A Nürburgring 24 órást csak Le Mans előzi meg a rangsorban, de az autósport bölcsőjében, a Nordschleifén végigcsinálni a legendás versenyt nagy valószínűséggel minden pilóta álma. Walter Csaba szerencsésnek mondhatja magát,
ez ugyanis már a nyolcadik alkalom volt, hogy rajthoz állt a világ egyik legkeményebb hosszú távú versenyén.
2016-ban meg is nyerte a rent2Drive Racing kupás Porsche GT3-as autójával az SP6-os géposztályt, most ezt az eredményt is felülmúlta:
a második legerősebb kategóriában, az SP8-ban lett bajnok, szintén Porschéval.
Még a szombati kvalifikáció előtt mutatta meg a zsúfolt garázst és a bitang erős versenyautót az Origónak. A boxban két csapat nyolc versenyautóját készítették elő a mérnökök és szerelők, a hatalmas nyüzsgésben nehéz volt négy talpalatnyi csöndes helyet találni, de az autó orránál végül sikerült pár percig beszélgetnünk. Először természetesen a legfontosabb szereplőről, az autóról. "Ez egy Porsche 911 GT3 Cup MR, és minden egyes rövidítésnek van jelentősége. A 911 a típus, azon belül is az aktuális verzió, aminek az alapja a GT3 Cup márkakupás versenyautó.
Az MR pedig a Porsche gyári csapatát, a Manthey Racinget jelöli, ami külön csomagot készített ehhez az autóhoz, nagyjából százezer euró értékben.
Aero, futómű és minden egyéb tekintetben továbbfejlesztették a kupás autót. A teljesítménye minden szempontból a gyári GT3 homológ autó és a kupás versenyautó között van, ötszáz lóerős körülbelül, nagyon kellemes vezetni.
Mindössze 1300 kg, az átlagsebességünk ezen a pályán 170-175 km/h között van"
- Walter Csaba olyan büszkeséggel mutatja be a gépet, mintha csak a saját gyermekéről beszélne.
Megteszi azt is, ugyanis két és fél hónapja boldog apuka, kislánya február végén született meg. Családi állapotának változása azonban - reményei szerint - nem lesz hatással teljesítményére. Azt mondják ugyanis az autósportban, hogy minden egyes megszületett gyerek egy-két tizeddel rosszabb időt jelent, annyival óvatosabban vezetnek a versenyzők, amint apává válnak. "Remélem, nem vezetek majd máshogy apukaként.
Amióta megszületett a kislányom, azóta megcsináltam már három hosszú távú versenyt, egyelőre nem tűnt fel, hogy lassulnék, jó lenne, ha ez nem is változna"
- ezt még a 24 órás rajtja előtt mondta, majd egy nappal később kategóriagyőzelemmel bizonyította, hogy eszébe sem jut lassúnak lenni.
Az Eifel-hegység közepén elterülő, 25 kilométeres, 170 kanyarból álló pályán nincs bukótér, csak kétméteres fűsáv, és már jön is a szalagkorlát.
A lehetőség a korrigálásra gyakorlatilag nulla: aki itt hibázik, az ki is esik.
Walter Csabától megtudtuk azt is, hogy minden egyes körben nagyjából húszféle versenyhelyzettel kell megküzdeniük a pilótáknak, emiatt semmihez sem fogható koncentrációt igényel itt teljesíteni. "Nagyon szeretem ezt a műfajt, mert igazán komplex kihívás. Persze a sprint is izgalmas, intenzív akciókkal, az endurance versenyeken ugyanez van meg, csak 24 órán keresztül.
A szervezet életben tartása a legnehezebb, mert minél gyorsabb autóval megyünk, annál nagyobb a fizikai igénybevétel.
Dietetikus segít abban, hogy mit és mikor együnk, mikor és hogyan pihenjünk. Ezek a teljesítmény szintű autók megkövetelik, hogy a fizikai edzettsége is meglegyen az embernek, amit nem lehet egy hétvégén elérni. Crossfittel, futással, úszással, leginkább tartós terhelést szimuláló edzésformákkal tartom magam formában."
A magyar versenyző három csapattársával, David Ackermann-nal, Dimitrij Lukovnyikovval és Jörg Wiskirchennel felváltva vezette az autót.
Általában addig tart egy pilóta etapja, amíg a 110 literes tank kiürül, ez nagyjából másfél óra.
Extrém körülmények között azonban eltérnek ettől, ahogy történt ez a mostani 24 órás alatt is. Éjszaka ugyanis akkora eső zúdult alá, hogy a csapat kihívta a boxba az éppen a pályán lévő David Ackermannt, és Waltert ültette az autóba.
"Stratégiai szempontból az a legideálisabb, ha egy versenyző csinálja végig a teljes esős szakaszt, mert így lehet legjobban követni a pálya állapotának változását.
Két óra tíz percet vezettem egy huzamban, éjszaka, zuhogó esőben."
De nem ez volt az első alkalom, hogy a Nordschleife megmutatta pokoli arcát Walter Csabának, két éve szintén szembesült a mostoha időjárással. "2016-ban, nem sokkal a rajt után soha nem látott jégvihar kapta el a pálya egyik részét. Több autó egyszerűen megállt a pálya közepén, mert nem tudtak továbbmenni.
Szerencsém volt, mert nem sokkal korábban haladtam át a célvonalon, nem voltam távol a boxtól, a feleségem szólt be rádión, hogy jöjjek ki esőgumiért.
Már a boxban álltam, mikor megszakították a versenyt, de a mezőny nagyjából fele a pályán rekedt. Ez is mutatja, hogy szerencse is kell ehhez a műfajhoz."
A cikknek nincs még vége, az éjszakai versenyzés részletei csak most jönnek, lapozzon!