Erik ten Hag első igazolásai között volt Antony akitől mindenki sokat várt az Old Traffordon. A menedzser ragaszkodott a megszerzéséhez – gondolhatták, nem véletlenül – hiszen Ten Hag korábban az Ajaxnál is edzője volt a brazilnak, ráadásul annyi pénzt adtak érte, hogy a Manchester United történetének második legdrágább igazolása lett: az Ajax 95 millió eurót tudott érte kipréselni a manchesteriekből, pedig a Transfermarkt szerint akkor sem ért többet 75 milliónál.
Antony egyébként nem kezdett rosszul. Első három bajnokiján betalált a Premier League-en, amivel klubrekordot döntött, ráadásul olyan ellenfelek ellen lőtt gólt, mint az Arsenal, a Manchester City és az Everton. Ezt követően azonban hosszú időre megállt a tudomány. A bajnokságban legközelebb áprilisban volt eredményes, az Európa-ligában februárban lőtt gólt a Barcelona ellen és volt még egy-egy gólja az FA-kupában és a Ligakupában is.
Antony körül több botrány is volt, első szezonjában felesleges cselei miatt kezdték ki, de később különböző nőügyei voltak, majd komoly sérüléssel is bajlódott.
Természetesen senki sem ezt várta Antonytól, aki az Ajaxban 82 meccsen 24 gólt szerzett, 22 gólpasszt adott, azaz meccsenként 0,73 gólból vette ki a részét.
Ez a szám Manchesterben az elmúlt másfél év alatt olyan 0,15 körülire csökkent.
Antonyt sokan kikezdték az öncélú cselezgetései miatt, de ez addig nem zavarta meg, míg gólokat is szerzett, de mára láthatóan nulla az önbizalma, ami nem is csoda, hiszen tavaly áprilisban szerzett gólt legutóbb a United mezében. A 2023-24-es szezonban eddig 21 meccsen lépett pályára úgy, hogy gólt sem szerzett és gólpasszt sem adott, ami egy szélsőtől botrányos teljesítmény.
Az önbizalomhiánya mellett a védők is kiismerték, hiszen szinte semmi mással nem próbálkozik, csak azzal, hogy a jobb szélről befele cselez, majd kapura lő, de ebben a szezonban a cselei sem jönnek be, nincs meccsenként átlagban egy sikeresen bemutatott csele sem.
Ten Hag érthetően ragaszkodott hozzá, de ma már nem kérdés, Marcus Rashford és Alejandro Garnacho mögött csak a harmadik a szélsők rangsorában, ráadásul az argentin egyre jobban játszik a brazil által is preferált jobboldalon, és nagy szerencséje, hogy ennyi lehetősége van, mert Garnachót érthetően nem akarja agyonterhelni Ten Hag, miközben egy másik nagy bukás, Jadon Sancho a keretbe sem kerül a menedzserrel való nézeteltérése miatt. Az angol közben alá is írta kölcsönszerződését, ő visszatér korábbi sikerei helyszínére, a Dortmundhoz
A pályán mutatott teljesítménye mellett gazdaságilag is óriási gondot okozhat a csapatának a brazil, hiszen
a piaci értéke 75-ről 35 millió euróra zuhant,
így akkor sem lesz könnyű eladni, ha bárki igényt tartana rá, így mindenki abban reménykedhet, hogy valami kivételes formajavulás vár a szélsőre.
Most mutatunk pár hasonlóan nagy bukást a Premier League-ből
Ha már a főszereplőnk a Manchester United játékosa, akkor kezdjük Sir Alex Ferguson korábbi csapatánál, mert bizony, volt olyan, amikor a skót mágus is tévedett.
Ma már talán kevesen emlékeznek az olasz kapusra, Massimo Taibire, aki nem maradhatott túl sokat az Old Traffordon. Pedig akkoriban nem kis pénzt, 4,5 millió fontot adott érte az angol kirakatcsapat. A kedvesen csak a „vak velenceinek" becézett (pedig Palermóban született, de tény, védett a Veneziában) kapus akkorákat bakizott, hogy négy meccs jutott csak neki, pedig Peter Schmeichel távozása és Mark Bosnich kiesése után komolyabb szerepet szántak neki.
Sir Alex komolyabb szerepet szánt a brazil Klebersonnak is, akinek nem kisebb feladata lett volna, mint a következő Roy Keane-nek lennie, de végül az új Niky Butt sem lett belőle. A 2002-ben világbajnok focista végül csak két szezont és 20 meccset kapott az Old Traffordon, majd mehetett Törökországba, a Besiktashoz.
A két fenti úriember mellett még egy komoly tévedése volt Sir Alexnek, ami a klubnak is komoly kiadást jelentett (nem rossz arány 27 év alatt).
Sir Alex Ferguson állítólag úgy vette meg 7,4 millió fontért a portugál Bebét, hogy soha nem látta játszani.
Összesen két meccset kapott, ezekből az egyik a Wolves ellen volt, amikor előbb be-, majd lecserélte a játékost. Ferguson később portugál segítőjére, Carlos Queiroz-ra fogta az egész üzletet.
A skót mester távozása után exponenciálisan nőtt azon focisták száma, akik képtelenek voltak felnőni a feladathoz vagy éppen az árcédulájukhoz, és megközelítőleg sem hozták azt a teljesítményt, amire képesek. Ebbe a kategóriába tartozik két világbajnok. Ángel Di María ugyan nem játszott annyira rosszul Manchesterben, de miután szinte elmenekült a városból, a szurkolók megutálták és ott van Paul Pogba, aki végül másodszor is ingyen hagyta el a Unitedet, de közte 105 millió euróért visszatért, és nem hagyott igazán maradandó nyomot maga után.
A klub legújabb kori fejezetének egyik legnagyobb bukása Jadon Sancho, aki fantasztikus dolgokat csinált Dortmundban, de Manchesterben kis túlzással elfelejtett focizni. A szélső ezt követően nyilvános kirohanást intézett az edzője felé, ami nem jó jel soha. Mivel bocsánatot nem kért, lassan fél éve a keretben sincs. 59 meccsen 15 gólból vette ki a részét, ami tőle nagyon kevés, így nem csoda, hogy egyelőre kölcsönbe, de mehet vissza Dortmundba, ahonnan 85 millió euróért vették meg. Korábban az értéke elérte a 130 milliót is, most ez a mutató 25-nél tanyázik.
Roman Abramovics érkezése után kis túlzással mindenkit leigazolt, akit csak akar vagy tudott. Az AC Milannal szinte mindent megnyerő, aranylabdás Andrij Sevcsenko 30 millió fontjába került az orosz milliárdosnak, de közel sem nyújtotta azt, amit Olaszországban, nem csoda, hogy két év elteltével újra a Milan focistája volt, majd a Dinamo Kijevhez tért vissza levezetni. A Premier League-ben mindössze kilenc gólig jutott.
Adrian Mutu egészen más okból nem tudott megfelelni az elvárásoknak. A román csatárért 22 millió eurót adott a Chelsea, de ő megbukott egy doppingteszten kokainnal, ami miatt kirúgták, és be is perelték a londoniak. Mutu a Chelsea-ben és utána sem mutatta már azt, mint korábban mondjuk a Parma mezében.
Fernando Torres pályafutásából sem a Chelsea marad a legemlékezetesebb állomás, pedig a spanyol mindenhol sztár volt azt megelőzően. 45 gól 172 meccsen nem botrányosan rossz teljesítmény, de a Liverpoolban előtte 81 gólt lőtt 142 meccsen, így nem csoda, hogy megvette a Chelsea, de az 50 millió font sosem térült meg. Az első góljára például 903 percet kellett várni.
Frissebb élmény Timo Werner Chelsea-s szereplése, de ő sem dolgozott meg a 47 millió fontos vételáráért. Első bajnoki szezonjában hat, a következőben négy gólig jutott. Az sem kizárt, hogy egy Frank Lampardnál jobb edző többet is kihozott volna belőle. Werner két év után ugyan BL-győztesként tért vissza a Lipcséhez, de ott sem volt már a régi, most pedig kölcsönben újra Londonban, a Tottenhamél bizonyíthat majd.
Romelu Lukakut sem tudta elengedni a Chelsea. Az Anderlecht után az Intertől is leigazolták, igaz ez már 97,5 millió fontjukba került. Már az első alkalommal is a legtöbbet kölcsönben szerepelt, majd nyolc bajnoki gól után szépen visszakölcsönözték ezúttal is, de most nem ligán belül, hanem mehetett vissza a Serie A-ba.
Ma már kevesen emlékezhetnek egy Marco Boogers nevű focistára, pedig Harry Redknapp megvette őt a West Ham United csapatához, egymillió fontért. A Sparta Rotterdamtól érkezett focistát Redknapp állítólag csak videón látta, a menedzser pedig meg is bánhatta az üzletet.
Boogerst a második meccsén kiállították, majd hazatért a fia születésére, és soha többet nem ment vissza.
Négy meccse volt a Kalapácsosoknál.
Andy van der Meyde remek focista volt, de ezt nem az Evertonban bizonyította. A holland az Ajaxban, majd az Interben villogott, ami megszédítette a liverpooliakat és 12,5 millió eurót adtak érte. Andy van der Meyde négy év alatt 24 meccsig jutott, de a pályán kívül annál mozgalmasabb volt az élete. Voltak alkoholproblémái, betörők ellopták a kutyáját, a felesége pedig magánnyomozóval követtette. Az Evertonnál végül szép lassan lepörgött a szerződése.
A holland ligában villogott a brazil Afonso Alves is, akiért a Middlesbrough tett le klubrekordot jelentő 14 millió fontot. Ezért cserébe két hónapot várhattak az első góljára, pedig a Heerenveen színeiben volt, hogy egy meccsen lőtt hetet. Az első szezonjának utolsó meccsén három gólt szerzett a Manchester City ellen, de ez is csak fellángolás volt, a következő szezonban négy gólig jutott, a Boro pedig kiesett. Alves a ma már jobban csengő Közel-Kelet felé vette az irányt.
A Manchester City meggazdagodásával is érkeztek érdekes igazolások a Premier League-be, elég csak mondjuk Robinhót vagy Mario Balotellit említeni, de ott volt a brazil Jo is, akiért 18 millió fontot fizetett Manszúr sejk. Jo egy bajnok gólt szerzett, majd három szezonjából kettőt az Evertonnál töltött kölcsönben.
Thomas Brolin esete is érdekes. A svéd vb-bronzérmes 1995-ben saját maga is elismerte, hogy túlsúlyosan érkezett a Leeds United csapatához, pedig 4,5 millió fontot adtak érte. 26 meccs és négy gól lett a mérlege két év alatt, de egy Liverpool elleni meccse marad igazán emlékezetes, amikor bűnrosszul játszott. Később azt mondta, direkt csinálta, mert az edzője nem a posztján szerepeltette. 28 évesen visszavonult és porszívóügynök lett.
Nicolas Pépé az Arsenal történetének legnagyobb bukása, ha ár-érték arányban gondolkodunk. 72 millió fontot adtak érte az Ágyúsok, ami akkoriban klubrekordot jelentett. Az elefántcsontparti szélső sehogy sem illeszkedett a csapatba, 2023-ban ingyen távozott, a Premier League-ben 16 gólig jutott.
A Fernando Torresért kapott pénzt nem éppen a legjobban költötte el a Liverpool 2011 januárjának utolsó napján, hiszen 35 millió fontot rögtön Newcastle-be utaltak Andy Carrollért. A copfos csatár összesen 11 gólig jutott Liverpoolban, szerencsétlenségére pedig megvették Luis Suárezt is a Vörösök, hogy még nagyobb legyen a kontraszt kettejük teljesítménye között.