Nő vagy csökken a sportolók száma Magyarországon?

"Sokkal többen és többet sportolnak ma Magyarországon, mint 1998-ban" - írta Deutsch Tamás január tizenharmadikai sajtóközleményében. A klubok viszont évek óta amiatt panaszkodnak, hogy csökken a sportolók száma. A Sportegyesületek Országos Szövetsége (SOSZ) felmérésében az áll, hogy 1990 óta egyharmadával kevesebb lett az igazolt versenyzők száma, s ezen belül különösen aggasztó az utánpótlás-korcsoportban tapasztalható csökkenés. Fogynak a klubok is, mint Vass Károly SOSZ-elnök mondta, 1989-ben 4600 egyesület volt az országban, most csak 2100-2200. A szövetség kimutatásai szerint 1990-től az egyesületek harminc százalékában számoltak fel szakosztályokat. A nagy egyesületek egy része megszűnt vagy elaprózódott, csökken azoknak a kluboknak a száma, amelyek képesek jó nemzetközi eredményeket elérő sportolókat felnevelni.

Így aztán nem lesznek olimpiai érmek, márpedig a sporttárca azzal indította el a Héraklész programot, hogy az abban részt vevő fiatalok közül kerülnek majd ki a 2012-es olimpia magyar érmesei. "Jó ötlet ez a program - mondta Vass Károly -, csak az a baj, hogy az egyesületeken kívül szerveződik. Az utcáról nem lehet összegyűjteni a tehetségeket."

Évek óta panaszkodnak a klubok, hogy a csökkenő állami támogatás következtében lassan ellehetetlenülnek. A SOSZ számításai szerint az egyesületek 1997-ben több mint 325 millió forint állami támogatást kaptak, 2000-ben viszont alig 116 milliót. "És még ennek az összegnek a jelentős része is a válogatott versenyzőket adó nagyobb egyesületekhez jut el, a kicsik alig kapnak valamit. Pedig elvileg ők foglalkoznának az utánpótlás tekintélyes részével" - fűzte hozzá Vass Károly.

Elszomorító kép, a sporttárca viszont másként látja: "Az biztos, hogy soha nem lesz még egyszer annyi igazolt versenyző, mint 1989 előtt, mert az egy más világ volt" - mondta Deutsch Tamás miniszter. "Az is igaz, hogy 1990-től drámaian zuhant a sportolók száma, de 1996-1997-ben a csökkenés megállt, azóta a szakági szövetségek által évente beküldött adatok ismét növekedésről tanúskodnak."

Dénes Ferenc helyettes államtitkár is a szövetségek beszámolóira hivatkozik: "Azt látjuk, hogy a szakosztályok száma nem csökken, hanem nő. 1999-ben 7347 volt, 2000-ben pedig 8959." Ami az egyesületi állami támogatást illeti, az ISM adatai szerint 1997-ben 286 millió forint volt, 2000-ben 551 millió, 2001-ben pedig 1,259 milliárd. Tehát sokat emelkedett. "Csakhogy úgy tapasztalom, hogy a klubok bizonyos pénzeket gyakran nem vesznek ebbe a körbe - folytatta a helyettes államtitkár -, előfordult, hogy az egyik panaszkodótól megkérdeztem, a Gerevich-ösztöndíjat miért nem számítja a támogatások közé, erre visszakérdezett, hogy az is odatartozik? Hát persze, hiszen az is állami forrásból származik." Az lehet, viszont a klubok meg azt mondják, hogy egyes sportolók ösztöndíjából és különböző programokra kapott pénzekből még nem tudnak működni. "Nem tudják kifizetni a villanyszámlát, az edzők bérét, a járulékos költségeket" - sorolta Vass Károly.

És még mindig itt a kérdés, hogy csökken-e vagy nő a sportolók száma. "Nem árt tisztázni, hogy mit értünk azon, hogy sportoló" - mondta Dénes Ferenc. "Ugyanis tapasztalataink szerint nagy mértékben nő a rendszeresen sportoló, viszont nem versenyző fiatalok száma. Ők tehát nem tartoznak az igazolt versenyzők közé. Felméréseink szerint a sporttevékenységek közül a legnépszerűbb a labdarúgás, ez nem meglepő, viszont a második helyen az aerobik/fitnesz, a harmadikon a kerékpározás és a negyediken a testépítés áll. Márpedig a hagyományos egyesületi keretek között ezek a sportok alig léteznek. Szóval, ha arról beszélünk, hogy kevesebb az igazolt versenyző, az még nem jelenti azt, hogy kevesebben is sportolnak Magyarországon. Egyébként, ami az igazolt versenyzőket illeti, adataink szerint az ő számuk csökkenése is megállt 1999-2000-ben."

Nem volt nehéz észrevenni az elmúlt években, hogy kevesebb mondjuk a birkózó vagy az öttusázó, viszont egyre többen teniszeznek, síelnek, gyúrnak csak úgy, a maguk szórakozására, ám pontos adatokkal még senki sem szolgál, illetve februárra, ha minden igaz, az ISM már statisztikával is rendelkezik. "Egész Európában ez a tendencia - folytatta Dénes Ferenc -, megváltoztak a sportolói szokások, a hagyományos keretek szétfeszülnek, a klasszikus egyesületi forma szétesőben van. A magyar klubok jó része nem felel meg az elvárásoknak, nem rugalmas, nem nyújt szolgáltatást, csak abban érdekelt, hogy a sportolói versenyezzenek, pedig manapság egyre többen vannak azok, akik valóban csak egy jót szeretnének mozogni, anélkül, hogy a fél életüket a versenyzéssel töltenék. De attól még ezek is szervezett keretek között sportolnak, gondoljunk csak a Góliát rendszerben futballozó gyerekekre - 1998-ban 12 ezer volt, tavaly már 23 ezer -, megugrott a szabadidő-sportolók száma. Látjuk, hogy évről évre nő a nagy utcai maratoni futóversenyeken vagy a Balaton-átúszáson résztvevők száma, pedig ezeknek a követelményeknek csak a rendszeresen sportolók tudnak megfelelni."

A Héraklész programról szólva a helyettes államtitkár elmondta, várhatóan az ősszel beindul a regionális központok, egy új sportiskolai rendszer szervezése. Erre épül majd a tehetséges gyerekek kiválogatása, s a program a hat-tizennégy éves korosztály mellett a tizennyolc-huszonhárom éves fiatalokkal is foglalkozik. Vass Károly viszont úgy látja, mindez semmit sem segít az egyesületeken: "Ez a program a legtehetségesebbek képzését finanszírozza - jelentette ki -, de mi lesz a tömegekkel? Száz gyerekből jó, ha tíz tehetséges, de hogy ez kiderüljön, mind a százzal foglalkozni kell. Meggyőződésem, hogy kudarcra van ítélve a program, ha az egyesületi kereteken kívül akarják működtetni."

Kósa Tamás