Thaiföld 513 ezer négyzetkilométernyi területe Laosszal, Burmával, Kambodzsával és Malajziával határos. A helyiek havat sosem, de esőt annál inkább látnak. A három évszak közül a száraz tél novembertől februárig, az esős tavasz júniustól októberig, a nyár márciustól májusig tart. Az éves átlaghőmérséklet 28 fok körül alakul, és a levegő páratartalma évszaktól függetlenül igen magas. Ezért a tapasztalt, visszatérő turisták tudják, hogy kontinentális számítások szerint késő ősztől érdemes az utazást kezdeni, és azt is, hogy egészen februárig számíthatnak kellemes klímára.
Thaiföld sikere a nyolcvanas évek óta töretlen. Akkortájt csupán kétmillió látogató volt kíváncsi Délkelet-Ázsia gyöngyszemére, ma több mint 22 millióan keresik fel az egykori Sziámot. Hogy miért? Nemcsak azért, mert olcsón kínál, hanem mert az európaiak igénylik az adott ország kulturális történelmi és vallási örökségének megismerését is. Thaiföld e tekintetben is igen gazdag. S ha hozzávesszük, hogy a turisztikai hivatalok által végzett folyamatos minőség-ellenőrzések garanciát nyújtanak nekünk, pihenni vágyóknak, akkor biztos, hogy nem kell bosszankodnunk a romlott étel vagy a hanyag kiszolgálás miatt. Mivel Thaiföldön a turizmus húzóágazat, ezért az ország komoly súlyt fektet a minőségi szolgáltatásra. Az üdülőövezetekben és a nagyvárosok éttermeiben, illemhelyeken gyakran találkozhatunk a TAT (Tourism Authority of Thailand) emblémával, ami minden turista kényelmét és színvonalas szórakozását garantálja.
Az üdülőövezetek, wellnesskomplexumok és szanatóriumok robbanásszerű fejlődésével egy időben számottevő az öko- s az utóbbi években a konferenciaturizmus is. Nemcsak az autópályák, hanem a vasúthálózat is kellőképpen kiépített kényelmes és olcsó, sokan mégis a repülőt választják az országon belül. A légitársaságok jól prosperálnak, a belföldi utaztatás olcsó, ezért közkedvelt. A Bangkok Airways például az elmúlt egy évben 2,5 millió utassal 10% növekedést produkált csak a repülőjegy-eladásból.
Koh Samui talán a leglátogatottabb szigete Thaiföldnek. Aprócska, tulajdonképpen négy óra alatt körbe lehet motorozni. A robogó egyébként fontos eszköze a helyieknek, szinte nélkülözhetetlen a mindennapjaikhoz. A gekkó és az orchidea mellett amolyan nemzeti szimbólum. Szóval robogót bérelni könnyűszerrel lehet, jogosítványt nem kérnek, a benzin pedig nevetségesen olcsó. Samui hangulatában leginkább Ibizáéra hasonlít, csak talán kevesebb a pozőr, a műanyag lány, a kirakatarc. A leglazább viseletében flangál mindenki, és nincs feszengés, kínos ruha és hajigazgatás, megfelelési kényszer vagy a lányokon smink. Sokan mezítláb járkálnak, de ha gumicsizmában tennéd, azon sem lenne senki megdöbbenve. Az emberek úgy mennek az utcára, mintha az előszobájukba lépnének ki, s ha valami extrém jelmezben mutatkozol, még meg is tapsolnak. Samuira mi is lazítani mentünk. A szállodák és apartmanok mellett mostanában egyre keresettebbek a bambuszkunyhók, ahol talán nekünk, magyaroknak sem oly nehéz visszatérni a nomád gyökereinkhez. Kézzel enni, tűzön sütni, esővízben fürdeni, lenvászonba törölközni és kókuszpálmák közé feszített függőágyon henyélni. Ki tudja, talán erre vesz az ökoturizmus új irányt?!
Bangkok Palace Hotel |