Magyar idő szerint hétfőre virradóra kerül sor Los Angelesben a 92. Oscar-díjátadó gálára. A filmvilág legnagyobb ünnepén ritkán szólítanak sportolókat a pódiumra, hogy köszönőbeszédet mondjanak kezükben a kis arany szobrocskával. Legutóbb 2018. március 4-én volt erre példa, amikor Kobe Bryant a Dear Basketball című animációs rövidfilmért vehette át az elismerést.
De nem ő volt az első, igaz elég sokat, ötven évet kell visszalapozni, hogy (nagyjából) hasonló történetre bukkanjunk.
Nos, 1959-ben a Room at the Top (Magyarországon 1960-ban Hely a tetőn címmel mutatták be a mozikban) című film nyerte el a legjobb adaptált forgatókönyvért járó Oscart. A forgatókönyvet egy Neil Paterson nevű skót úr írta, akinek fiatal korában egy egészen tisztességes focistakarrier is kijutott.
Alacsonyabb osztályú csapatok után az 1936-37-es szezonban a skót élvonalban szereplő Dundee United játékosa, sőt csapatkapitánya lett – ebben a minőségben amatőrként az utolsó.
A balösszekötőként játszó Paterson 26 bajnoki 9 gólt lött, egy alkalommal a mesterhármas is összejött neki.
Miután nem volt hajlandó profi szerződést aláírni, a szezon végén elküldte a Dundee, ő pedig 22 évesen felhagyott a focival (egyszer még beugrott kisegíteni a csapatot), és az írás felé fordult.
Ebben is sikeres volt, sorra jelentek meg novellái és regényei, valamint forgatókönyveket is írt. Ezek egyikéből, John Braine regényének átiratából született meg a Hely a tetőn, a nagyravágyó fiatal tisztviselőről, aki a szerelem helyett a gazdagságot választotta.
1960. március 4-én a 32. Oscar-díjátadón a Hely a tetőn elnyerte a legjobb adaptált forgatókönyvnek járó elismerést, míg Simone Signoret a legjobb női főszereplőnek járó szobrot vehette át olyan szupersztárokat maga mögé utasítva, mint Doris Day, Audrey Hepburn, Elizabeth Taylor és Katharine Hepburne.
Paterson sikerével a Hely a tetőn lett az egyetlen film, amelyik abban az évben letudta győzni a Ben-Hurt: a 12 díjra jelölt monumentális ókori dráma így "csak" 11 szobrot gyűjtött be.
Patersont azonban ilyen apróságokkal nem lehetet meghatni. A díjátadóra nem utazott el Los Angelesbe, amikor pedig egy reggel egy telefonhívásból megtudta, hogy nyert, ugyancsak nem ugrott meg a vérnyomása. Még a saját családját sem fárasztotta azzal, hogy megosszon velük egy ilyen csip-csup sztorit.