, azt válaszolta volna: Minden rendben lesz fiam. Majd délután alszol. Steely! Hozz még egy csésze teát!"
- idézte fel az együtt töltött időt a Manchester United későbbi legendás menedzsere. Steinnek ekkor már problémái voltak az egészségével, szívgyógyszereket szedett, ezért fontosnak tartotta, hogy egy fiatal, életerős edző vezesse a tréningeket.
Magyar edzőhalál a kispadon
A magyar futballnak is van egy legendás alakja, aki a kispadon vesztette életét. A Jock Stein által oly nagyra tartott Aranycsapat középhátvédje, Lóránt Gyula a görög PAOK Szaloniki edzője volt 1981-ben. A címvédő Olympiakosz elleni bajnoki rangadó 76. percében kapott végzetes szívrohamot. A Népsport így közölte a gyászhírt: „Meghalt Lóránt Gyula. Az aranycsapat egykori 37-szeres válogatott középhátvédje. Lóránt Gyula vasárnap délután Szalonikiben, csapatának, a PAOK Szalonikinek az Olympiakosz elleni mérkőzésén nem sokkal azután, hogy csapata megszerezte a találkozó sorsát eldöntő egyetlen gólt, tragikus hirtelenséggel, szívroham következtében elhunyt. 58 éves volt. A szomorú hírt Salamon József, a PAOK Szaloniki játékosa közölte szerkesztőségünkkel."A selejtezősorozat utolsó mérkőzésén Cardiffba, a Ninian Parkba látogattak a skótok. A felállás egyszerű volt: ha a walesiek nyernek, ők jutnak tovább a pótselejtezőre, döntetlen vagy skót győzelem esetén pedig Skócia. Stein több kulcsjátékosa is hiányzott sérülés vagy eltiltás miatt,
többek között Kenny Dalglish, Graeme Souness és Steve Archibald sem állhatott rendelkezésére.
Mark Hughes révén a hazaiak hamar meg is szerezték a vezetést. Félidőben kiderült, hogy a skót kapusnak Jim Leightonnak kiesett a kontaktlencséje a pályán, és nem hozott magával másikat, így Steinnek kapust kellett cserélnie.
Alan Rough, a cserekapus visszaemlékezése szerint, amikor a félidőben bement az öltözőbe Stein és Ferguson egymással ordibált, Stein a segítőjén kérte számon, hogy nem szólt neki Leighton kontaktlencséjéről. Csakhogy Ferguson sem tudott róla, pedig az Aberdeen edzőjeként az ő játékosa volt a kapus. Teáscsészék törtek szét a falon, és pattanásig feszültek az idegek.
Lüktettek az erek a két férfi halántékán. – emlékezett Rough – Kegyetlen jelenetei voltak ezek a futballnak, ha bármelyikünk a közelükbe került volna, a mosdóba fojtották volna. [...] Aztán Stein felém jött és csak annyit mondott: Beállsz."
Ekkoriban még csak két cserelehetősége volt egy csapatnak, így érthető volt Stein és Ferguson dühe. A 61. percben kihasználták a másik cserét is: a Rangers szélsője, David Cooper érkezett a pályára. Húsz perccel később kezezés miatt tizenegyeshez jutottak a skótok. Cooper állt oda, és magabiztosan a bal alsó sarokba lőtt. A lefújáshoz közeledve egyre feszültebb lett a hangulat.
Ahogy teltek a percek, a fotósok is elkezdtek gyülekezni a skót kispad körül, ami még inkább felzaklatta Steint,
mert nem tudott a meccsre koncentrálni. Másodpercekkel a vége előtt, amikor – tévesen – azt hitte, hogy a bíró lefújta a meccset, a szervezete nem bírta tovább, és szívrohamot kapott. A 62 éves edzőt azonnal az orvosi szobába vitték, de már nem tudták megmenteni.
Alan Rough így emlékezett a lefújást követő percekre:
A meccs után eufórikus állapotban ugráltunk az öltözőben, amikor bejött Alex Ferguson. Szörnyen nézett ki, és azt mondta: »Srácok, ezt nem könnyű elmondani, de Jock szívrohamot kapott, próbáljuk kideríteni, hogy van.« Mindannyian elhallgattunk. Megsemmisülve álltunk az öltözőben, senki nem szólt egy szót se, csak könnyeztünk. Aztán egy örökkévalóságnak tűnő idő múlva kiszivárgott a hír, hogy meghalt. Rettenetes volt."
Richard Gough, a skótok hátvédje később ért be a pályáról: „Amikor beértem az öltözőbe láttam, hogy a masszőrünk, Jimmy Steele sír. Abban a pillanatban tudtam, hogy Big Jock elment. A repülőtér felé vezető úton több ezer skót szurkolót láttunk, de egy sem ünnepelt." 12 ezer skót drukker volt Cardiffban. Amikor elterjedt a hír, némán, hitetlenkedve álltak a Ninian Park körül.
„Inkább ne jussunk ki a vb-re, csak kapjuk vissza Big Jockot" – mondta egy szurkoló a tévének, és valószínűleg mindannyian egyetértettek vele.
Sir Alex Ferguson mindig a példaképének tekintette őt.
Olyat tett, amit előtte senki, és utána sem fogják megismételni. Nem lehet túlszárnyalni. Ez teszi őt különlegessé. Olyan volt, mint Alexander Fleming, amikor egy apró laboratóriumban feltalálta a penicillint, vagy mint Alan Turing, amikor feltörte az Enigma-kódot"
- mondta a Celtic BEK-győzelméről Ferguson, aki végül az ausztrálok elleni interkontinentális pótselejtezőn kivezette Skóciát a vb-re. Az emlékezetben mégis úgy maradt meg, hogy Big Jock volt az, aki eljuttatta a válogatottat Mexikóba.
1978-ban így nyilatkozott a halálról Stein:
Minden menedzser meghal kicsit egy meccs közben. Inkább haljak meg egy kispadon, minthogy később a VIP-páholyokban aszalódjak meg."
A cikk forrásai
Jonathan Wilson: Futballforradalmak (Akadémiai Kiadó, 2014), celticfc.com, scottishfa.co.uk, fifa.com, dafc.co.uk, leedsunited.com, bbc.com, theedinburghreporter.co.uk, pressandjournal.co.uk, dailyrecord.co.uk, thesefootballtimes.com, irishtimes.com, dailymail.co.uk, heraldscotland.com, thecelticwiki.com