A csapat játékosa, Vincenzo Grifo az utolsó találkozó után a következőket mondta edzőjéről, Christian Streichről:„Láttam a meccs lefújása után, hogy egy-két könnycsepp legördült az arcán. Megöleltem és mondtam neki, hogy inkább ünnepeljen! Minden, amit elért a Freiburg, az elsősorban neki köszönhető."
Bizony, Christian Streich „öreg bútordarab" egy nyugdíjba vonult helyszínen. Az tréner 1995-ben írta alá az első edzői munkaszerződését a Freiburgnál. Vagyis 26 éve. Azóta csak módosítgatták az abban foglaltakat, de mindig itt ténykedett. Az U15-ös csapatnál kezdett, aztán 15 évig az U19-esekkel dolgozott, majd másodedző lett a profiknál.
2011 karácsonya óta pedig ő a vezetőedző. Nem véletlen, hogy a stadionbúcsúztató alkalmával a szurkolók a találkozó legjobb játékosa helyett őt hívták magukhoz,
hogy vezényelje az ilyenkor szokásos óvodás dalocskát, a Humba-Täterät. Majd könnyek között együtt énekelték el a klasszikus dalt: A Dreisamstadion a mi otthonunk! Erről ezt mondta Streich: „Nem lett volna szimpatikus, ha nem megyek ki közéjük, bár nekem semmi keresnivalóm nincs ott. Úgyhogy megtettem, még ha nem is tartozom oda. Az a hely a játékosoké a mérkőzés után."
Nagyon érzelmes pillanatok voltak azok a szeptemberi Augsburg elleni 3-0-s diadal után. Erről ezt mondta Christian Günther, a válogatottban is megfordult védő, aki 2007 óta, vagyis 14 éve a klub igazolt játékosa: „Mindenféle érzelmek tombolnak ilyenkor az emberben. A boldogságtól egészen a letargiáig. Azt gondolom, méltó módon búcsúztunk a stadiontól."
A még régebben itt lévő Streich is érzelmes húrokat pengetett: „Ha 26 évig dolgoztál valahol, aztán hirtelen megváltoznak a körülmények, az emberek pedig osztoznak veled az érzéseidben, az megindító tud lenni. Csodás pillanatokat éltünk át együtt."
A búcsúzó stadionban 1954. szeptember 1-én rendeztek először mérkőzést.
Akkor még Bundesliga sem volt. Az 1904-ben alapított klub 1936-ban otthon nélkül maradt, mert azt a német légierő elvette a háború előtt. Így a város keleti részén, a meseszép Fekete-erdőben építették fel ezt a pályát, mely eredetileg Schwarzwald-Stadion volt, de időnként egy-egy szponzor megvásárolta a névhasználat jogát.
Az elmúlt 67 évben a hely bevonult a sporttörténelembe, annak ellenére, hogy az itt játszó SC Freiburg soha nem volt igazán meghatározó gárda a német labdarúgásban. 22 szezonban rendeztek itt első osztályú, és pont ugyanennyiben másodosztályú meccseket. Voltak itt UEFA Kupa-találkozók is.
A stadionban 1970-ben alakítottak ki először fedett ülőhelyeket, 1980-ban tizenötezer férőhelyűre bővítették az új főlelátó létrehozásával. 1993-ban, amikor a Freiburg először szerepelt a legjobb 18 csapat között világítást kapott, és már 18 ezren szurkolhattak itt. Előtte meglehetősen falusias körülmények voltak. A profi csapatot Streichnél is több időn keresztül irányító Volker Finke elmondta az első feljutás előtti időkről, hogy a játékosok az edzés után hazamentek zuhanyozni, mert itt nem volt meleg víz. Aztán az első osztályban folyamatosan jöttek a fejlesztések, Németországban pl. Freiburgban volt először fűthető a pálya talaja. Az utolsó években 24 ezren fértek be, az idei szezonban ennél csak két kisebb nézőterű stadion van a Bundesliga1-ben, az Union Berliné és a Greuther Fürthé.
Mind a vendégcsapatok, mind azok szurkolói utálták. Utóbbiak azért, mert a vendégszektor rosszul van elhelyezve, kényelmetlen, és nem lehet rendesen látni onnan. Az ideérkező csapatokat pedig az zavarta, hogy a pálya a szabványnál 5 méterrel rövidebb, és annyira lejt (a szó fizikai értelmében), hogy az egyik gólvonal (így az alapvonal is) 1 méterrel magasabban van, mint a másik.
Ennek ellenére rendeztek itt válogatott mérkőzést is, és a 2006-os világbajnokság alatt itt készült a holland válogatott. Ám nem csak vidám dolgok történtek itt!
2000 áprilisában olyan fordult elő, mely a Bundesliga történelmének legsötétebb lapjaira kívánkozik. Miután a freiburgi szurkolók nem sokkal korábban átvették a korábbi szezon legsportszerűbb táborának járó díjat, a Bayern München kapusát, Oli Kahnt a mérkőzés hajrájában egy golflabdával fejbe dobták. A kapus fejéből ömlött a vér, a bajorok akkori edzője,
Ottmar Hitzfeld, és a sportigazgató, Uli Hoeness le akarta hívni a csapatot, de a játékvezető ragaszkodott a folytatáshoz. Mivel a Bayernnek már nem volt cserelehetősége, a csapatkapitány, Stefan Effenberg elkérte a tartalékkapus, Bernd Dreher mezét, hogy beálljon a kapuba. Ám végül Kahn véres mezben folytatta a találkozót.
A Freiburg 75 ezer márka büntetéssel megúszta a dolgot.
2015-ben helyi kezdeményezésre népszavazást írtak ki egy új stadion építéséről, és az igen válaszok nyertek. Ezzel a voksolók aláírták a 67 éves hely nyugdíjazását. A 360. első osztályú mérkőzéssel, az Augsburg elleni 3-0-s diadallal lezárult a története. Egy aprócska szépséghibával. Ugyanis
999 első osztályú bajnoki gól született itt. Ebből is látszik, hogy ez Németország, mert az érzelmes déli államokban elképzelhetetlen lett volna, hogy ne jusson be valahogy 1000-szer is a labda a kapuba.
Nem is beszélve Amerikáról!
Az új stadion építése a világjárvány miatt lelassult, az átadás csúszott, de most eljött a csere ideje. Az új létesítmény 130 millió euróba került. A tervezők igyekeztek néhány építészeti megoldást modernizált formában átcsempészni a Schwarzwald-Stadionból. Ezért tervezték az előzőhöz hasonlóan „szögletesre", itt is nagyon meredek a lelátó, és sok állóhelyet alakítottak ki. A helyiek közlekedési szokásainak megfelelően kétszer annyi biciklitároló van, mint ahány parkolóhely autóknak. Mivel a kisváros másik felén található, mint elődje, ezzel kapcsolatban Streich, aki évtizedek óta szintén biciklivel jár az edzésekre és a meccsekre, megjegyezte, hogy a számára távolabb eső új helyszín miatt lehet, hogy vesz egy elektromos robogót. Az Europa-Park-Stadion ugyanis a város azon részében van, amely a névadó szponzorhoz közelebb esik. A létesítmény a nevét arról a Fekete-erdei vidámparkról kapta, mely többször nyerte el a világ legjobbja címet kategóriájában. Ez a szórakoztató központ Freiburgtól 40 kilométerre található, és a Mack család, amelynek a tulajdonában van, a városban nőtt fel, és ma is ott lakik. Az egyik tulajdonos, Jürgen Mack számára óriási öröm, hogy támogathatja az SC-t: „1993 óta van bérletem a freiburgi stadionba, és igyekszem minden hazai mérkőzésen ott lenni. Nekem érzelmi kérdés is, hogy a magam módján segítsek a csapaton."
Végezetül essen szó arról a sikerről is, amiről Grifo beszélt a bevezetőben. A Freiburg a Bundesliga egyetlen veretlen csapataként várja a 8. fordulót. Mindössze egy pontra van a listavezetőtől. Soha még így nem kezdett egy bajnokságot!
Szombat délután már az új „futballtemplomban" fogadja a Leipziget. Reméljük, hogy Sallai Rolanddal a csapatban. A magyar támadó ezen a héten már egyszer beírta magát a történelembe, hisz' gólt szerzett válogatott mérkőzésen a Wembley-ben. Most akár egy új stadion első gólja is az ő nevéhez fűződhet. De az sincs kizárva, hogy egy másik honfitársunk lesz itt először eredményes, hisz a vendégcsapat, az RB Leipzig keretében három is van. Közülük Szoboszlai Dominik támadó, tehát Sallaihoz hasonlóan „munkaköri kötelessége" a gólszerzés, de a középhátvéd, Willi Orban is fejelhet gólt egy szöglet után.