Asztali foci, a magyar szabadalom

A játék az 1910-es évek elején született meg hazánkban. Persze sok víz lefolyt a Dunán, mire az asztali focisok hivatalos szövetséget alakíthattak, létrehozva ezzel az első és máig egyetlen magyar származású sportot. Fénykorát a '30-as és az '50-es évek között élte a játék az ekkor uralkodó hatalmas fociőrületnek köszönhetően. A legelszántabbak, közel kétszázan, az ötvenes évek végén összegyűltek a Kárpátia étteremben, és vezetőséget választottak. A hivatalos szabályzat azonban csak 1964-ben született meg, hiszen mindenki kicsit másképpen játszott, és a sok regulát nem volt könnyű egységesíteni.

A véglegesített szabályok szerint a kétszer tizenegy bábú egy 120x180 cm-es pályán áll szemben egymással. Az ellenfelek felváltva lőnek, kétszer tizenhárom percen keresztül. Gólt szerezni pedig csak az ellenfél térfeléről lehet. Létezik ezen kívül egy szektorszabály is, amely lehetővé teszi a passzolást. Vagyis ha a versenyző saját bábujához (négy és fél centiméteren belül) továbbítja a labdát, újra ő következhet.

Ehhez persze rendkívül pontosan kell kezelni az úgynevezett nyomópálcát, amellyel lőni lehet - szó sincs tehát pöckölésről. Koncentrálni maximum húsz másodpercig lehet, de ez csak irányadó, a bíró a körülményektől függően korábban is időhúzást ítélhet. Egyébként a játékvezető csak akkor szólal meg, ha vita van - különben minden az ellenfelekre van bízva. Felettébb sportszerű játék tehát az asztali foci, nem minden tornán fordul elő sárga lap.

A Magyar Asztali Labdarúgó Szövetség megalakulása volt az a pillanat, amikor egy futballutánzó játékból elismert sport lett. Időközben külföldre is eljutott a dolog híre, elsősorban az ott élő magyarok révén. Ennek köszönhető, hogy manapság három másik nemzeti szövetség létezik: Ausztráliában, Romániában és Szlovákiában.

Korábban:

• Gombfoci Világ Kupa Budapesten