Válogatottunk kapusa, Andrusch József megfogadta, ha a csapat nem kap ki a hollandoktól, akkor a meccs után ruhában ugrik be a szálloda úszómedencéjébe. Ezt meg is tette, ráadásul a csapat tagjai széles jókedvükben az MLSZ akkori elnökét is bedobták a medencébe, pedig ő a holland sportvezetőkkel vacsorázott, és csak egy percre akart benézni az uszodába, mert hallotta, a magyar kiabálást.
„A pontszerzés bravúr lenne Rotterdamban”— ez a mondat szerepelt hatalmas betűkkel a Népsport 1984. október 17-i számának címlapján. Ez is bizonyítja, hogy azon meccs előtt, mely a második lépést jelentette a mexikói világbajnokság irányába nem a magyar válogatott volt az esélyes.
Fotó: dpa Picture-Alliance via AFP / dpa Picture-Alliance via AFP/picture alliance / SvenSimon
A hollandoknál már gyakorlatilag kialakult az a csapat, mely négy évvel később Európa-bajnokságot nyert, és a ’84-es kontinenstornán csak azért nem lehetett ott, mert Spanyolország úgy előzte meg selejtezőcsoportjában, hogy az utolsó fordulóban – máig vitatott körülmények között – 12-1-re verte Máltát. A mieink viszont ugyanezen selejtező során az ötcsapatos csoport negyedik helyén végeztek.
Érthető volt tehát az óvatos hozzáállás
a rotterdami találkozóhoz, pedig a mérlegünk – mai ésszel szinte felfoghatatlanul – fantasztikus volt Hollandia ellen.
EGY ÉVSZÁZADON KERESZTÜL OKTATTUK HOLLANDIÁT
Az első (és legnagyobb arányú) győzelmünket az első találkozáskor, 1930-ban arattuk, ez 6-2-es volt. Nem lehetett egy lapon emlegetni a két válogatottat,
macska-egér harc zajlott a gyepen,
a magyar válogatott kilenc gólt szerzett, de ezek közül a játékvezető, a német Bauwens – talán megsajnálta a hollandokat – hármat nem adott meg.
Három évvel később Amszterdamban is megvertük őket, ekkor 2-1-re. A kis különbségű győzelem magyarázata, hogy a hollandok – a korabeli tudósítások szerint – angolosan keményen játszottak. Mondhatja az utókor némi malíciával:
focizni még nem tanultak meg, de keménykedni már igen.
1939-ben februárban 3-2-es vereséget szenvedtünk Rotterdamban. Ez a találkozó senkinek nem hiányzott nálunk, februárban rendezték, és hagyományosan utáltak focistáink ilyenkor pályára lépni. Akkor még lehetett ilyen allűrjük, és emiatt meglehetősen
szedett-vedett csapat utazott Hollandiába.
Ezt követően 22 évig nem találkozott a két ország válogatottja, annyival jobb volt Magyarország, hogy nem volt érdemes barátságos találkozót lekötni Hollandiával.
Fotó: AFP PHOTO / FERENC ISZA (Photo by FERENC ISZA / AFP)
Amikor ismét találkoztunk, az már tétmeccs volt, szintén Rotterdamban. Vb-selejtező, 1961-ben. Baróti Lajos csapatában még védett Grosics Gyula, és játszott Sándor Károly. Rövid passzos játékkal, mely után gyors ritmusváltással jutottunk el a kapuhoz 45 perc alatt szétszedtük őket és
a 3-0-s győzelem úgy született, hogy a második félidőt „elcsaltuk”.
Pedig akkor már „ébredezett” a futball arrafelé, éppen a meccs előtt választották a csatár Faas Wilkest minden idők legjobb holland focistájának. Nagyon kíváncsi lennék, hogy ez a Wilkes vajon ma benne van-e az első 50-ben ugyanezen a listán! A futballjuk ébredezésének következő jelét éppen Budapesten adták, amikor
3-3-at játszottak ugyanezen selejtezősorozatban,
ráadásul 2-0-ra, majd 3-2-re is vezettek. Az igazsághoz viszont hozzátartozik, hogy ennek a meccsnek már számunkra nem volt tétje, mert ettől függetlenül már biztosítottuk a helyünket az 1962-es vb-n. Mennyire ismerős ez a szituáció 1985-ből! Ám ennyire ne szaladjunk előre!
Fotó: WERNER BAUM/dpa (Photo by WERNER BAUM / DPA / dpa Picture-Alliance via AFP)
A hatodik holland-magyarnak megint Rotterdam adott otthont, 1966-ban a világbajnokság után. És ezen a meccsen pályára lépett egy olyan focista, aki egészen biztos, hogy a már emlegetett listán sok hellyel előzi meg Wilkest. Úgy hívják: Johan Cruyff. Ezen a meccsen debütált a nemzeti 11-ben, és az ő góljával már 2-0-ra is vezetett Hollandia. Végül
2-2-re mentettük ezt az Eb-selejtezőt,
de a játékosoknak el kellett fogadniuk az egyik holland újság kritikáját:
A magyarok játékából pont a nemzeti jelképük, a paprika hiányzott.”
A visszavágót aztán a Népstadionban 2-1-re megnyertük, és ekkor a későbbi sztárok közül játszott a vendégeknél Wim Suurbier és Piet Keiser. Az első hét meccs egymás elleni mérlege (1967 végén) négy magyar győzelem, egy holland diadal és két döntetlen volt.
AZ UTOLSÓ GYŐZELEM
Szerencsére ezt követően 17 évig nem találkoztunk, ugyanis ezen idő alatt Hollandia vívott két vb-döntőt, és egy Eb-elődöntőt. Kb. 30-40 jobb játékosa volt ekkoriban, mint az 1961-ben „minden idők legjobb holland focistájának” választott Wilkes.
És mennyi lett később is!
Pl. az 1986-os vb-selejtezőt elkezdőben is volt 6-8. A hollandoknak a magyarok elleni 1984. október 17-i volt a nyitómeccsük a sorozatban, mi már túlvoltunk az Ausztria elleni 3-1-es győzelmen. Amely azonban annyira nem volt egyszerű, hogy az első félidőben (1-0-ás osztrák vezetésnél) az MLSZ akkori elnöke, Szepesi György azt mondta a díszpáholyban a főtitkárnak, hogy
lassan kezdhetünk készülni az 1988-as Eb kvalifikációra.
A csapat azonban fordított, de így sem utazott esélyesként Rotterdamba. Ráadásul késve indult a repülő Budapestről, a meccs napján szeles, esős, igazi októberi idő volt, így a ’80-as években oly’ fontos „nyugati” bevásárlással egybekötött városnézés is kurtára sikeredett. Nem úgy a meccs!
Hollandia-Magyarország 1-2 (1-1)
Rotterdam, 1984. október 17.
Magyarország: Andrusch— Sallai, Róth, Garaba, Varga — Kardos, Nagy, Nyilasi, Détári — Kiprich, Esterházy.
Hollandia: van Breukelen — Silooy, Spelbos, Rijkaard, Wijnstekers — Gullit, W. van de Kerkhof, Valke — Kieft, van Basten, van der Gijp.
Csere: Garaba helyett Csongrádi a szünetben, van Basten helyett Houtman a 63., Valke helyett E. Koeman a 67., Kiprich helyett Bodonyi a 89. percben. Gólszerző: Kieft a 21., Détári a 26., Esterházy az 55. percben.
A mérkőzés részletes tudósítása 40 év távlatából már aligha érdekes. Röviden annyit, kiegyenlített játékot hozó kezdés után Wim Kieft ért el gólt egy szöglet utáni fejesből, majd öt perccel később egy formás támadás végén Détári remek lövéssel egyenlített.
Fotó: AFP / Photo by STAFF / AFP)
A második félidőben a hollandok többször is szerkezetet és stílust váltottak, de Mezey Györgynek mindig, mindenre volt válaszlépése, és Esterházy Márton vezetőgólja után Varga József 11-esből kétgólossá is növelhette volna az előnyt, de
„földkörüli útra” küldte a labdát.
Így izgulhattunk a végéig, de a mezőnyjátékosok védekezése is jól ment, és a kapuban Andrusch József többször bravúrral mentett. Így aztán jöhetett az a beígért fürdés.
ELNÖK ÚR A MEDENCÉBEN
A mérkőzés után a játékosok „birtokba vették” a szálloda uszodáját, miközben az MLSZ elnöke, a korábbi legendás rádióriporter, Szepesi György a hazai vezetőkkel vacsorázott. Ám a magyar nyelvű kiabálások az uszodába csábították, és ott a fiúk minden tisztelet mellőzésével
megfogták az öltönyös-nyakkendős sportvezetőt, és bedobták a medencébe.
Szepesinek a vízben kellett a cipőjétől is megszabadulnia, de utólag elmondta, hogy nem bánta a dolgot, mert jobban érezte magát ott a „gyerekekkel”, mint a protokoll-fogadáson.
A meccs után egyébként a két szövetségi kapitány ezt nyilatkozta:
Kees Rijvers:
A magyarokra nem lehetett ráismerni, messze felülmúlták régi önmagukat, két klasszissal jobban játszottak, mint bármely, általunk megfigyelt találkozójukon. A mieink közül néhányan egyénieskedni próbáltak, azt hitték, ezen az estén ez is elég lesz. Igen nagy árat fizettünk a túlzott önbizalomért…"
Mezey György:
Nagyon nehéz most tárgyilagosan beszélnem a játékról, mert az érzelem elnyomja a józan észt…Ma este nagyon nagy lépést tettünk előre, de a továbbjutás még messze nincs lefutva. Nagyon nagyra értékelem, hogy játékosaink a mélypontról ilyen gyorsan magasra tudták emelni a magyar labdarúgás nemzetközi tekintélyét."
Két Ciprus elleni győzelem, majd egy bécsi diadal után az utolsó forduló előtt már kiharcolta az 1986-os vb-szereplés jogát Magyarország.
Fotó: AFP PHOTO / FERENC ISZA (Photo by FERENC ISZA / AFP)
Az utolsó, Hollandia elleni hazai meccs már nekünk nem számított, csak a hollandoknak. Azt a meccset úgy kezdtük, hogy az örökmérleg
5 magyar győzelem, 2 döntetlen és 1 holland siker
volt. Ha valaki azt mondja 1985. május 14-én reggel, hogy az ezt követő kilenc mérkőzést ebben a párosításban Hollandia nyeri, azt beszállították volna az elmegyógyintézetbe. Pedig ez az elképzelhetetlennek gondolt rémálom valósággá vált. A legendás, 40 évvel ezelőtti rotterdami győzelem óta Hollandia zsinórban kilencszer győzte le Magyarországot, és ezen meccsek gólkülönbsége: 7-38.
