Egyszer miden futballista életében eljön az a pillanat, amikor úgy dönt, hogy elég volt. Idén is már több sztár jelentette be, hogy hosszú évek után felhagy az aktív labdarúgással, így a 2024-ben visszavonult focisták között ott van a portugálok 41 éves legendája, Pepe, a hatszoros BL-győztes Toni Kroos, vagy miden idők egyik legjobb középpályása, Andrés Iniesta. Azonban akadnak olyan visszavonult focisták is, akiknek a sikerek ellenére szomorú véget ért a pályafutásuk, mivel súlyos sérülés vagy betegség miatt korábban voltak kénytelenek meghozni életük egyik legnehezebb döntését.
A labdarúgásban számos oka lehet annak, hogy egy játékos mikor és hogyan fejezi be a karrierjét. Manapság nem ritka, hogy valaki még 35 éves kora felett is topszinten képes játszani, de arra is gyakran látni példát, hogy viszonylag fiatalon véget ér egy fényes karrier. A Real Madrid korábbi walesi sztárja, Gareth Bale tavaly év elején például 33 évesen jelentette be, hogy búcsút int a profi labdarúgásnak, de a világbajok német csatár, André Schürrle 2020-ba ennél is előbb, mindössze 29 évesen fejezte be. Mindkét döntés hátterében egyébként az állt, hogy egyszerűen elvesztették a futball iránti szeretetüket, vagyis végleg kiégtek. Ennél azonban jóval gyakoribb, amikor egy sérülés áll a háttérben.
Az angol válogatott korábbi klasszisa, Michael Owen 17 évesen mutatkozott be a Liverpool csapatában, amelynek játékosakét 2001-ben megnyerte az aranylabdát. A fiatalon csodagyereknek tartott egykori támadó ugyan szép karriert futott be, ám rengeteg sérülés hátráltatta, amik miatt nem mindig tudott a képességeinek megfelelően teljesíteni, végül 33 évesen akasztotta szögre a stoplist. Owen szerint a pályafutása elején túlhajszolták, és ezért agy árat kellett fizetnie.
A természetet nem lehet erőltetni. Minden bizonnyal emiatt kellett a karrierem második felében sokkal több időt kihagynom. A fiatal játékosok pihentetése mindig az edző felelőssége
– nyilatkozta 2012-ben a 89-szeres angol válogatott csatár.
Az utóbbi időben jócskán megszaporodtak azoknak a sérüléseknek a számai, amik komoly következményekkel jártak. Szeptember végén a Manchester City Európa-bajok spanyol középpályása, az idei Aranylabda-szavazás egyik legnagyobb esélyese, Rodri és a Barcelona német válogatott kapusa, Marc-André ter Stegen is keresztszalag-szakadást szenvedett. Mivel mindkét esetben egy ártalmatlan szituáció után történt, felerősödtek azok a hangok, miszerint ezek a sérülések a túlzott terhelésnek tudhatóak be. Persze, a labdarúgásban már évek óta beszédtéma, hogy a focisták terhelése és az egyre növekvő mérkőzésszámok miatt a játékosok testi épsége veszélynek van kitéve.
A Manchester City középpályása éppen a sérülése előtt pár nappal emelt hangot a túl sok mérkőzés miatt, ugyanis szerinte szezononként 40-50 meccs lenne az optimális, ezzel szemben ő az előző idényben 63 tétmeccset játszott klub és válogatott szinten. Bár Rodrihoz hasonlóan a legnagyobb sztárok amellett vannak, hogy inkább csökkenteni kellene a meccsek számait, mind ez idáig süket fülekre találtak a Nemzetközi Labdarúgó Szövetségnél, a futballisták érdekképviseleti szervezete, vagyis a FIFPRO pedig szintén nem sokat tesz annak amiatt, hogy a játékosok egyre sérülékenyebbek.
A leggyakoribb sérülések a futballban
Raphael Varane
Kezdjük a sort a legfrissebbel. A franciák világbajnok védőjét, Raphael Varane-t sokszor hátráltatta sérülés, ennek ellenére évekig a világ egyik legjobb védője volt. A Real Madrid játékosakét mindent megnyert, amit csak lehetett: tíz év alatt négy Bajnokok Ligáját, négy klubvilágbajnokságot, három spanyol bajnokságot, három európai szuperkupát, három Spanyol Szuperkupát és egy Király-kupát is bezsebelt. 2021-ben igazolt a Manchester Unitedhez, ahol fele ennyi trófeát sem nyert, a sérülései miatt pedig nem igazán tudta beváltani a hozzá fűzött reményeket, így idén nyáron a szerződése lejártával távozott, és az olasz élvonalban újonc Como csapatához igazolt.
A válogatottságot a folyamatos fizikai és pszichológiai megterhelés miatt tavaly februárban lemondó francia védő a Sampdoria elleni Olasz Kupa-mérkőzésen mutatkozott be, ám térdsérülés miatt mindössze 23 perc után le kellett cserélni. Akkor még aligha gondolta bárki is, hogy többet már nem fogjuk látni az elmúlt évtized egyik legjobb hátvédjét a pályán, aztán derült égből visszapillantásként jött a bejelentés, hogy a sorozatos sérülései miatt már 31 évesen felhagy az aktív labdarúgással.
Thiago Alcantara
Szintén idén jelentette be a visszavonulását a Barcelona és a Bayern München korábbi spanyol válogatott labdarúgója, Thiago Alcantara.
A 33 éves középpályás sérüléssorozata a müncheni időszakában kezdődött, majd 2020 nyarán a Liverpoolhoz igazolt, ahol az angol futball keménysége miatt is egyre több és súlyosabb sérülés érte.
Négy év alatt több mint 100 meccsről volt kénytelen lemaradni.
A 2023/2024-es szezont szinte teljes egészében kihagyta, ugyanis miután kilenc hónap után visszatért, az Arsenal elleni rangadón mindössze öt perc után ismét súlyos izomsérülést szenvedett. Pályafutása során két Bajnokok Ligája címet, 11 bajnoki címet és két klubvilágbajnokságot nyert. Összesen 480 meccsen 48 gólt és 62 gólpasszt jegyzett.
Futács Márkó
Az U20-as világbajnoki bronzérmes magyar labdarúgó, Futács Márkó profi karrierje során többek között játszott Németországban, Angliában, Törökország és Horvátországban is. A Ligakupa- és Magyar Kupa-győztes egykori válogatott csatár 2024 áprilisában igazolt az NB II-es Budapest Honvéd csapatához, de
az edzésterhelés mellett újra jelentkeztek a térdfájdalmai, ami miatt egyszer sem tudott pályára lépni Kispesten,
és végül egy hónappal később 34 évesen befejezte a profi pályafutását.
A korábbi magyar válogatott és horvát gólkirály jelenleg a Somogy vármegyei I. osztályú Balatonlelle SE együttesében vezet le, bár kérdéses, hogy mikor léphet először pályára, ugyanis még mindig sérüléssel bajlódik.
Marco van Basten a 80-as évek második és a 90-es évek első felében a világ egyik, ha nem a legjobb befejező csatára volt. A holland klasszis az Ajaxban már 19 évesen gólkirály lett, hazájában minden fontosabb trófeát elhódított, majd az AC Milanban teljesedett ki a karrierje, amellyel többek között két BEK-et nyert és háromszor lett olasz bajnok. A háromszoros aranylabdás a holland válogatottal 1988-ban Európa-bajnok lett.
Azonban nem kímélték a sérülések,
egy félrekezelés miatt már fiatalon tartós bokafájdalmakkal küzdött, összesen háromszor esett át műtéten.
Utoljára azt követően kellett megoperálni, hogy az 1993-as BL-döntőben a Marseille győztes gólját szerző Basile Boli hátulról szétrúgta a bokáját. Azt követően viszont soha többet nem lépett pályára, végül mindössze 31 évesen a visszavonulás mellett döntött.
Brian Laudrup a dán futball történetének egyik legjobb játékos volt. Pályafutása során olyan klubokban szerepelt, mint a Bayern München, a Fiorentina, az AC Milan, a Glasgow Rangers, vagy az Ajax. A milánóiakkal 1994-ben olasz bajnok és Bajnokok Ligája-győztes volt, a dán válogatott tagjaként 1992-ben Európa-bajnok, 1995-ben pedig Konföderációs Kupa-győztes lett. Azonban pályafutása legjobb éveiben olyan súlyos sérülések sújtották, hogy 31 évesen visszavonult.
A tavaly 89 éves korában meghalt Just Fontaine, alighanem megdönthetetlen rekordot hagyott maga után azzal, hogy az 1958-as világbajnokságon 13 gólt lőtt – hat meccs alatt. A francia legenda csúcsát csupán kétszer sikerült megközelíteni az elmúlt évtizedekben, 1954-ben Kocsis Sándornak (11 gól) és 1970-ben a német Gerd Müllernek (10 gól). Pályafutása alatt 200 francia élvonalbeli mérkőzésen 165 gólt lőtt, s talán ez a szám jóval több is lehetett volna, de egy visszatérő sérülés véget vetett a karrierjének, így 1962-ben, mindössze 28 évesen visszavonult.
A Manchester City történetének legeredményesebb játékosa, Sergio Agüero 2021-ben igazolt a Barcelonához, annak reményében, hogy új trófeákat nyerjen. A 101-szeres argentin válogatott támadónak ez azonban nem adatott meg, csupán öt meccsen tudott pályára lépni a spanyol sztárcsapat mezében, majd az Alavés elleni mérkőzésen rosszul lett, később pedig az orvosi vizsgálatok megmegállapított, hogy szívritmuszavara van. Betegsége miatt így 33 évesen kénytelen volt visszavonulni 2021-ben. Mindez azért is szomorú, mert a következő évben Argentína vb-címet nyert, márpedig ha nincs a szívprobléma, akkor Agüero ma világbajnoknak mondhatná magát. A katari torna döntője után ezért az argentin játékosok megható gesztussal álltak elő, így a díjátadáson az idő előtt visszavonult focista felemelhette a trófeát.
Nem Agüero az egyetlen szívbetegség miatt visszavonult focista. A Premier League-ben szereplő Brighton 2021-ben igazolta le Enock Mweput, akinek a szakértők nagy jövőt jósoltak, de egy évvel később örökletes szívbetegséget diagnosztizáltak nála, így mindössze 24 évesen kénytelen volt visszavonulni. Az angol élvonalban 24 mérkőzésen 2 gólig és öt gólpasszig jutott.
A Real Madrid korábbi játékosának, Rubén De La Rednek szintén sokan jósoltak fényes jövőt, ám a spanyol középpályás szíve nem bírta a futball által okozott terhelést. A technikás középpályás 2008 novemberében a Real Unión elleni Spanyol Kupa-mérkőzésen minden előjel nélkül összeesett, és mozdulatlanul terült el a földön. Később az orvosok megállapították nála, hogy a rosszullétét túlterhelés okozta, így 25 évesen úgy döntött, hogy nem teszi kockára az életét és inkább visszavonul.
A közelmúltban tehát jó pár olyan sajnálatos eset történt, ami miatt minden bizonnyal párhuzamosan fog nőni a nyomás a nemzetközi és az európai szövetségen, feltéve a túlterhelés és azáltal a sérülések gyakorisága nem csökken a jövőben. Márpedig ha nem történik változás, akkor annak a csapatok és a játékosok lesznek a legnagyobb vesztesei.