50 éves lett a világbajnok legenda, Alessandro Del Piero

Vágólapra másolva!

50 éves lett a Juventus legendája, Alessandro Del Piero, aki annak ellenére, hogy nem a Juventus sajátnevelésű játékosa volt, 19 évet töltött a torinói csapatnál. Alessandro Del Piero mindent megnyert, amit lehetett sokak szerint az Aranylabda is járt volna neki. Ő a Juventus örökös gólkirálya, akinek nem derogált az sem, hogy a másodosztályban szerepeljen az Öreg Hölggyel.

Alessandro Del Piero a Veneto megyében található Coneglianóban született éppen 50 évvel ezelőtt. Édesapja, Gino villanyszerelő, anyja, Bruna házvezető volt. A fiatal Alexnek hamar eldőlt a sorsa, ugyanis gyerekként is csak a foci érdekelte. Két barátjával folyamatosan fociztak, de végül csak belőle lett profi játékos. Bátyja, Stefano Del Piero rövid karrierje során a Sampdoria játékosa volt, de egy sérülés miatt hamar vissza kellett vonulnia, így egyengethette később Alessandro ügyeit.

A Fiorentina és az AC Milan is érdeklődött iránta, de Alex a klublegenda, Giampiero Boniperti közbenjárásának köszönhetően Torinóba került. Itt kezdődött, az amire mindenki emlékszik, aki látta őt játszani.

Igazi világsztár lett, az olasz foci legnagyobb tehetsége és állócsillaga, egy olyan játékos, aki a mai focit ismerve furcsa, hogy annyi időt el tudott tölteni a Juventusban,

ráadásul ő volt az, aki a másodosztályban is kitartott szeretett csapata mellett. Az Il Pinturicchio becenevet kapta Del Piero, ami kis testalkatú embert jelent, de volt egy ilyen nevű reneszánsz festő is és ráaggatták ezt a bevenevet Roberto Baggióra is. Del Piero 19 éven át szolgálta a Zebrákat, amikor ő ott volt, egész Olaszország és Európa a Juventust akarta legyőzni. Del Piero nyolc bajnoki címet nyert a Serie A-ban (volt még kettő, amit a Calciopoli miatt elvettek a torinói csapattól), valamint nyert egy Olasz Kupát, Bajnokok Ligáját, négy olasz, egy európai Szuperkupát, Világkupát és még sok mást is egyéni szinten.

Del Piero akkor tűnt fel, amikor sokan úgy gondolták, hogy a fantasista szerepköre szép lassan kikerül majd az edzők jegyzetfüzeteiből, de érkezett Del Piero, majd Totti is. Del Piero 1993-ban került a Juventushoz, első meccsén szeptemberben lépett pályára, második meccsén gólt is szerzett, majd, amikor először volt kezdő, rögtön három gólt lőtt a Parma ellen a bajnokságban.

Stílusikon is volt Aessandro Del Piero
Fotó: juventus.com

Alessandro Del Piero karrierje két Baggio sorsán is múlott

Az egyik Roberto volt, a játékos, akit a kilencvenes évek elején Olaszországban az abszolút fantasistának tartottak. A pályán mutatott zsenialitása miatt imádták a szurkolók, igazi művész volt a pályán, akit rengetegen bálványoztak. 1990 és 1994 között négy egymást követő szezonban volt a klub gólkirálya. A másik Baggio Dino volt, aki keményen dolgozó középpályás volt. 1994 nyarán Del Pierót felajánlotta a Juventus a Parmának, amely érdeklődött Dino iránt is. Kezdetben Baggio nem volt hajlandó elhagyni Torinót, de némi gondolkodás után beleegyezett a váltásba. Ennek a következményeként Del Piero maradhatott az Öreg Hölgynél, de Roberto Baggio mellett ott volt Gianluca Vialli és Fabrizio Ravanelli is, így nem tűnt reálisnak az, hogy Del Piero komoly lehetőséget kap majd. A sérülések miatt végül elég sokat játszhatott, az 1994-95-ös szezonban 11 góli jutott. A Fiorentina ellen ebben a szezonban szerezte egyik legszebb gólját, a szezon végén pedig UEFA Kupát nyert a csapattal, Del Piero az Aranylabda-szavazáson ötödik lett, az edző, Marcello Lippi pedig úgy döntött, elengedi a másik Baggiót is.

Del Piero gólja a Fiorentina ellen:

Del Piero megkapta Baggio 10-es mezét, Viallival és Ravanellivel pedig rettegett hármast alkotott. 1996-ban Bajnokok Ligája-győzelemhez segítette a Juventust, csak a BL-ben szerzett hat gólt – emellett volt három elbukott döntője is - a következő kettő, majd egy 2003-ban is. A ’90-es években pedig zsinórban háromszor jutott fináléba a Juventus, amely dominálta az európai focit.

A következő szezonban Del Piero az európai Szuperkupadöntőben és a Világkupa-döntőben is gólt szerzett, de betalált a BL-ben az Old Traffordon is, de máig emlékezetes a BL-döntőben, a Borussia Dortmund ellen sarokkal szerzett gólja is. Ekkor már ott volt a csapatban Zinedine Zidane is, akivel Del Piero és Filippo Inzaghi újabb félelmetes triót alkotott, Del Piero az 1997-98-as szezonban 21 bajnoki gólt szerzett, a BL-ben tíz gólig jutott, a Monaco elleni elődöntőben mesterhármast szerzett, 32 góllal zárta a szezont.

A BL-döntők egyik legemlékezetesebb gólja Del Piero sarkazása:

Az 1998-99-es bajnokság őszé Del Piero súlyosan megsérült, nem is léphetett már pályára az idényben., A klubot megviselte a hiánya, csak a hatodik lett a Serie A-ban. A Juventus 10-ese kihasználta az időt és alaposan megizmosította magát, sokan ekkor is megtalálták a csapatot, hogy tiltott szereket ad a focistáinak.

A következő szezonban Carlo Ancelotti játékosaként 14 gólpasszal tért vissza a bajnokságban, de sokan kritizálták, amiért gólokat főleg tizenegyesből szerzett. 2001-ben tér vissza a csapat mellé Marcello Lippi, akinél Del Piero lett a csapatkapitány, David Trezeguet pedig tökéletes partnere lett a Juve 10-esének. A későbbi aranylabdás Pavel Nedved is érkezett a csapathoz, Del Piero pedig 16 gólt szerzett, meg is szerezte a csapat a 26. bajnoki címét.

A következő szezonban újra BL-döntőbe jutott a Juventus, az AC Milan ellen tizenegyesekkel kaptak ki. 2004-ben Fabio Capello lett a csapat edzője, aki sokszor a padra ültette Del Pierót Zlatan Ibrahimovic kedvéért. Del Piero így is lőtt 14 gólt, csapata pedig bajnok lett. A következő szezonban újra csúcsformába került Del Piero, aki 20 gólt szerzett, és a klub örökös gólkirálya lett Giampiero Bonipertit megelőzve.

Alessandro Del Piero mindent tudott a labdával
Fotó: juventus.com

A 2007-08-as szezont a Calciopoli-botrány után a Serie B-ben kezdte a csapat, és két bajnoki címét is elveszítette, de Del Piero azóta is számon tartja ezt a két sikert és a csapat nagy erőfeszítéseinek szimbólumaként tekint rá. A Juventus másodosztályba zuhanásakor is kitartott és úgy segített, ahogy tudott, a pályán és segített visszajuttatni szeretett csapatát az élvonalba. Extra motivációt jelentett a csapatnak, hogy kilenc pont levonással kezdték a Serie B-t, de így is sikerült megszerezniük a klub első másodosztályú bajnoki címét. Del Piero egyike volt annak a maroknyi kulcsembernek, aki úgy döntött, hogy marad a másodosztályban, ahol végül 20 gólt szerzett és ezzel gólkirály lett. Úgy játszott, mint egy megszállott, ami azért is volt érdekes, mert világbajnokként tengette a karrierjét az olasz második vonalban. Olyanok nem maradtak a második vonalban, mint Fabio Cannavaro, Emerson, Gianluca Zambrotta, Patrick Vieira, Zlatan Ibrahimovic és Lilian Thuram.

A visszatérés nem volt zökkenőmentes Del Pierónak a Serie A-ba, ugyanis a Juventusszal vitába keveredett a szerződéshosszabbítása miatt, kikerült a csapatból és a válogatott keretbe sem került be. A helyzete szép lassan rendeződött, áprilisban már öt meccsen hét gólt szerzett. 21 góllal végül gólkirály lett.

A következő szezonban újra csillogott a BL-ben, a Real Madrid ellen két gólt szerzett Madridban, a közönség állva tapsolta:

2009-ben Del Piero 2011-ig hosszabbított szerződést, arról beszélt, hogy 40 évesen vonulna vissza, ami akkor még igazi kuriózumnak számított. Közben sorra döntötte a szereplési és a gólrekordokat is. 2011-ben még egy évre aláírt, ekkor szerezte utolsó bajnoki címét a Juventusszal, ugyanis a torinói csapat már októberben jelezte, hogy ez a Last Dance, azaz Del Piero akkor is távozik, ha nem akar visszavonulni.

Ekkor már Antonio Conte, korábbi csapattársa volt az edzője, akitől kevés lehetőséget kapott, elmondása szerint pedig meglepte az elnök, Andrea Agnelli kijelentése, hogy nem kap új szerződést. A Lazio elleni bajnokin 700. meccsét játszotta a Juventusban a Lazio ellen, amit győztes szabadrúgásgóllal ünnepelt.

A szezon utolsó, Atalanta elleni bajnokiján kezdett, gólt is szerzett, csapata veretlenül lett bajnok. Az utolsó meccse a Napoli elleni vesztes kupadöntő volt.

Del Piero a Juventusban:

705 meccs
290 gól
134 gólpassz

Del Piero visszautasította a vezetők kérését, nem vonultatta vissza a 10-es mezt, mert nem akarta elvenni a gyerekek álmát, akik szintén ebben a mezben akarnak focizni. 2012 szeptemberében Del Piero a Sydney FC játékosa lett, januárban egy meccsen lőtt négy gólt, a szezont klubrekordnak számító 14 góllal zárta. Del Piero később pályára lépet a Delhi Dynamos csapatában is, pedig jöhetett volna Kispestre is, majd 2015-ben, amikor már egy éve nem volt csapata, bejelentette a visszavonulását, 41 évesen.

Del Piero a válogatottban

Del Piero az oasz válogatott negyedik legeredményesebb góllövője. 91 meccsen 27 gólt szerzett. Del Piero 1995-ben Arrigo Sacchi irányítása alatt debütált a nemzeti csapatban, első nagy tornája az 1996-os Európa-bajnokság volt, majd ott volt az 1998-as világbajnokságon is, ahol a franciák elleni negyeddöntő jelentette a végállomást. 2000-ben az Európa-bajnokságon ezüstérmes lett, a franciák aranygóllal nyerték a döntőt. A 2002-es vb-re a magyarok ellen lőtt góllal juttatta ki az olaszokat.

A világbajnokságon botrányos körülmények között estek ki Dél-Korea ellen, majd a 2004-es Eb-n a dánok és a svédek golyózták ki az olaszokat, akiknek már Del Piero volt a csapatkapitánya. A csúcsot a 2006-os vb-győzelem jelentette, Del Piero öt meccsen kapott szerepet, az elődöntőben gólt szerzett a németek ellen, majd a döntőben belőtte a maga tizenegyesét a franciák ellen.

2008-ban hetedik, egyben utolsó nagy tornája volt az Európa-bajnokság, Paolo Maldini után másodikként érte el ezt a számot.

„Meg kellett különböztetnem a futballista és a Juventus-játékos fogalmát. Meg sem akartam próbálni újra átélni azt a rendkívüli, egyedülálló és megismételhetetlen élményt, amit Torinóban átéltem. Amikor előbb Sydney-t, majd Delhit választottam, új utat kezdtem” – mondta Del Piero 40 éves korában, aki szerint a 2006-os volt élete legjobb éve.

„Nem csak a világbajnokság miatt. Az volt az az év is, amikor a Juventusnál maradtam a Serie B-ben, és semmit sem változtatnék a Calciopolival kapcsolatban, mert bebizonyítottuk, hogy újra talpra tudtunk állni. Teljesen megérdemelten nyertünk, az elsőtől az utolsó pontig, az elsőtől az utolsó trófeáig. Ha nehéz pillanatokról beszélünk, akkor a sérülésemből való visszatérésem nagyon kemény volt. Fel kellett készülnöm egyfajta második karrierre, ami bizonyos szempontból még jobb volt, mint az első” – mondta Del Piero, aki gyerekkori álmát valósított meg.

„Az első szerződés aláírása a Juventusszal mindennek a kezdete volt. Szinte ijesztő belegondolni, hogy mennyire megváltozott az életem abban a varázslatos pillanatban, amikor valóra váltottam az álmomat.”

Del Piero a Juventus örökös gólkirálya lett 290 találattal, és nehéz elképzelni, hogy a közeljövőben felbukkan valaki, aki ekkora hatással lesz a klubra. Egy klubnál eltöltött hosszú idő önmagában is tiszteletre méltó teljesítmény, amit a szurkoló is nagyra értékelnek, de Del Piero tényleg jóban és rosszban is kitartott a csapata mellett, igazi bajnok volt.