Költözködés és szélvihar az új alaptáborban

A csapat immár megtudhatta, hogy mennyire nehéz is az élet az Antarktiszon egy igazi viharban. De persze maradhatott idő a tudományos munkára is, valamint végre találkozhatott a csapat néhány gyönyörű medvefókával is. A nehézségek ellenére rendkívül hasznos időszakot zárt az expedíció.

2003. február 9.

Vasárnap reggel a lengyel Arctowski-állomás egyik üres épületében ébredünk, majd Évával felmásztunk a Jersak Hills és a Jardine Peak mintaterületeinkre. Számtalan lyukat mélyítünk a permafroszt felett elhelyezkedő aktív rétegbe, hogy megtudjuk, miként degradálódik, húzódik vissza az örökfagy. Gyűlnek az adatok, és közben persze fogy a film...

Látványos keresztszelvényeken és szintvonalas térképeken jelenítjük meg a felszín alatti fagyott alapzat domborzatát, az aktív réteg vastagságát, s lehetőségünk nyílik a talaj- és felszíni vizek örökfagyra gyakorolt hatásainak, valamint a permafroszt és a lejtős tömegmozgások kapcsolatának elemzésére is.

Az esti főzés közben pedig a másnapi táborátköltöztetés menetrendjén gondolkodunk. Ugyanis 7-8 km-rel délebbre igyekszünk, a Demay-mintaterületre.

2003. február 10.

Úton a lengyel terület felé

A hó nagy része leolvadt a 250 m alatti jégfelszínről, s bár úgy tűnik, hogy haladunk (óránként vagy 500 m-t megteszünk), a szép idő kiváló alkalom a filmezésre. Elérve egy jégmagvú morénasáncot, amelyet néhány dm átázott kőzettörmelék borít, hatalmasakat csúszkálunk. Ezután teljesen széttöredezett gleccserfelszínhez érkezünk, amely csak rendkívül körültekintően járható. És ekkor elkezd esni a havas eső. Teljesen beborul, és nem nagyon közeledik a látóhatáron emelkedő Demay-gerinc. Hasadékok szegélyén egyensúlyozva, a szánokat eresztve és jéglépcsőkön feltornászva végül átjutunk a hasadozott jégfelszínen. Erősen alkonyodik, mire elérjük a jégnyelvek déli szélét. A felszerelés nagyobbik részét vállra kapva még átkelünk az előttünk tornyosuló gerincen, majd a túloldalán a Paradicsom-öbölbe ereszkedünk.

Az első tengeri teraszon állítjuk fel táborunkat. A közeli patak vize sajnos erősen hordalékos, ezért elszántan ülepítünk, hogy ivóvízhez jussunk. Természetesen sátorverésre támad fel a szél, s mire a rafinált sátrakat felállítjuk az erősödő széllökések közepette, teljesen szétázunk.

2003. február 11.

Kijelöljük Blue Dike mintaterületünket. Meglepően szép lejtős talajkúszás és folyásformák váltakoznak a kitettség függvényében. Kíváncsiak vagyunk a 80 m magasan fekvő térszín örökfagy változásaira, és a lejtőn lejátszódó folyamatok permafroszt kapcsolatára.