Jó, ha vad a csapat - Drávucz Ritát feldühítené egy olimpiai ezüst

Drávucz Rita csapatkapitány szerint a magyar nőivízilabda-válogatott a januári Eb-bronz előtt azért nem nyert semmit négy évig, mert túl gyakran váltották egymást a szövetségi kapitányok, Londonba viszont sokkal jobb esélyekkel indulhatnak, ha felvállalják, hogy az aranyérem a cél. A 32 éves játékos az olimpiai kvalifikáción addig hergelte a csapatot, amíg teljesen elment a hangja, kapitányként az élet minden területén példát akar mutani.

Mitől ilyen rekedt a hangja?

A spanyolok elleni meccsünk előtti megbeszélésen a szokásos módon kiabáltunk, hergeltük egymást, ettől elment a hangom, így a két legfontosabb mérkőzésünkön némán kellett irányítanom a csapatot a vízben, és a partról is csendben tudtam csak szurkolni. Nem volt túl jó.

Csapatkapitányként sokat kell kiabálnia?

A meccseken végig, de nemcsak nekem, hanem mindenkinek, aki a vízben van. Sokszor nem látjuk, mi történik pontosan, így ilyenkor másképp nem lehet kommunikálni, csak kiabálva.

Milyen pluszfeladata van még?

Akkor is jól kell játszanom, ha a csapatnak nem megy, és mindig biztos pontnak kell lennem, a vízben és a parton egyaránt. Bizonyos szint alá nem süllyedhetek, és az élet minden területén próbálok példát mutatni.

Mennyire hajtottak az utolsó két vesztes meccsen, amikor már megvolt az olimpiai kvóta?

Úgy érzem, megpróbáltunk ugyanúgy odaállni, hiszen jövőbeli nagy ellenfelekkel, a spanyolokkal és az oroszokkal játszottunk. Mentálisan mégsem ugyanúgy álltunk oda, de nem is emiatt, sokkal inkább apró figyelmetlenségek miatt kaptunk ki. Azt sem mondanám, hogy leeresztettünk, a csapat szerintem a vereségek dacára harapós volt.

Úgy tűnik, Merész Andrásnak bejött a generációváltás, hiszen az Eb-bronz megszerzése után az olimpiára is kijutott a csapat. Ezek szerint már nincs szüksége a csapatnak az olyan tapasztaltabb klasszisokra, mint Valkai Ágnes vagy az ön reccói csapattársa, Kisteleki Dóra?

Ez már régi sztori, mert tavaly ősszel még lett volna mód arra, hogy visszajöjjenek, voltak is erről egyeztetések, de végül erre nem került sor. A mostani összeszokott csapat, ha hozzáteszünk egy-két jó játékost, nem biztos, hogy ugyanazt az eredményt érnénk el, szóval erre a kérdésre csak a gyakorlatban lehetne megadni a választ.

Az Eb-bronz sokat jelentett Drávucznak

Miért nem nyert négy éven át semmit a válogatott?

Talán azért, mert a többi válogatott másképpen dolgozik, az ausztrál, az amerikai, a kanadai, a holland, a kínai csapat egész évben együtt tud készülni. Faragó Tamás után Szilágyi Péter, Godova Gábor és Petrovics Mátyás is az edzőnk volt, és ez túl sok. Ha az edző nem tud nyugodtan, a saját módszereivel dolgozni, fél vagy egy év alatt nem lehet eredményt elérni, főleg, hogy egy év csak a nevében egy év, valójában maximum három-négy hónap közös munkát jelent. Nagyon bízom abban, hogy ez most megváltozik, és a csapat sokáig együtt tud maradni, főképp, hogy Merész András már a tavalyi vb-ezüstérmes junior válogatottal is együtt dolgozott.

Athénban hatodik, Pekingben negyedik lett a csapattal, a mostani válogatott mennyiben más?

Mindkét olimpiára úgy mentünk ki, hogy szeretnénk a dobogón végezni, de ez több ok miatt sem sikerült, röviden nem is lehet összefoglalni. A mostani csapat annyira egységes, hogy bármire képes lehet Londonban.

A kapitány azt mondta, hogy az aranyérem a cél. Biztos, hogy ez mindenkiből jobb teljesítményt hoz ki?

Ez rám és a csapatra is pozitívan hat. Mindenki álmodik és vágyakozik, de ha kimondjuk és fölvállaljuk, hogy az aranyért utazunk Londonba, az teljesen más - növeli a nyerési esélyeinket.

A 2005-ös montreali vb-aranyérmet élete legnagyobb sikerének nevezte. Túlszárnyalható még?

Az a vb-arany pályafutásom egyik csúcspontja, egy olimpiai érem, egy aranyérem viszont az abszolút csúcs lenne.

- Jól értettem, hogy nem csak az aranyérmet említette? Ha a férfi pólósok ezüstöt nyernének, biztosan az egész ország szomorkodna.

Ami jó nagy butaság lenne. Örülni kell minden jó eredménynek, el kell ismerni az ezüst- és a bronzérmeseket, de mi sportolók az aranyat célozzuk meg elsősorban.

A férfiválogatott külön kategória

Faragó Tamás volt a kapitány, amikor a magyar női válogatott 2005-ben megnyerte a világbajnokságot, az egykori olimpiai bajnok klasszist a mostani csapatról és Drávucz Ritáról kérdeztük.

Mire vihetik a női pólósok Londonban?

A nehezén túl vannak. Felszabadultan fognak játszani, mert senki nem várta ezt a fantasztikus teljesítményt.

Mennyire reális, hogy aranyérmet nyerjen a csapat?

Mivel nők játszanak, minden elképzelés reális, bármilyen eredmény lehet, függetlenül attól, hogy milyen erős egy-egy válogatott. Nem kell mindenképpen jól játszani, elég, ha a másik elrontja.

Drávucz Ritát milyen játékosnak tartja?

Volt egy idő, amikor a legeredményesebb volt. Tudjuk, hogy jó keze van, jó alakja van, és komoly erőt képvisel. Fiatal kora ellenére ő lett az az idős játékos, aki összefogja a csapatot, és tartást ad neki.

Miért eredményesebb a magyar férficsapat a nőinél?

Nem lehet összehasonlítani a kettőt. A férficsapatban olyan istenadta tehetségek játszanak, olyan edzővel a parton, ami semmilyen összehasonlítást nem bírna el. Ennek megfelelően a férfiválogatott külön kategória.

Azért ha egy elveszített olimpiai döntő után ismét beszélgetnénk, nem vagyok benne biztos, hogy felhőtlenül nyilatkozna a második helyről.

Na igen, az lehet, ha ott, rögtön kérdezne erről, akkor haragos lennék, mert tudnám, hogy megvolt az esély az olimpiai bajnoki címre is, amelyet valami miatt nem tudtunk megnyerni. Talán jól játszottunk, de elcsalták, talán butaságok miatt nem nyertünk, gondolhatnám. De abban biztos vagyok, hogy hónapokkal később örülni tudnék az ezüstéremnek is. Persze először át kellene élni ezt a döntőt, mert előre nem tudhatom, hogy milyen úton lettem második.

A kapitány az Eb-bronz után azt mondta, hogy vad játékosokra van szüksége. Ön is segített az ilyen pólósok megtalálásában? Tényleg jó, ha vad a csapat?

Az jó, ha vad és agresszív a csapat, mert nem szabad, hogy elengedjük magunkat a rámenős ellenfelek és a bírók ellen. A kiválasztásban nem segítettem, de a harciasságot megpróbáltam átadni a társaknak.

Tíz évig Olaszországban légióskodott, majd visszatért Szegedre, hogy aztán ismét egy olasz klubhoz igazoljon. Miért tért haza, aztán miért ment vissza Olaszországba?

Férjhez mentem 2010 nyarán, és szerettem volna picit nyugodtabb körülmények között élni. A válogatott és a klubélet megterhelő, tíz év alatt ritkán találkoztam a szeretteimmel, ezért igazoltam haza. De Szegeden nem a tervek szerint alakultak a dolgok. Emellett nagyon örülök, hogy egy olyan kiváló klub, mint a Recco, megkeresett, és a volt csapattársaimmal játszhatok ott.

Tartoznak még a korábbi klubjai?

A Firenze tulajdonképpen eltűnt, a bizalmam elszállt, mert sokáig ígérgették, hogy rendben lesz minden. Ezt az akkori csapattársaimmal elhittük, mert győzni szerettünk volna, és nem csak a pénz miatt sportoltunk. A csapat sokáig próbált kitartani, de végül a pénztelenség már a teljesítményre is kihatott. Épp két BEK-meccs között voltunk, amikor közölték: két nap múlva bezár a klub. A klub nem zárt be, de nem sikerült nyernünk.

Most viszont hamarosan megszerezheti pályafutása negyedik BEK-trófeáját.

Amikor a Reccóhoz aláírtam, az volt a kérésem, hogy csak a BEK-ben szeretnék szerepelni, mert nagyon sok a válogatottbeli elfoglaltságom, és nem bírtam volna mindkét fronton magas színvonalon teljesíteni. A több játék, amelyet az olasz bajnokság biztosított volna, hiányzik, az ezzel járó utazás viszont nem, a klub pedig megadta a lehetőséget, hogy Magyarországon edzhessek, amikor a válogatott kéri. Két hét múlva rendezik a BEK-ben a négyes döntőt, a Cataniával kétszer, a Firenzével egyszer nyertem, most a Reccóval is szeretnék feljutni a csúcsra.

Korábban azt mondta, hogy az olimpia után a családalapítás következik.

Szívesen folytatnám a pólót a gyerek mellett is, most a férjem mellettem van a mindennapokban, sokat segít, nélküle nem is mernék álmodni sem erről.

Ötödik lett az [origo] szépségversenyén a sportolók között: