Két dobogóval jöttünk el a Nürburgringről, ami nem rossz, de lehetett volna jobb is. Ami viszont ennél is fontosabb, az az, hogy komoly egyeztetést folytattunk a Mercedesszel a motorfejlesztésről. Mindenki ott volt végre, aki csak szükséges a projekthez: a technikai szakemberektől kezdve a marketingeseken át a vezetőségig.
Pontosan tudjuk, hogy mit kell csinálni, nincs már miről beszélni, már csak döntést kell hozni.
A Nürburgringen óriási volt a hangulat, de Németországban ez természetes valamilyen szinten, ha autóversenyről van szó. A támogatók, a csapat és a Mercedes extra aktivitása miatt olyan volt, mintha a Hungaroringen lennék, rengeteg volt az elfoglaltság a futamok között. Volt például jótékonysági akció: egy gyermekmentő alapítvány számára adakozók között kisorsolták a tavalyi tűzálló ruhámat. Ezeknek a mi munkánk szempontjából ugye nincs túl sok jelentősége, de az tény, hogy nagyon jól érezzük magunkat ezeken a hétvégéken.
És akkor a szezon első feléről: jobban alakult, mint amire számítottam, de nem nevezném jónak. Tavaly ilyenkor magabiztos harmadikok voltunk a bajnokságban, most csak negyedikek. Igaz, hogy csak néhány pontra vagyunk a másodiktól, de erősen többesélyes a történet, ennél azért előrébb kellene lennünk. Szlovákiában a két második rajthelyből, aztán a Nürburgringen a jó rajthelyekből mit nem tudtunk kihozni, akkor az nagyon szomorú.
A Nürburgringen újra megbizonyosodtam róla, hogy a kamion nagyon jó, a csapat nagyon jó munkát végez, a beállításokat jól találjuk el, ezért vagyunk ott, ahol vagyunk, ezért lehetséges egyáltalán, hogy az időmérőn második helyre kvalifikáljuk magunkat. Utána viszont a rajtnál nagy bajba kerülünk, nagy rizikót kell vállalnom, elveszítjük azt a pozíciót, amire keményen felkészültünk, ez az, amin javítani kell, ennél jobb eredményhez motor kell. De erről ugye már nincs mit mondani.
Összességében tehát kicsit csalódott vagyok az első felével kapcsolatban, elsősorban a balszerencsés eredmények miatt. Amikor nem tudtunk célba érni, vagy amikor olyan technikai hibák miatt kellett kiállnom, amikről nem mi tehettünk. Misanóban nekünk jöttek, eltört egy rugóm, ki kellett állni. Németországban szombaton nekem jöttek, eltört a lengéscsillapítóm, ki kellett állni. Vasárnap kilöktek a rajtnál, ott is elment egy csomó pont, és ez az, ami bosszantó.
Ha ezeket összeadom, legalább 20 pont jön ki, amiket más emberek hibája miatt veszítettünk el.
És ha ezt hozzáadjuk a jelenlegi pontjaimhoz, akkor második lennék, ez okozza a csalódottságomat.
Viszont amikor meg nem tettek nekünk keresztbe, és tudtunk menni, akkor bizonyítottuk, hogy jók vagyunk. A misanói esős győzelem, a nürburgringi első versenyen a harmadik hely, aztán a futamgyőzelem - igaz, hogy csak fordított rajtrácsos -, ezek mind olyan sikerek voltak, amiket a csapat is bőven megérdemelt.
Továbbra is szeretnék realista maradni, ha pedig realista vagyok, akkor azt látom, hogy nagyon nehéz technikai hátrányból kell harcolnunk a többiekkel,
pont emiatt nekünk nem is lesz igazi nyári szünet ez a másfél hónap.
Hosszú a lista a tennivalókról, a műhelyben nyomni kell a munkát. Sok mindenen tudunk javítani, amikkel az időmérőkön jobb időkön tudunk dolgozni, ugyanakkor a rajtoknál ez nem fog segíteni. Emellett jön a Forma-1-es Magyar Nagydíj, jövő héten már a Hungaroringen leszek, utána minden héten lesz valami komoly rendezvény, ezért mi inkább télen nyaralunk majd.