Az előző foci-Eb-n döntős angol labdarúgó-válogatott három sikeres nagy tornán van túl, és az idei labdarúgó Európa-bajnokságnak is esélyesként vágott neki, még úgy is, hogy az 1,52 milliárd eurót érő keretből több sztárjátékos kimaradt. Pedig Gareth Southgate szövetségi kapitányt az elmúlt években sokat kritizálták amiatt, hogy ragaszkodott egyes játékosaihoz, még akkor is, ha nem voltak jó formában.
Ebből a szempontból tehát bátor húzásnak tűnt, hogy némiképp megbontotta a csapategységet és otthon hagyta többek között Jack Grealish-t, Harry Maguire-t, Marcus Rashfordot, Jordan Hendersont, Mason Mountot, vagy a Dortmunddal idén BL-döntős Jason Sanchót. Helyettük viszont bekerült az utazó keretbe négy olyan játékos (Curtis Jones, Jarell Quansah, Jarrad Branthwaite, Adam Wharton), akik a torna előtt soha nem léptek pályára a nemzeti csapatban, de az alig több mint félévnyi Premier League-tapasztalattal bíró 19 éves Kobbie Mainoo meghívása is meglepő volt. Azonban bizonyos dolgokban szemlátomást nem hajlandó változtatni az angol kapitány.
Az eredményességet illetően nem lehet panasz az angolokra, hiszen úgy jutottak el zsinórban másodszor a legjobb négy közé, hogy a Svájc elleni negyeddöntőben a nemzeti csapatot 100. alkalommal irányító
Gareth Southgate-tel még veretlenek az angolok az Eb-ken: 12 meccsből hét győzelem és öt döntetlen.
Ez – holtversenyben Portugáliával – a második legjobb veretlenségi sorozat a kontinensviadalok történetében, vagyis ha Anglia eljut a döntőig, s a rendes játékidőben nem kap ki, akkor ebben a mutatóban beállítja Spanyolország 14 meccses rekordját. Igaz, az angol válogatott az eddigi öt meccséből csak egyet tudott megnyerni a rendes játékidőben, még a nyitókörben győzték le a szerbeket 1-0-ra.
A folytatásban Dánia és Szlovénia ellen is csak döntetlenre voltak képesek. Ekkor sokan abban bíztak, hogy az angolok csak tartalékolnak az egyenes kieséses szakaszra, de gyorsan bebizonyosodott, hogy ez nem így van. Az elképzelés nélküli, tanácstalan és pocsék játék a továbbjutás után is folytatódott: a nyolcaddöntőben Szlovákia ellen az utolsó pillanatban menekültek meg a blamától az Eb eddigi legszebb góljával, majd aztán Harry Kane hosszabbításban szerzett találatával kicsikarták a győzelmet, a Svájc elleni negyeddöntőben pedig kínkeserves meccsen tizenegyesekkel kerülték csak el a kiesést.
Southgate a meccs után némi meglepetésre elégedetten nyilatkozott, és arról beszélt, hogy a kitartóan küzdő játékosai karaktert mutattak, ennek köszönhetően győzték le tizenegyespárbajban a svájciakat.
"Ahhoz, hogy egy nagy tornán győzni tudjunk, nem elég jól futballozni. Úgy éreztem, ma jól játszottunk, de a siker nem csak ezen múlik. Más tulajdonságokra is szükség van, és ezeket mi megmutattuk" – mondta Southgate.
Az angol fociválogatott teljesítménye és eredményessége között óriási a kontraszt,
éppen amiatt nehéz helyzetbe kerülhet az angol szövetség, ha esetleg 1966 után ismét trófea nélkül marad Anglia. Annak tükrében, hogy Southgate vitathatatlanul eredményesebb, mint az elődei, nagy kérdés lesz, hogy a bizalom kitart-e, vagy elküldik az 53 éves szakembert, akinek decemberig szól a szerződése. Mindenesetre az Eb előtt az angol kapitány meglehetősen baljós kijelentés tett, ami arra enged következtetni, hogy az ide Eb az utolsó esélye.
Ha nem nyerünk, valószínűleg távozom. A mostani tehát az utolsó esélyem lehet. Ha nagy csapat akarunk lenni, én pedig csúcsedző, akkor teljesíteni kell a nagy pillanatokban
– fogalmazott a torna előtt Southgate, hozzátéve, hogy már nyolc éve dolgozik szövetségi kapitányként, vagyis pontosan tudja, hogy idővel elfogy a bizalom.
Talán éppen ez a nyomás az oka, hogy az angol csapat a megszokottnál is szürkébb arcát mutatja a németországi kontinenstornán. Emiatt azonban hiába az eredményesség, a mutatott játék miatt még a legelfogultabb szurkolók is az angol szövetségi kapitány ellen kezdtek fordulni.
Southgate eddig négy világversenyen irányította az angol válogatottat, ebből háromszor elődöntőbe vezette csapatát, de a túlságosan is biztonságra törekedő taktikája miatt rengeteg kritikát kap. Tegyük hozzá, jogosan. Hiszen
a minőséget tekintve évről évre nőtt Southgate merítési lehetősége, de ahelyett, hogy teret engedne a játékosai kreativitásának, továbbra is makacsul kitart amellett, hogy kockázatvállalás nélkül lépjenek pályára – bárki is az ellenfél.
Így nem elég, hogy kiszámítható lett az angol csapat játéka, de egyben borzasztóan unalmas is.
Anglia és Portugália némiképp ugyanabba a hibába esett az Eb-n. A portugálok megpróbálták visszaforgatni az idő kerekét, és a mára már megkopott legendájukra, Cristiano Ronaldóra építettek, miközben a csapatban hemzsegnek a fiatal, tehetséges játékosok. Portugália végül rá is fizetett erre, miután a franciák elleni negyeddöntőben kikapott a tizenegyespárbajban. Anglia kis híján ugyanerre a sorsra jutott Svájc ellen, de végül a szerencse az unalmas angolok mellé állt.
Abban a tekintetben van hasonlóság, hogy Ronaldóhoz hasonlóan az angolok első számú gólfelelőse is csak árnyéka önmagának ezen a tornán. Így most
Southgate-nek ugyanazzal a dilemmával kell szembenéznie, amivel a portugál szövetségi kapitánynak, Robert Martíneznek Ronaldo esetében: kitartson-e a pocsék formában lévő sztárjátékosa mellett, vagy népharagot kockáztatva kirakja a kezdőből?
Kane és Ronaldo a játékukat, illetve a személyiségüket tekintve is szöges ellentétei egymásnak, de mégis van némi hasonlóság köztük. Mindketten csapatkapitányok a válogatottban, hazájuk történetének legeredményesebb futballistái, képesek meccseket eldönteni, emellett mindketten voltak már gólkirályok egy nagy nemzetközi tornán és mindketten vezették már Eb-döntőbe a csapatukat – Ronaldo 2016-ban Portugáliát, Kane a 2020-as tornán Angliát. Bár az idei Európa-bajnokság előtt mindenki azt várta, hogy vezéreik lesznek a saját csapatuknak, Ronaldo és Kane is halovány teljesítménnyel rukkolt elő, emiatt pedig mindketten heves kritikákat kaptak.
Ronaldót első sorban az egocentrikus viselkedése miatt bírálták, amíg Portugália versenyben volt, mivel kisajátította magának a szabadrúgásokat, amiket aztán rendbe fölé bombázott, de a megkopott sebessége miatt is kritizálták, így sokan azon a véleményen vannak, hogy az ötszörös aranylabdás klasszis már csak hátráltatja a fiatal és egy Eb-negyeddöntőnél sokkal többre hivatott csapatot, ezért inkább vissza kellene vonulnia a válogatottól. Ennek ellenére Roberto Martínez minden meccsen kezdőként számított az Eb-t egy gólpasszal záró 39 éves portugál klasszisra, aki a grúzok elleni vesztes csoportmeccset leszámítva végigjátszotta a portugálok összes találkozóját, viszont először fordult elő karrierje során, hogy nem lőtt gólt vb-n vagy Eb-n.
Ronaldóval ellentétben Kane-nek még van esélye arra, hogy gólkirály legyen, hiszen két találata is van az Európa-bajnokságon: a Dánia elleni csoportmeccsen az ő góljával szerzett vezetést Anglia, míg Szlovákia ellen a hosszabbításban lőtt győztesgólt. Azonban a másik három meccsen gyakorlatilag észrevehetetlen volt. A Svájc elleni negyeddöntőben a tizenegyespárbajt ráadásul már csak a kispadról nézhette, mivel lecserélték a hosszabbításban.
Nem véletlen, hogy az angol sajtó és a szurkolók többet várnak Kane-től, hiszen a Bayern München színeiben 45 tétmeccsen 44 gólt szerzett az előző szezonban, ráadásul megnyerte a legeredményesebb bajnoki gólszerzőjének járó európai Aranycipőt is. Bár a hanyatlás egyértelmű jelei már a torna kezdeti szakaszában megmutatkoztak, akárcsak Ronaldo esetében Roberto Martínez, Gareth Southgate is kitartott eddig az első számú gólfelelőse mellett. A Tottenham és a Wolverhampton korábbi középpályása, Jamie O'Hara szerint azonban éppen ez okozhatja Anglia vesztét.
Nem tűnik túl fittnek, nagyon lomha, és ez roppant dühítő. Aggódom, hogy van egy Ronaldónk a csapatban, akivel meg kell küzdenünk. Ezen a tornán csak problémát jelent, mérföldekre van attól a teljesítménytől, amit a szezonban nyújtott. Csak lelassítja a játékot
– mondta a 37 éves ex-futballista a talkSPORT műsorában, hozzátéve, hogy Southgate-nek ki kellene tennie a kezdőből Kane-t.
Tekintve, hogy Southgate filozófiája a kockázatkerülés, így aligha valószínű, hogy kitenné a leggólerősebb támadóját a csapatból, hiszen egy olyan szintű csatár, mint Harry Kane, akkor is képes gólt szerezni, ha nincs is jó formában. Ráadásul, ha a könnyebb ágon menetelő Anglia nem jutna be a döntőbe, az óriási blama lenne, és minden bizonnyal Southgate állásába kerülne, vagyis borítékolható, hogy nem fogja felforgatni a csapatát a Hollandia elleni elődöntő előtt.
Tehát Harry Kane helye gyakorlatilag akkor is megkérdőjelezhetetlen, ha csak szenved a pályán. Persze, Kane mellett szól, hogy a nagy tornákon éppen a fontos meccseken szokott lendületbe jönni. Az előző Eb-n négy, míg a katari vb-n két gólt lőtt a kieséses szakaszban. Bár utóbbin kétségtelenül negatív hőssé vált, mivel a franciák elleni negyeddöntőben 2-1-es hátránynál kihagyott egy büntetőt a hajrában, ami után Southgate csapata kiesett.
Az viszont némiképp érthetetlen, hogy Southgate miért nem küldi pályára a csapatát két csatárral, főleg olyan csapatok ellen, ahol dominálnia kellene. Pedig Ollie Watkins és Ivan Toney személyében két agilis csatár is van a keretben, akiknek vélhetően a frissessége nagyobb előnyt jelenthetne Hollandia ellen, mint a formán kívüli Harry Hane, de úgy fest, ők csak akkor kapnak lehetőséget, ha a Bayern sztárja megsérül, vagy az angolok hátrányba kerülnek.
Ez a probléma egyébként nem új keletű, hiszen már a katari világbajnokságon is ez volt a helyzet. Viszont ennek a legnagyobb vesztesei egyértelműen a szurkolók, és persze az a rendkívül tehetséges játékoskeret, amely sokkal többre lenne hivatott, ehelyett közel egy évtizede szenvedi Southgate makacsságát.
Hirdetés: Ha kedvet kapott a fogadáshoz, keresse fel a Szerencsejáték Zrt. Tippmix Pro oldalát, ahol azonnal fogadhat, játszhat, nyerhet.