A magyar Antarktisz-expedíció |
A hőmérséklet 0 °C fok körüli, a magasabb, 200 méteres csúcsokat és a völgyeket mindenhol hó borítja, de ez természetes, hiszen itt ilyen alacsonyan van a hóhatár.
Elsőként a chilei bázisra látogattunk el, ahol bemutatkoztunk a chilei antarktiszi katonai légierő parancsnokának, és üdvözöltük a kutatókat, akikkel már korábban, Santiago de Chileben sikerült felvenni a kapcsolatot. Nagyon sokat segítettek, főleg az első napok szervezésében. Tudják, hogy bizonyos helyzetekben az életünk függhet a körültekintő felkészüléstől.
Majd az orosz állomáson szorítottuk meg a kutatók és az állomásvezető kezét. Nagyon nagy barátsággal fogadtak, s láthatóan örültek annak az Inmarsat műholdas telefonnak is, amit nekik hoztunk. Ezt sajnos még nem sikerült beüzemelnünk, pedig nagyon fontos lenne, hiszen két és fél hónapon keresztül ezen alapul majd a kommunikációnk. De várhatóan néhány nap alatt sikerül - ezt Oleg, a parancsnok is garantálta, aki egyébként igen tapasztalt amatőr rádiós.
Szállást az uruguayi állomáson ajánlottak fel nekünk, amit köszönettel el is fogadtunk, így első este igazi latin hangulatú vacsorát és sok kedves tanácsot kaptunk, illetve heves ping-pong meccseket vívtunk házigazdáinkkal. A következő reggel vastag fehér hótakaró borított be mindent, eszünkbe jutottak a távoli otthoniak.
A szállítás teljes nemzetközi segítséggel történik, uruguayi lánctalpas terepjárókkal az orosz állomásra, onnan a chilei kikötőbe, ahol két koreai zodiac (óceánjáró gumicsónak) vár ránk.
Rádión több állomástól is biztató szavakat, tanácsokat kaptunk, mindenki a szívén viseli ügyünket, hiszen itt nem sűrűn szokták elhagyni az állomásokhoz közeli, jól ismert területeket. Reméljük, hogy továbbra is sikerül tartanunk a kapcsolatot.
Fiar Sándor