A szupermaratoni verseny a várakozásnak megfelelően kezdődött: az első napon Vozár Attila a rajt után rögtön az élre állt. A kemény hegyi terepen tovább növelte előnyét, és végül 5 perccel hamarabb ért célba az együtt haladó Ossó Zoltánnál és Olasz Lászlónál. Ekkor még nem lehetett tudni, hogy kit mennyire viselt meg a "hegymászás", de annyit már látni lehetett, hogy a két fiatalabb futó tudatosan fogta vissza magát, hiszen ők már többször indultak a Duna menti szupermaratonon, ismerték a terepet, tudták, hogy az első napot nem szabad elfutni.
A második napon némi meglepetésre már az Ossó-Olasz kettős állt az élre, Vozár 100-200 méteres távolságból követte őket. Nagymaros után a többszöri beleerősítések, sikertelen felzárkózási kísérletek következtében Ossó leszakadt, míg Olasz előnye másfél percre nőtt Vozár Attilával szemben. Ez az előny még 5 kilométerrel a cél előtt is több volt, mint 1 perc, ám a célba 30 másodperces előnnyel végül mégis Vozár Attila érkezett elsőként, megelőzve a hajrára kicsit elfáradó Olasz Lászlót.
Attila többször elmondta, hogy inkább edzőversenynek tekinti az eseményt, de azért a fontos pillanatban láthatóan "odatette" magát. Ebből arra lehetett következtetni, hogy biztosan meg fogja nyerni a versenyt, hiszen az utolsó napi 4 körös maratonon végig látják egymást a futók, és Attila így ellenőrzése alatt tarthatta ellenfelét. A verseny azonban másképp alakult. Olasz az első méterektől vezetve fantasztikus iramot diktált, egyre növelte előnyét, s végül egészen kiváló, 2 óra 35 perces idővel közel 7 perccel előzte meg a láthatóan nem csúcsformában versenyző Vozárt. Így az összesítésben a korábbi 5 és fél perces hátrányból másfél perces előny lett, s a XI. Duna menti szupermaratont Olasz László (9:42:00) nyerte meg Vozár Attila (9:43:30) és Ossó Zoltán (9:56:51) előtt.
A hölgyeknél Szabó Piroska 17 óra 1 perc alatt teljesítette a 150 kilométeres távot, mindegy 20 perccel megelőzve a másodikként befutó Lencsés Évát.