Cristiano Ronaldo tulajdonképpen eddig sem panaszkodhatott a népszerűségre, hiszen jelenleg is 634 millió követője van az Instagramon, ami a legmagasabb szám a világsztárok körében, lassan már az oldal hivatalos accountját (@instagram) is lekörözi. Ugyanakkor számos olyan rajongója is akadt, aki inkább csak a focistát, mintsem az embert kedvelte, utóbbi egyes megnyilvánulásai zavarták, sőt akár taszították is.
Ronaldo sztárstátusza 2003-ban, a Manchester Unitedbe történő igazolásával kezdett kibontakozni. A mindössze 18 éves madeirai srác előbb csak a MU-drukkerek kedvence lett, miközben a Premier League összes többi szurkolótáborának céltáblájává vált állandó cselezési kényszere, melírozott haja és mama kedvence megjelenése miatt.
Viszont pontosan ugyanezek a tulajdonságok egyre többek szemében tették szimpatikussá, követendő példává, és egyre óriáscég találta meg magának, aminek egyenes következményeként egyre több fiatalhoz vagy a focit különösebben nem követő emberhez jutott, és lett számukra követendő példa. Ugye senkit nem kell emlékeztetni a "ronaldósra" vágatott frizurákra...
A népszerűséghez azonban Ronaldónak a pályán is bizonyítania kellett, és nem is maradt adós ezzel. Három Premier League-elsőség, első aranylabdája 2008-ban, ugyanekkor BL-győzelem és BL-gólkirályi, valamint PL-gólkirályi cím (előbbi 8, utóbbi 31 góllal). A varázslatos 2007-08-as idény pedig új szerződést is hozott, Ronaldo a világ legnagyobb klubjához, a Real Madridhoz igazolt. A Manchester United is nagy klub, az egyik leggazdagabb és legismertebb csapat és márka, de a Real Madrid, még, ha egyes számokban el is marad az angol sztárcsapattól, mégiscsak a Real Madrid.
A Realban pedig kedvére csilloghatott, a Madridban töltött kilenc idény alatt két-két bajnoki cím és kupagyőzelem mellé begyűjtött 4 BL-trófeát és 3 klubvilágbajnoki aranyat is, hatszor lett a BL-gólkirálya és
négy Aranylabda került a klub vitrinjébe - ezt egyetlen más csapat színeiben sem tudta volna megcsinálni.
Szinte minden rekordot megdöntött. A pályán kívüli piaci értéke az egekbe lőtt ki, amiben nagy segítségére volt Lionel Messi jelenléte.
Az FC Barcelona argentin géniuszával vívott egy az egy elleni háború igazából mindkét sztárnak a létező legjobb dolog volt, ami csak történhetett. Egy olyan monstre futballtörténelmi csata vette kezdetét,
amire tényleg az egész világ odafigyelt, ömlöttek az újabb és újabb követők a közösségi felületeken, a szponzorok pedig nem győztek pezsgőt bontani
hány és hány újabb potenciális ügyfélhez jutnak el a két futballzseni révén.
A focivilág két táborra oszlott: az egyik feltétel nélkül imádta Ronaldót és gyűlölte Messit, míg a másik ennek éppen az ellenkezőjét érezte, ha meglátta valamelyik zsenit.
A világ csak kapkodta a fejét, melyikük lő több gólt, dönt meg több rekordot, ad el több, a nevével ellátott focicipőt, szerez több követőt a közösségi oldalakon, vagy keres több pénzt - ha még lehet egyáltalán többet keresni.
Ronaldo kilenc idény után 2018-ban hagyta el a Real Madridot és szerződött a Juventusba. 33 éves volt ekkor, más futballisták már levezetni szoktak ebben a korban kisebb csapatokban, ő viszont simán bevállalta, hogy a legsikeresebb olasz klub futballcsapatának vezére lesz. Így is lett, habár a BL-ben nem sikerült maradandót alkotnia a nem éppen legszebb napjait élő fekete-fehérekkel, azért becsülettel odatette magát, és az első játékos lett, aki Anglia és Spanyolország után Olaszországban is megnyert minden lehetséges belföldi trófeát
(bajnokság, kupa, szuperkupa, ill angol ligakupa).
2021-ben egyetlen olasz bajnoki után még egyet lépett vissza, amikor a Manchester Unitedba igazolt, és 36 évesen a világ legerősebb bajnokságában 30 meccsen 18 góllal zárt. A katari világbajnokság előtt megjelent interjújával, amelyben minden létező rosszat elmondott, a valóban korántsem tökéletesen működő, de neki mégiscsak munkát adó MU-ról nagyon sokakat elfordított tőle, pláne miután nyilvánvalóvá vált, hogy az egész cirkusz csak arra volt jó, hogy a klub kirúgja, ő pedig aláírhasson a szaúdi Al-Nasszr csapatához.
Bármilyen furcsa is ezt leírni, de Ronaldo már felért a csúcsra, mégpedig akkor, amikor 2016-ban a portugál válogatott megnyerte az Európa-bajnokságot. Azon a tornán Ronaldo a pályán és a pályán kívül is vezére volt a csapatnak. Rúgott három gólt (kettőt éppen a mieink ellen), amikor pedig sérülés miatt lecserélték a döntőben, szinte eksztázisban irányította társait a kispad elől. Ezzel a pár perces külön műsorral, amiben minden valódi volt, végre nem látszott úgy, hogy nem a kamerának játszik egy kitervelt szerepet, Ronaldo egy csapásra lett sokak kedvence.
Különösen a Madridból való távozása után a portugál válogatott lett Ronaldo mentsvára: itt kezdte megdönteni, előbb Pauléta gólrekordját (47), majd 2017-ben Joao Mutinho 147 meccses rekordját is átadta a múltnak, és hiába mondták már el sokan, sok helyen, hogy ideje lenne lelépni a színről, Ronaldo nem tágított. Ha az idei évet nem vesszük figyelembe, akkor
2017 óta 76 meccsen 60 gólt szerzett címeres mezben,
ami a világ futballistáinak 99,9%-a számára elérhetetlen álom. Neki azonban csak egy újabb lépcsőfok, jelenleg 212 meccsnél és 130 gólnál (mindettő világrekord) jár. A Messivel való rivalizálás a 2022-es katari vb-n az argentinok sikerével végleg lezárult, Ronaldo azóta már csak önmagáért és a portugál válogatottért játszik.
Ahogy a 37 éves Messi ott volt a Copa Américán - és már megint nyert - úgy a 39 éves Ronaldo is ott volt a vasárnap véget ért németországi Európa-bajnokságon. Ismét voltak látványos érzelmi megnyilvánulásai, dühöngött egy-egy kihagyott helyzet után, valamilyen oknál fogva elvállalt minden szabadrúgást, hogy a sok-sok kísérletből talán egy legyen igazán veszélyes, és pályafutása során először gól nélkül zárt egy nagy tornát.
Mégis mintha szerethetőbb lett volna, mint korábban, annak ellenére is, hogy ezzel a nem kicsit egoista hozzáállással tulajdonképpen szeretett csapatát tette tönkre. Eközben viszont hagyta, hogy egy kisfiú szelfizzen vele a pályán, és talán csak a harmadik pályára rohanó próbálkozót hajtotta el.
Látszott rajta az iszonyatos győzni akarás, ezért lépett pályára a csapata számára tét nélküli - nekünk viszont annál fontosabb - utolsó csoportmeccsen Georgia ellen, ezért is bántotta a váratlan vereség. Ezért zokogott a Szlovákia ellen kihagyott tizenegyese után a hosszabbítás előtt, majd ugyanezért állt oda elsőként a labda mögé a büntetőpárbajban, és lőtte be a labdát elképesztő hidegvérrel. De a legfontosabb, amit a meccs után könnyek között mondott:
Akkor hagytam cserben a hazámat, amikor a legnagyobb szüksége lett volna rám
- mondta és nincs okunk kételkedni benne, hogy komolyan is gondolta. Míg a csapattársai vele, ő a csapattársaival próbált gólt rúgatni, ami nyilvánvalóan óriási csapda, aminek pontosan az a vége, ami a portugálokkal történt: a negyeddöntős kiesés.
Ez és az a már-már aszkéta életmód, amit folytat, hogy minél tovább kitolhassa profi pályafutását, nagyon sokak szemében tette és teszi szimpatikussá.
Ráadásul Ronaldónak a 2009-es vegasi botránya óta egyetlen "ügye" sem volt, boldog családapaként él egyre népesebb családjával, ami ugyancsak javítja a megítélését.
A legtöbb focista és sportoló általában 39 éves korában már nyugdíjas, Ronaldo azonban még mindig nem felbecsülhetetlen vagyona számolgatásával kívánja tölteni az időt. Ha el tudja fogadni, hogy már csak kiegészítő szerepe lesz a csapatban, akkor ott lesz a helye a 2026-os vb-n, és próbálhat szépen búcsúzni milliárdnyi rajongójától.