NB I-es focit hozott a másodosztály angyalföldi rangadója

Ígéretes szórakozásnak tűnt január utolsó estéjén a labdarúgó másodosztály két éllovasának angyalföldi rangadója. A házigazda Vasas és a DVTK is az NB I-re tervezett kerettel, helyenként az élvonal szintjét megütő játékkal jelentkezett. Ugyanakkor szomorú, hogy két ilyen nagy múltú, és bizonyos szinten biztató jövő előtt álló csapat találkozója sem tudta megtölteni az egyik legkisebb fővárosi stadiont. Talán majd a következő szezonban, reményeik szerint már az élvonalban.

Van jobb program egy hideg januári estén, mint meccsre menni? Mielőtt rávágnák, hogy nincs, még hozzátesszük, hogy magyar focimeccsről, ráadásul NB II-ről van szó. Itt már azért bizonyára megoszlanak a vélemények, és minden bizonnyal akadnak olyanok is, akik megkérdőjelezik észbeli képességeinket. De a tény ettől még tény marad: ha a másodosztály két várható feljutója játszik rangadót egy villamosmegállóra, vagy tízperces sétára az otthonunktól, akkor már-már illendő kimenni.
Egyébként is régi adósságot kellett törlesszek, hiszen ugyan egy kőhajításnyira lakom az Illovszky Rudolf Stadiontól, de eddig csak a gondolatáig jutottam el, hogy kimegyek a 2019-ben átadott létesítménybe.

Múltjához méltó létesítményt kapott a Vasas Fotó: Polyák Attila - Origo

Hol meleg volt, hol hideg, hol nem értem rá, hol meg a program nem volt túl csábító. Most minden stimmelt (meleg tényleg nem volt...), úgyhogy nem találtam és nem is kerestem újabb kifogást – irány a Fáy utcai stadion!

NB I-es ismerősök

A vendég Diósgyőr a 20 csapatos másodosztály éllovasaként (20 meccsen szerzett 42 ponttal) érkezett Angyalföldre a Vasashoz, amelyik egy ponttal lemaradva követi. Jegyezzük meg gyorsan, hogy a harmadik Kecskemétnek ugyancsak 41, míg a negyedik Haladásnak 40 pontja van, azaz talán mégsem olyan biztos a DVTK és a Vasas feljutása,

de, ha két csapatra kellene fogadni végső befutóként, mi erre a kettőre tennénk.

Közben pedig valahol sajnáljuk, hogy az MLSZ vezetése kitart a 12 csapatos élvonal mellett, még, ha részben meg is értjük a szövetség indokait, de így egészen biztos, hogy az idény végén lesz két nagyon szomorú csapat, amelyik csak hajszállal maradt le az élvonalbeli tagságról, pedig megérdemelte volna a feljutást.

Kéz a kézben jutnának fel tavasszal, de az még nagyon messze van Fotó: Polyák Attila - Origo

Az idei szezonban azonban – hiába van a mezőnyben több nagy múltú csapat, a KTE és a Hali mellett, például a Nyíregyháza, a Békéscsaba, a PMFC, a Győr, vagy éppen a Szeged – vitán felül a Vasas és a Diósgyőr a két legpatinásabb klub, és kettejük egymás elleni mérkőzésének van a legnagyobb presztízse. A két csapat száznál több mérkőzést vívott már egymással, túlnyomó többségüket, több mint 90-et az élvonalban, kétszer pedig a Magyar Kupa döntőjében is találkoztak egymással: 1980-ban a Diósgyőr, egy évvel később pedig a Vasas emelhette magasba a trófeát.

A hétfő esti randevújukra azonban különösebben egyik csapat sem lehetett büszke,

hiszen a 2003-04-es szezon után ismét az NB II-ben futottak össze.

A Vasas már 2018 óta hajszolja a feljutást, három szezont eddig egyetlen egyszer, 2012 és 2015 között töltött a másodosztályban a fővárosi klub. A Diósgyőr a legutóbbi szezon végén búcsúzott az élvonaltól, amit igencsak nehezen emésztettek meg a borsodi drukkerek. Azonban mindkét klubnál világossá tették: csakis egyetlen céljuk lehet az idei szezonban: visszajutni az NB I-be.

Pátkai Máté (jobbra) a Vasas középpályás, illetve a diósgyőri Lucas (10) és Hegedűs János is jól ismeri az NB I-et Fotó: Polyák Attila - Origo

Ahogy Nagy Miklós, a Vasas klubigazgatója fogalmazott a tavaszi rajtot megelőző interjúban:

Hiszen hiába fejlődik folyamatosan a klub és az utánpótlás, ha ennek napról-napra nem látszik az eredménye, azaz a másodosztályban szerepelünk.

A klubvezetés ennek megfelelően állította össze a keretet, amely a télen csak tovább erősödött Ihrig-Farkas Sebestyén, Berecz Zsomobor és Vida Máté érkezésével. De Diósgyőrben sem ölbe tett kézzel várták a rajtot, hiszen Kisvárdáról érkező Lucas mellett megszerezték a korábbi NB I-es gólkirályt, Eppel Mártont is.

A két csapat az idei bajnoki kiírás második fordulójában találkozott először egymással, akkor Diósgyőrben több mint 5000 szurkoló előtt 2-1-es hazai siker született. A klubűségükről ismert borsodi drukkerek ezúttal is kitettek magukért,

hiszen a számukra fenntartott 500 jegyet néhány óra alatt elkapkodták, majd a hazai klub által felkínált további 70 belépő is pillanatok alatt gazdára talált.

A DVTK szervezett szurkolói csoportja a meccs előtti utolsó, vasárnapi edzésen már ízelítőt adott a várható hangulatból Kondás Elemér csapatának.

Húszezerből ötezer

Személy szerint ódzkodom a „régen minden jobb volt" siránkozástól, de az talán igaz, hogy régen jobb volt Vasas-drukkernek lenni. A Fáy utcai stadionban Mészöly, Farkas, Machos, Komjáti, KK-győzelmek és BEK-elődöntő, az anagyalföldi, klasszikus, teknőformájú stadionban pedig nem ritkán szorongott inkább húsz-, mint tízezer drukker.

Ehhez képest az új Illovszky Rudolf Stadion hiába szép és modern, a 2019-ben átadott létesítmény hivatalosan 5145 fős befogadókészsége jól jelzi, hogy ma már más idők járnak.

Ünnep, ha megtelik a lelátó, és bizony ritkák az ünnepnapok a 13. kerületben. A helyiek mintha nem éreznék igazán magukénak a csapatot, pedig a klubvezetés igyekszik megtenni minden tőle telhetőt. Van szép, informatív és működő honlap, folyamatosan tartják a kapcsolatot a követőkkel, igyekeznek részévé válni a kerületnek, de mégsem akar igazán működni a dolog.

Azért még vannak, akik kitartanak a Vasas mellett Fotó: Polyák Attila - Origo

De elég volt egy hazai helyzet a második percben, hogy megjöjjön a hazai tábor hangja is, miközben a hosszú oldalon ülő drukkerek az egy-két keményebb hazai belépő után hevesen reklamáló Kondás Elemér szépségéért aggódtak. Valóban mezőnyfölényben játszott a Vasas az első percekben, de a vendég táborban a 7. percben felhangzó „K...a gyenge!" rigmus talán mégiscsak korai volt. Arra viszont jó volt, hogy összekapják magukat a vendégek, és a 12. percben bizony csak a szerencse mentette meg a Vasast a góltól: Könyves Norbert fejese után a labda előbb az egyik majd a másik kapufát érintette, miközben végigpattogott a gólvonalon.

Miután mindkét csapat kezdőjében szép számmal voltak válogatott játékosok, egyáltalán nem meglepő, hogy a meccs irama semmiben sem különbözött egy átlagos NB I-es meccstől, sőt, a helyzetek számát és minőségét tekintve nem egyen túl is tett.

Összességében minden szempontból NB I-es meccs volt, amihez fel kellett nőniük a játékosoknak, és le a kalappal előttük, hogy erre képesek voltak

- mondta a találkozó után az ezúttal is nagyon elegáns Vasas-edző, Kuttor Attila.

Kuttor Attila elégedett volt a csapatával Fotó: Polyák Attila - Origo

Miközben a vendégek hol a nyíregyháziakat, hol a fehérváriakat, hol általában a fővárosi riválisokat szidalmazták, a hazai tábor a borsodiakat szapulta. És persze, mint minden pályán a Fáy utcában is megvannak azok a szurkolók akiknek mindenről megvan a véleményük, és a hangjuk is elég erős, hogy egy-egy kétes szituáció után behangosítsák a stadiont.

A korábbi diósgyőri játékos, ma már a Vasast erősítő Márkvárt Dávid mindkét játékrész elején megkapta a beosztást a borsodi ultráktól, de rezzenéstelen arccal, mondhatni profin viselte. A középpályásnál sokkal jobb dolga volt

a lelátón ülő egykori ferencvárosi kedvencnek, Lisztes Krisztiánnak, akit olyan szeretettel üdvözölt a sajtótribünt felvigyázó éltes úr, hogy attól csak meghatódni lehetett.

Az utolsó percekre a mindkét oldalon adódó helyzetekkel együtt újra megjött táborok hangja, és a főként a Vasas előtt adódó nagyobbnál nagyobb helyzetek már igazi futballhangulatot varázsoltak az Illovszky-stadionba.

Ha a játékosok elégedettek voltak is az 1-1 ponttal, a drukkerek jól hallhatóan mindkét oldalon megpróbálták győzelembe hajszolni a csapatokat.

"Az eredmény tükrözi a látottakat. Nem lehetünk boldogtalanok, de igazán elégedett akkor lehetnék, ha nyerni tudtunk volna. Viszont nyilván az volt a legfontosabb hogy ne veszítsünk a rangadón" - mondta a lefújás után kertelés nélkül Kondás Elemér, a DVTK vezetőedzője, és aligha van olyan diósgyőri drukker, aki vitatkozna vele. Pláne, ha ősszel az élvonalban vághatnak vissza.

Labdarúgó NB II, 21. forduló: Vasas-DVTK 0-0.