A Magyar Labdarúgó Szövetség telki edzőközpontjában délután 2 órára beszéltük meg az interjút, de a magyar női fociválogatott jelenleg legmagasabban jegyzett játékosa, egy jó félórát késett, miután a Londonból érkező gépe is ugyanezt tette. Miután megbeszéltük, hogy mindent ráfoghat a pilótára, már semmi akadálya nem volt, hogy egy jót beszélgessünk a svéd és az angol női focikultúráról, arról, hogy miben más a Häcken, mint a Fradi, illetve jelenlegi csapata, a Tottenham Hotspur, mint a svéd bajnok. És persze még Szoboszlai Dominik is szóba került.
Az utolsók egyikeként érkezett meg Telkibe, hiszen vasárnap délután még fontos teendője volt a bajnokságban.
Igen, vasárnap este háromnegyed 7-től a tabellán második Chelsea ellen játszottunk idegenben. A meccs sajnos nem úgy sikerült, ahogy azt szerettük volna (5-2-re nyertek a kékek). De reggel már boldogan keltem fel, mert tudtam, hogy jövök a válogatotthoz, ami mindig jó érzés, nagyon szeretek ilyenkor is haza jönni.
Nyáron lett Spurs játékosa, mekkora szerepe van most a csapatban, hogy sikerült a beilleszkedés?
Hat vagy hét hete vagyok ki, és bár ismertem az edzőt (Robert Vilahamn), de azért a hely, a csapattársak és minden más új. A játékstílussal nagyjából tisztában vagyok, de a csapattársak megismeréséhez még több idő kell.
De azért mondhatom, hogy nagyon jól halad a beilleszkedésem, élvezem a játékot, jók az edzések és nagyon profik a körülmények.
Mindössze 30 kilométerre vagyunk Martonvásártól, ahol felnőtt és eldőlt, hogy focista lesz. Hogy lesz egy kislányból pont focista?
Ez az egész igazából apának köszönhető, ez a kredit egyértelműen őt illeti. Ő világéletében sportolt, jégkorongozott, síelt, focizott, lovagolt, szó szerint mindent is csinált, így aztán természetes volt, hogy én is mindenféle sportot kipróbáltam. Nagyon sokáig csináltam sok mindent egyszerre. Édesapám egyébként lovasedző, úgyhogy három éves koromtól lovagoltam, aztán teniszeztem, úsztam, kézilabdáztam, fociztam. Aztán 12 évesen eljött egy pont, amikor választanom kellett, hogy melyiket szeretném komolyabb szinten csinálni, én pedig a foci mellett döntöttem, amit egy percig sem bántam meg.
Ekkor már a Ferencváros játékosa volt?
Még nem, de ekkor jött el az idő, hogy a Martonvásár csapatából feljebb léphettem a Fradiba, és akkor kellett eldöntenem, hogy foci vagy kézilabda.
Olvastam, hogy kézilabdázónak is tehetséges volt. Ha azt választja, akkor most egy válogatott kézissel is beszélgethetnék.
Nagyon élveztem a kézilabdát, és sok sikerélményem is volt benne. Itthon a kézi elismertségét tekintve nyilván magasabb szinten van, mint a női foci, úgyhogy
néha azért belegondolok, hogy lehet, hogy ott lehettem volna akár Párizsban a nyári olimpián is.
De egyáltalán nem bánom, sőt örülök, hogy így döntöttem, mert a foci az én sportom.
15-16 évesen már a Fradi felnőtt csapatában léphetett pályára, ami valóban azt mutatja, hogy jól döntött. Korán szerzett komoly rutint a pályán.
Szerencsére szakemberekhez kerültem a Fradiban, elsősorban Dörnyei Balázshoz, aki nagyon ért hozzá, hogy kell felépíteni a fiatal játékosokat, megadni nekik a lehetőséget, akár úgy is, hogy bedobja őket a mély vízbe. Szerencsére tudtam élni a lehetőséggel, korán bemutatkoztam az első osztályban, majd eljött az a pont, amikor azt éreztem, hogy kinőttem a magyar bajnokságot és eljött a váltás ideje.
A svéd bajnokság élcsapatához, a BK Häckenhez került. Skandináviában a női futball évtizedek óta nagyon erős, és, ha mostanra talán hajszálnyival már meg is előzték őket az angolok, a hollandok vagy a spanyolok, mégiscsak egy egészen más futballkultúrába csöppent, ahol más megítélés alá esik a női foci.
2020-ban, amikor én oda kerültem, a svéd női foci abszolút az elithez tartozott, sőt szerintem a mai napig oda tartozik. Tokióban döntőt játszottak az olimpián, két évvel korábban, 2019-ben bronzérmet nyertek a világbajnokságon, azaz a svéd női foci világszinten is nagyon magas nívót képvisel a mai napig. Számomra az egy nagyon jó váltás volt. Egy befogadó közegbe, társadalomba kerültem, nagyon fontos volt, hogy az első pillanattól jól éreztem magam és barátokra leltem. Egyébként teljesen váratlan volt a Häcken ajánlata, mert én akkoriban inkább német vagy francia vonalon gondolkodtam. A Bundesligában akkor már ott volt Csiszár Heni, Jakabfi Zsanett vagy Zeller Dóri, és nem mellesleg születésem óta Bayern München-szurkoló vagyok, már csak ezért is jó lett volna Németországba menni. De, amikor jött a svéd ajánlat egy top bajnokságból, egy olyan klubtól, amelyik évről évre a Bajnokok Ligájában játszik, egy percig nem gondolkoztam, hogy elfogadjam-e.
Mivel lett Svédországban jobb, komplexebb játékos?
Mivel nem? A legfontosabb talán mégis az, hogy rengeteget fejlődtem taktikailag. Amikor kikerültem, az volt a legnagyobb különbség, hogy azt éreztem, taktikailag nagyon le vagyok maradva a többiekhez képest.
És azért a svéd egy nagyon gyors, nagyon fizikális bajnokság, fel kellett vennem a kesztyűt, vagyis én is sokat erősödtem. De nem csak labdarúgóként, emberileg is nagyon sokat fejlődtem abban a négy évben.
Idén nyáron jött az újabb lépés, a Häcken után a Tottenham Hotspur játékosa lett. Méghozzá úgy, hogy idén év elején tért vissza egy nagyon hosszú sérülésből. Meglepte, hogy az angolok ennek ellenére is ragaszkodtak önhöz?
Megmondom őszintén, ha egy évvel ezelőtt bárki azt mondja nekem, hogy ma (október 24-én készült az interjú – a szerk.) itt ülök és interjút adok a Tottenham játékosaként, akkor azt nem biztos, hogy elhiszem.
Nagyot fordult velem a világ az elmúlt egy évben, de megdolgoztam azért, hogy mellém álljon a szerencse, ha nevezhetjük így. Robert Vilahamn nekem edzőm volt a Häckennél, és, amikor a Spurs edzője lett, úgy váltunk el, hogy jó lenne, ha minél hamarabb felépülnék, formába kerülnék és esetleg csatlakozhatnék hozzá Londonban. Bevallom, kicsit az volt bennem, hogy csak úgy mondja a búcsúzkodás miatt, de most mégis ott vagyok, és ez nagyban köszönhető neki is.
Ezek szerint Robert Vilahamn volt az, aki felvetette, hogy passzolnál a csapatba, a vezetőség pedig rámondta az áment?
Én annyit tudok, hogy amikor Robert 2023 nyarán a Spurs edzője lett, már akkor felvetette a vezetőségnek, hogy van egy lány, akit szeretne később a csapathoz vinni. Idén január 30-án tértem vissza, és mint megtudtam, a Tottenham azóta figyelt engem. Egy ekkora klubnál már nem elég, ha csak az edző szeretne egy játékost, itt már nagyon sok ember játszik szerepet egy-egy transzfer létrejöttében. Több szűrőn kellett átmennem, de szerencsére sikerrel jártam. Aztán hívott a menedzserem, hogy a Tottenham kifizetné azt az összeget, amit a Häcken kért értem, és a jövő héten már mehetek is orvosi vizsgálatra.
A komolyan vehető angol lapok rendszeresen komoly terjedelemben számolnak be a WSL fordulóiról, nem beszélve a válogatott szerepléséről. Valóban lehet érezni, hogy ez még a svéd futballközegen is túltesz a játékosok elismertségét illetően?
Abszolút érezhető. Csak egy példa: hat vagy hét hete írtam alá a Spurshöz, de már többször megismertek London belvárosában. Pedig nem vagyok még kezdő, pláne sztár a Spursnél, azaz ez nagyon sokat elárul az ottani viszonyokról. A Chelsea elleni meccsünket a Sky Sports, korábban a Liverpool elleni mérkőzést a BBC adta élőben, de minden hétvégén tévés meccset játszunk, amit több százezren néznek. Még Svédországhoz képest is nagy előrelépés, hogy sokkal többen figyelnek ránk, sokkal több szem van rajtunk. Nagyon oda kell figyelnünk, hol és hogyan jelenünk meg, mit csinálunk. Nem régiben volt pont, hogy az Arsenal BL-selejtezőt játszott a Häcken ellen, én pedig nyilván el akartam menni a meccsre.
Ezt persze be kellett jelentenem, és megmondom őszintén, annyira nem örültek neki. Természetesen megértették és megkaptam az engedélyt, de nagyon szigorú feltételek voltak arra nézve, hogy hogy jelenhetek meg, kikkel beszélgethetek, kikkel szerepelhetek közös fotón.
Sok mindenre oda kell figyelnem, ami még újdonság, de igyekszem beleszokni ebbe is.
Nagy céljaként említette, hogy BL-ben szeretne szerepelni a Spursszel, amelyik egyrészt még fiatal csapat a WSL-ben (2017 óra szerepel a legmagasabb osztályban – a szerk.), és egyelőre komoly lemaradása van a City-, Arsenal-, Chelsea-féle élcsapatoktól. Látszik a törekvés, hogy a klub ledolgozza ezt a hátrányt és valóban elérje a BL-t?
Teljes mértékben. Ezt kimondta a klubtulajdonos is, és ehhez tartja magát. Rengeteg pénzt fektet a női szakágba, de persze még koránt sincs olyan játékos állományunk, mint az Arsenalnak vagy a Chelsea-nek, amelyek idén biztos, hogy harcban lesznek a BL-győzelemért. Idő kell még, de minden feltétel adott. Ugyanott edzünk, ahol a fiúk, ugyanannyi stábtagunk van nekünk is, száz százalékig megkapjuk ugyanazt, mint a férfi csapat, szóval biztos vagyok benne, hogy lesz még olyan meccsem, amelyen a BL-ben szerepelek Spurs-mezben.
A női csapat egy kisebb, 10 ezres létesítményben játssza a meccseit, de járt már a fantasztikus Tottenham Stadiumban?
Sajnos még nem, mert nagyon közel vannak egymáshoz a meccseink. De, ha már kérdezi, akkor
a november 16-i Arsenal elleni észak-londoni derbi a nagy stadionban lesz, ahova már most elkelt elővételben tízezer jegy, tavaly pedig telt ház volt.
Mindkét csapatnak fantasztikus szurkolótábora van, nagyon várom azt a meccset.
Most a Skócia elleni Európa-bajnoki selejtező okán tartózkodik itthon. Október 25-én itthon a Bozsik Arénában, négy nappal később pedig Edinburgh-ban lép pályára a két meccset. A skótok elleni meccsnek, ahogy egy régi, Románia elleninek külön szerepe van a karrierjében.
A románok elleni meccset még az U16-ban játszottam, az volt az első meccsem címeres mezben, így persze, hogy különleges volt, és miután Marosvásárhelyről költözött át a családom, az még adott neki egy kis pikantériát. Az igazi első válogatott meccsem, ami valóban különleges pillanata volt a karrieremnek 2017. szeptember 14-én volt Skócia ellen.
Az első felnőtt válogatott meccs szerintem mindenki számára örök emlék marad, nekem legalábbis egészen biztosan. Nagyon büszke vagyok rá, hogy válogatott lehetek, és minden egyes alkalommal hangsúlyozom, hogy én úgy jövök ide, hogy meccset, meccseket akarok nyerni, nem pedig a tisztes helytállásért. Négy meccsre vagyunk egy Európa-bajnokságtól, ami azért elég jól hangzik. 360 perc alatt bármi történhet, nekünk pedig mindent meg kell tennünk azért, hogy jövő nyáron ott legyünk Svájcban.
A Spursben van egy skót csapattársam, Martha Thomas, akivel azóta, hogy a csapathoz kerültem, folyton erről a párharcról beszélünk. Azzal viszont tisztában kell lennie mindenkinek, hogy ez egy nagyon jó skót válogatott, nagyon jó támadósoruk van, a csapat jelentős része az angol élvonalban játszik. De a védelmük szerintem megbontható, így az lesz a dolgunk, hogy hátul megtörjük őket és gólt, gólokat rúgjunk. Bizakodó vagyok és nagyon várom a pénteki meccset!
Ha angol foci, akkor kihagyhatatlan téma Szoboszlai Dominik. Látja, követi, hogy mi történik vele, hogy földrajzilag és minden értelemben annyira távol esik öntől, hogy egyáltalán nem keresztezik egymást az útjaik?
Dominikkal kapcsolatban mindig az jut eszembe, hogy vajon tőle is megkérdezik ugyanezt rólam? Mert engem nagyon sokszor kérdeznek róla, de úgy lenne az igazi, ha ez oda-vissza menne, azaz őt is faggatnák rólam.
Természetesen egy fantasztikus játékosnak tartom, aki minden elismerést megérdemel a karrierjét látva.
A magyar női labdarúgó-válogatott október 25-én 18.15-kor lép pályára Skócia ellen az Eb-selejtező rájátszásának első meccsén a Bozsik Arénában, a visszavágót október 29-én, 20.35-kor rendezik Edinburghben. A hazai találkozóra a meccsjegy.mlsz.hu oldalon lehet jegyeket vásárolni 1500 forintos egységáron, az összecsapást az M4 Sport élőben közvetíti. A továbbjutó már közvetlenül az Eb-re jutásért játszhat a Montenegró – Finnország párharc győztesével.