Az Újpesttel háromszoros bajnok és háromszoros Magyar Kupa-győztes, 45-szörös válogatott Törőcsik András július 9-én, 67 éves korában halt meg. A lila-fehér klub legendás támadójának egyik legjobb barátja a nagy rivális Ferencváros ezüstcipős csatára, Nyilasi Tibor volt, aki Sport TV Napi helyzet című műsorában elmondta, hogy még a közelmúltban is meglátogatta barátját, akivel a kórház udvarán sétálva beszélgettek a régi idők nagyi Fradi-Újpest meccseiről.
"Próbáltam lazára venni a dolgokat, mert ő minden múltbéli dologra visszaemlékezett, amit furcsállottam is. Mondtam neki: Andriskám, emlékszer, amikor 7-1-re elkalapáltunk benneteket? Erre ő: Áh, olyan nem volt, de 8-3 igen."
Nyilasi felevenítette, hogy 17 éves koruk óta, a különféle korosztályos válogatottakban töltött idő óta voltak csapattársak és barátok.
"A rá jellemző lazasággal, könnyedséggel a legnehezebb pillanatokban is úrrá tudott lenni a helyzeten. Mikor 1978-ban Argentínában kiállítottak minket, akkor másnap az akkori sportvezetés eltiltott minket a csapattal való közös edzéstől, és átküldtek kettőnket egy edzőpályára. Ott passzolgattam Andrissal egy órán át. Rémisztő volt, Andris azt mondta: 'Úristen, mekkora balhé lesz ebből otthon!' Nagyon tartottunk az itthoni következményektől, és mikor hazajöttünk, több ezer ember volt kint Ferihegyen, minket megsüvegeltek, nem tudom miért.
Nyilasi szerint Törőcsik a labdarúgás zsenije volt,
akit nem lehetett skatulyába zárni, hanem hagyni kellett játszani.
"A 78-as csapatban mellettünk a középpályán volt egy Zombori Sanyi és Pintér Sanyi. Ők mindig azt mondták, hogy menjetek előre, rúgjátok a gólt, cselezzetek, csináljatok bármit, nektek nem kell, majd mi cipeljük a zongorát. Ez egy fantasztikus érzés volt, és az Andris ebben lubickolt is. Megkapta azt, hogy felszabadultan azt csinálhatta, amit akart, ha baj van, azt mögötte megoldották" - mondta Nyilasi, aki azt is elmondta, hogy a félelmetesen cselező Törőcsik akkor is magára húzott két-három védőt, ha csak a labda felé mozgott, de nem is ért hozzá.