A visszafogott szilveszter után az afterpartyt számunkra a 2021-es Dakar adminisztratív és technikai átvétele jelentette. Az adminisztráció során 10 helyszínen minden versenyző szinte minden adatát ellenőrzik a vércsoporttól a lábméretig. Elkészítik az akkreditációhoz szükséges fotókat, minden utazási dokumentumunkat, és a versenyzői engedélyeinket is ellenőrzik. A versenyen használt járművek adatait átnézik, a forgalmi engedélytől a vámpapírokig. Ez a folyamat tudna nagyon terhes, hosszadalmas és unalmas is lenni, de nem az. Szemmel láthatóan fáradt és hajszolt emberek végzik a munkát, de mosolyognak, kedvesek
és azt éreztetik velünk, hogy mindezt a versenyzőkért a versenyzők biztonságáért kell végig csinálni.
Hogy a teljesítményük mérhető is legyen, arról a rendezők gondoskodnak, mert a bejáratnál kapunk egy időellenőrző kártyát amire rögzítik a folyamat kezdeti időpontját, a kijáratnál pedig a végét. Ez a mi esetünkben 37 perc, ami elképesztő, főleg annak tudatában, hogy több száz versenyzővel kell ugyanazt a folyamatot elvégezni. Érdemes lenne számos ország számos verseny-rendezőjének tanulnia tőlük...
Ha befejezted az adminisztrációs ellenőrzést, akkor a papírjaiddal és a versenyautóddal jelentkezned kell a technikai átvételen. Itt megvizsgáljak a versenyautó minden biztonsági felszerelését, valamint leplombálnak minden olyan elemet, amit a verseny során nem lehet kicserélni. Na ez már egy kicsit uncsibb és hosszabb folyamat.
Minden cuccnak ellenőrzik a gyári számát a biztonsági övtől a tűzálló zokniig.
Erre azért van szükség, mert a verseny-felszerelések csak bizonyos ideig használhatók, utána ki kell őket dobni akkor is, ha látszólag semmi bajuk sincsen. A szigorú ellenőrző szemek nálunk is találtak hiányosságot: nem készítettük be a kocsi kötelező elemét a síszemüveget (amit homokviharban kell használni) a láthatósági mellényt és a fejlámpákat, valamint be kellett építenünk egy biztonsági szelepet az üzemanyag-ellátó rendszerbe. Ez az egész szöszölés kb. 2 órát vesz igénybe. Látszólag felesleges dolgok ezek, de csak látszólag. Hiába tudjuk mi, hogy a saját biztonságunk érdekében kicseréljük, megjavítjuk azt, amit meg kell, de erről a rendezőknek is meg kell győződniük.
3 órakor hazaballagtunk és aludtam egy jót – olyan vasárnap délutáni jellegűt. Mivel ez volt az utolsó ráérősebb esténk itt Dzsiddában, kiruccantunk egy klassz helyi étterembe vacsorázni, amit Balázs fedezett fel. Hihetetlen érzékkel választja ki a jó helyeket a világ bármely pontján ahová más be sem tenné a lábát vagy észre sem venné.
Istenien főznek errefelé, bármilyen szintű éttermet is választasz ki. Jó alapanyagokból, fűszerezéssel készítik el az ételeket a haltól a bárányig.
Napok óta gondolkodom, hogy mi az a fura dolog, amit talán nem is tudatosan veszel észre az étkezések során, de mégis van. Szinte minden ételük egy picit csíp, nem nagyon nem is veszélyesen csak úgy észrevétlenül. Reggelinél a májas lecsó féleségük, a saláta szósza, még a látszólag sima rizs és a grillcsirke is. De gyerekek is megeszik.
Akad látnivaló Dzsiddában:
Vacsora után kisétáltunk a tengerpartra ami tömve volt este 10 kor. Minden rendű és rangú ember sétált, ácsorgott vagy üldögélt a fűben. A háttérben rácsodálkoztunk a világ talán leghatalmasabb szökőkútjára amely 320 méter magasra lövi fel a tengervizet. A kutat 1985-ben építették természetesen az uralkodó Fahd Király tiszteletére. Vicces volt nézni, hogy a sétáló tömeg közepette minden méteren horgászok ültek a tengerparti korlát mögött. Szkepticizmusomat az ilyen típusú (kiülök egy bottal, bedobom és majd lesz valami) horgászattal szemben sutba kellett dobnom, mert a sétánk kb. 15 perces időtartama alatt 3 rendesebb méretű tengeri angolnát fogtak a srácok akik csak úgy odaültek a kis sámlira pecázni.
A 2021-es év számunkra megkezdődött. Kicsit unalmasan, (az eddigiekhez képest) kicsit fárasztóan de megkezdődött.
Szombaton már beindultak a motorok, igaz, csak egy rövid, 11 kilométeres prológ erejéig, de azon is végig kellett menni ahhoz, hogy kialakuljon a rajtsorrend. Ezt is megtettük, bemelegítettünk (egy szaúdi versenyző megelőzött minket, így hosszasan a porában autóztunk), vasárnap reggel pedig nekivágtunk az első igazi szakasznak.
Ma este már Bishában, a szabad ég alatt táborozunk, addig azonban még előttünk áll egy 277 kilométeres mért szakasz.