Marosinak az első szám, a vívás sikerült a leggyengébben, 20 győzelemmel és 15 vereséggel a hatodik helyen állt.
"Aki látta a vívást, az láthatta, hogy egy másodpercig nem adtam fel. A pszichológusommal azt beszéltük meg, ez csak egy öttusaverseny, de amikor beléptem a vívóterembe, rájöttem, ez más kávéház. Tíz asszó kellett, mire sikerült kezelni azt a fajta feszültséget, amit az olimpia jelent, onnantól lépésről lépésre jöttem fel" - mondta Marosi az első számról.
A Honvéd versenyzője az úszásban a nyolcadik lett, majd hibátlan lovaglást produkált, így került az ötödik helyre a kombinált zárószám előtt.
"Muszáj megemlítenem a lovaglásról, hogy ilyen közönség, mint a magyar, nincs még egy. Fantasztikus érzés volt, amikor hibátlanul teljesítettem a pályát, csak ahhoz hasonlítható, amikor a verseny végén harmadikként értem célba. Tiszta szívből kívánom mindenkinek, hogy élje ezt át legalább egyszer az életben. Nem volt ez egy könnyű lovaglás, még ha annak is tűnhetett, egy megfáradt, megöregedett kancát kaptam, nagyon össze kellett szedni a lovat a melegítés alatt. Aztán a lovaglás után a lovat és a gazdáját is összepuszilgattam" - mondta Marosi aki a többiek közül csak a mexikói Sotót nézte meg, akinek szintén Trinidad jutott.
Az utolsó szám előtt Marosi tudta, hogy a dobogóra jó esélye van, mert a kombinált számban erős riválisok messze voltak tőle, úgyhogy nem nézett hátra, csak előre. Marosi azt mondta, megvan a kedvenc városa, utalva arra, hogy a mostani olimpiai bronz előtt három évvel ezelőtt vb-aranyat is nyert Londonban. "Van azért még pár bástyám, az egyik például az a város, ahol négy év múlva az olimpiát rendezik" - jegyezte meg Marosi, aki pályafutása legfontosabb érmének nevezte az olimpiai bronzot, majd utóbb holtversenyt hirdetett a vb-arannyal.
A 28 éves sportoló a sajtótájékoztatón úgy fogalmazott, az elmúlt egy hónapja rémálommal ért fel, és nehéz volt talpra állnia a rosszul sikerült Európa-bajnokság után, amelyen egyéniben a huszadik helyen végzett. "Az Eb után hallottam pár olyan dolgot, ami nem tetszett, például a fejemhez vágták, hogy én voltam a leggyengébb magyar. Ezért is nagyon értékes most ez a bronz, egyfajta elégtétel."
Az olimpia előtti eskütételen Marosi kapta a legnagyobb tapsot, óriási sikert aratott vagány beszédével, amelyben többek között azt mondta, sportolóink készen állnak az olimpiára, és Londonban is megmutatják majd, mi az a magyar virtus.
"Amit ott mondtam, azt őszintén mondtam, de utána át kellett gondolnom, mert úgy éreztem, nagy terhet raktam magunkra ezzel a beszéddel. De a magyar virtus ma is meglátszott, igyekeztem csak az adott pillanatnak élni, az aktuális feladatra koncentrálni."
A szervezés terén viszont nem volt elégedett az öttusázó, azt mondta, csak a rohanásról szólt az egész nap, és váratlan volt számára, hogy az első szám, a vívás három órán át tartott. Az egyébként valóban fantasztikus látványt nyújtó Greenwich Parkot, ahol a lovaglást és a kombinált számot rendezték, viszont nagyon dicsérte, mint ahogy London, az olimpiai létesítmények, és a frissen szerzett bronzérem is nagyon tetszettek neki. "Ennél gyönyörűbb érem nincs, nagyon el van találva a dizájn. Hogy miért simogattam az érmet? Mert már hozzám tartozik, és akire, és amire ez igaz, azokkal így bánok."
Marosi biztos benne, hogy a riói olimpiával záruló tartó következő négy évet is bevállalja, mert imádja ezt a sportot, bár nem tartja kizártnak, hogy nemsokára túlesik egy-két műtéten, mert a bokánál található ugrócsontja és a válla is sérült, utóbbit az Eb-n ütötte meg, amikor leesett a lóról. Arra is határozott igen a válasza, hogy a karrierje után maradna-e a sportág mellett, mert szívesen foglalkozna fiatalokkal. "Az öttusa egy fertő, aki egyszer bekerül a sportágba, az nem tud szabadulni."