Túra az ország tetején

Nem is választhattunk volna megfelelőbb időpontot és helyszínt következő túránknak, mint pünkösd ünnepét. A Dunántúlon esett ugyan, Észak-Magyarországon egyetlen kisebb záport leszámítva kiváló időben volt részünk, ezt kihasználva bejártuk Galyatetőt és környékét, felmásztunk a Kékes tetejére, s felfedeztük Mátrafüred elfeledett látnivalóját, Benevárat.

Nézze meg képgelériánkat!

Aki szereti a hegyeket, a friss levegőt és a komoly tüdőtornát igénylő túrákat, az Északi-középhegységet, azon belül is a Mátrát ajánljuk. Célállomásunk ezúttal Galyatető volt, amelynek gyógyító éghajlatáról sokat olvastunk és hallottunk. Nem tévedés, a kristálytiszta levegő és a napfény valóban sokat segített a feltöltődésben. Az 1930-as évek végén épített Hotel Galyát, amely Magyarország legmagasabban fekvő szállodája, egy nappal a hivatalos újra-megnyitó előtt sikerült meglátogatnunk. Az egykori szakszervezeti üdülő egy komoly átalakítás után pazar, négycsillagos szállodaként a legmagasabb igényeket is kielégíti.

Ami turisztikai szempontból még fontos, a főútvonalak éppen a szálloda előtt haladnak el, így a térképet átböngészve mi is nekivágtunk a Parádsasvár felé vezető, mintegy 6 kilométeres útnak. A korábbi esőzés ugyan nem kedvezett túlzottan a laza sétának, a néhol veszélyesen meredek út az erdőben sártengerként folytatódott, de akadtak olyan sziklás szakaszok is, amelyek eldöntötték, visszafelé már nem vállaljuk ugyanezt az útvonalat.

A szálloda elől a piros kereszt jelzésre tértünk rá, amely keleti irányban éppen elhalad a hotel előtt. A 900 méteres tengerszint feletti magasságról csak lefelé vezethet az út, amely kb. 300 méterig még együtt halad a kék és sárga jelzéssel. Előbbit követve Mátraháza és Kékestető irányába lehetne továbbhaladni, a sárga pedig délnek haladva érinti Nyesettvár (813 m) és Solymos-óvár (584 m) földsáncait.

Forrás: [origo]

A piros kereszt jelzés viszont csodás ösvényre terel, ezen a hat kilométeren minden megtalálható, amit csak egy túrázó el tud képzelni. A "radványi sötét" erdőt néha patak keresztezi, kis fahasábok jelentik a gázlót a száraz lábbal való áthaladásra. Olykor ritkulnak a fák, s mint egy Paál László-festmény elevenedik meg a rengeteg az ember szeme előtt. Az út harmadán az ösvény eléri a Galyatető-Mátraháza betonutat, innen 50 méterre igazi panorámában van részünk, ameddig a szem ellát, csak erdő, a távolban pedig feltűnik Parádsasvár és a klasszicista-neoreneszánsz kastélyszálló tornya.

Az út innen meredeken visz lefelé, a friss jelzések mentén nem lehet eltévedni, s mintegy kétórás, vádlit nem kímélő séta után az üveggyárnál érkezünk meg a településre. Utunkat a Tarna patak követi, a település hírnevét az Orczyak által 1767-ben idetelepített s még ma is üzemelő üveghutája adja - igaz, a magasba szökő kémények jócskán rontanak az összképen.

Kastélyszálló Parádsasváron

Innen már csak tíz perc a központ, ahol balra feltűnik egy, a kastélyhoz hasonló stílusban épült ház, amely jelenleg a háromcsillagos St. Hubertus panziónak ad otthont. Mint megtudjuk, ez nem más, mint az 1882-re átépített "Intéző Lak", amelynek épülete eredeti állapotban pompázik. Az épülettel szemben egy pagoda alakú épületen emléktábla hirdeti: "e helyen állott az 1827-ben létesített ivócsarnok", amelynek jelenlegi épületét még 1881-ben Ybl Miklós tervezte.

Az ötcsillagos kastélyszálló impozáns látványt nyújt a két és fél hektáros park közepén, az 1827-ben épített, klasszicista épületegyüttest a Károlyiak megbízásából Ybl Miklós alakította át és bővítette 1882-ben neoreneszánsz stílusban.

Innen Galyatetőre vagy az ide vezető út kínálkozik alternatívaként, vagy egy kis buszozás a helyi járatokkal: Parádsasvárról Mátraházára, majd onnan egy másik járművel fel Galyatetőre. Összességében felsorolni sem lehet, milyen kirándulásokat és hosszabb gyalogtúrákat tehet az ember, a közelben (a szállótól mintegy 200 méterre) áll egy régi kilátó, onnan nyugati irányba tartva elérhetők a sí- és biatlonpályák, a piszkéstetői csillagvizsgáló vagy a 837 méter magasan fekvő Galyavár, amelynek sáncai emlékeztetnek arra, hogy itt állt valaha a Mátra - és egyben Magyarország mai területének - legmagasabban fekvő vára.