59 évesen vastagbélrák okozta hosszú, súlyos betegség után meghalt az olasz válogatott történetének egyik legkülönlegesebb pályafutású játékosa, Salvatore Schillaci, írja közösségi oldalán Fabrizio Romano.
Amikor megtudta, hogy súlyos beteg, így beszélt róla:
"A világ rám szakadt, depresszióba estem, féltem a haláltól. Minden eszembe jutott, de szerencsére ez a súlyos betegség a vastagbelemre korlátozódott, más szerveket nem károsított meg. Már nincs végbelem és záróizmom. Kétszer műtöttek, majd fél évvel később találtak egy kis foltot a nyakamon, egy hete sugárterápiával kiégették, ma pedig kontrollvizsgálatokra járok, hogy minden rendben van-e...” - idézi a Bors.
A palermói születésű Schillaci 18 évesen a sziget másik végén, Messinában lett profi futballista, az akkor szebb napjait élő csapatban hét idényt töltött, 219 bajnok 61-szer volt eredményes. Ezzel hívta fel magára a Juventus figyelmét, ami 1989-ben vette meg a Messinától.
A torinói sztárcsapat színeiben három idény során 30 bajnokin 26 gólt rúgott, mielőtt az ősi rivális Internazionaléba igazolt volna. Pályafutását a japán Jubilo Iwatában fejezte be, ahol addig nem nagyon láttak hozzá hasonló csatárt, aki 86 bajnokin 58 gól rúgott volna.
Schillaci ugyan szépen termelt a Serie A-ban, de szobrát az olasz válogatottban, mégpedig egyetlen tornán a hazai rendezésű 1990-es világbajnokságon faragta ki.
Az addig csak az U21-es válogatottban szereplő csatárt a vb előtt nem sokkal egy Svájc elleni felkészülési meccsre hívta be Azeglio Vicini szövetségi kapitány, és nem sokkal később már a vb-keretben találta magát. Az első két meccsen, Ausztria és az USA ellen még csak csere volt, viszont előbbi találkozón ő lőtte az egyetlen gólt. Az utolsó fordulóban Csehszlovákia ellen már ő és Robarto Baggio is kezdett, és mindketten gólt lőttek.
Totó a nyolcaddöntőben betalált Uruguay ellen, a negyeddöntőben ő lőtte az írek elleni meccs egyetlen gólját,
majd az elődöntőben az ő találatával szereztek vezetést az olaszok a Maradona-féle Argentína ellen.
A 11-esekkel elveszített elődöntő után még az angolok elleni bronzmeccsen is eredményes volt (ahogy Baggio is), így hat góljával ő lett a világbajnokság gólkirálya.
A válogatottban összesen 17 meccs jutott neki, ezeken hét gólt lőtt, azaz egyetlen találata volt, amit nem a 1990-es vb-n szerzett, ez egy Eb-selejtezőn Norvégia ellen rúgott gól volt.