A Duna-maratont máshogyan Vártól Várig maratonnak is hívják, mert a rajt a budai Várban a Savoyai teraszon, a cél pedig kisebb változásokkal Visegrádon, a középkori királyi palota romjai mellett a parti részen helyezkedik el, sőt első alkalommal magában a palotában volt a befutó.
A maratonnal együtt autós tereprali-verseny zajlott a Csobánka melletti katonai lőtérnél, ami később sok szempontból meghatározó lett.
A rendezőknek természetvédelmi okokból 1200 főben kellett limitálniuk a résztvevők számát, csak külföldiek nevezhettek a helyszínen, mindenki másnak előre kellett jelentkeznie. A nemzetközi érdeklődést mutatja, hogy végül összesen 1216 bicajos állt fel a rajthoz, ebből 76 női induló volt.
Reggel 9 körül a budai Vár már teljesen megtelt a versenyzőkkel, mindenfelé pakoló, öltözködő, melegítő, beszélgető és ide-oda sorban álló embereket lehetett látni, akik közös jellemzője a legtöbbször nagyon színes bringás öltözet és a sisak. A legnagyobb sor a WC-khez állt, amelyekből meglepő módon csak két darabot állítottak fel a több mint 1200 indulónak.
Fél tíz körül elkezdték beszólítani a különböző kategóriákat, először az elit, majd a hobbi-mezőnyt. A legnagyobb csapat a "hobbi felnőtt férfi" volt, ahol összesen 660-an indultak.
És először itt szólt közbe a tereprali-verseny. Mint később kiderült, az eredetileg 10 órai rajt azért csúszott fél órát, mert nem sikerült az autósokat rábírni versenyük leállítására vagy elhalasztására. Mivel egy tereprali-versenyen hatalmas járgányok zúznak nagy sebességgel, így muszáj volt kikerülni őket mind időben, mind térben.
A 10-es út metszése után tulajdonképpen végig hasonló tájakon haladtunk végig, sok-sok kilométeren keresztül gyönyörű szép erdőkön vágtunk át turistautakon és erdészeti földutakon tekerve, néhány rövidebb aszfaltos szakasszal, majd az erdei szakaszok után rendszeresen felbukkant egy-egy pilisi falu, ahol az ellenőrző, itató-etető pontokat értük el.
A tereprali-verseny második tréfája a Nagy-Kevély alatt ért minket. Az eredeti útvonal szerint a hegy tövében kimentünk volna a csobánkai nyeregig, de a terepjárók veszélyessége miatt úgy döntöttek a szervezők, hogy fel kell másznunk a hegy tetejére, ami egy hosszú, nagyon meredek, sok helyen morzsalékos, köves, igen nehéz emelkedőt és egy technikás lejtőt jelentett. Ez mindenkiből nagyon sok erőt vett ki.
A befutó a maratonokon megszokott szerint szépen elhúzódott, hivatalosan este 7 óráig tartott. A korábban érkezők megnézhették a tavalyi és idei Duna-maraton összefoglaló filmjét is. Itt WC-ből is volt elég, 7 zöld doboz álldogállt a fák alatt.
Aztán olyan történt, ami Duna-maratonon még sohasem: késő délután hatalmas nyári zivatar zúdult le, percek alatt mindent eláztatva. Szerencsére volt elég sátor, ahova be lehetett menekülni. A vihar váltakozó erősséggel kb. egy óráig tartott, majd mintha mi sem történt volna, kisütött a nap, és újra meleg idő lett. De a pálya lassan száradt, és akik az eső kezdete után futottak be, azoknak már a sárral is meg kellett küzdeniük a távolság mellett, és a visegrádi részen lévő macskaköves és sziklás szakaszok nagyon csúsztak vizesen.
Fél nyolc után elkezdődött az eredményhirdetés, amire szintén rányomta bélyegét a tereprali-verseny miatti változás. Kiderült, hogy az elit mezőny első két befutója könnyebb úton ment, nem másztak fel a Kevély-nyeregbe, viszont az utánuk jövők már mindannyian, így a végső időeredmény sajnos nem volt teljesen reális. A szervezők ezért úgy döntöttek, hogy a "felmászók" és a "nem felmászók" első két helyezettje egyaránt megkapja az első és második díjat, így az elit táv férfi első helyezettje Vinczeffy Zsolt és Bogár Gábor, a második pedig Oláh Énok és Sass József lett, a többiek pedig ennek megfelelően két helyet előreléptek. Ez a megoldás nem mindenkinek tetszett, például a bronzérmes Vizdák Jánosnak.
Másnap a Dunakanyar szép részein vezetett kisebb túrákkal és a Triál Duna-kupa látványos mutatványaival szórakoztatták a nagyérdeműt a szervezők.