Nílusi kalandok és egzotikus hastáncosnők Egyiptomban

Sok egzotikus útra vágyó turista a különféle rémhírek miatt sokat gondolkozik azon, hogy vajon érdemes-e ellátogatni Egyiptomba - a sivatag, a fáraók, a csodás tengerpart no meg a bámulatos ókori építmények és szemrevaló hastáncosnők országába. Való igaz, az északkelet-afrikai országban nem megy mindig minden zökkenőmentesen, ám ha optimistán és kalandvágyó hangulatban indulunk útnak, akkor a tengerparti fürdőzés és a nílusi hajóút során felejthetetlen élményekkel gazdagodhatunk.

A város szívében egy csodás kis szigeten töltjük az estét, amely ki másról, ha nem Íziszről lenne elnevezve. Ide is csak csónakkal lehet eljutni, de ez a tízperces vízibuszút felér egy újabb háromnapos kirándulással. Elhaladunk az Old Cataract hotel mellett, ahol nem kisebb dolgok történtek, mint hogy Agatha Christie itt írta a Halál a Níluson-t 1972-ben. A hotel több mint százéves, és II. Miklós cártól kezdve Winston Churchillen, Jimmy Carteren, Helmut Kohlon keresztül Lady Dianáig "mindenki" megszállt már itt.

Tovább csónakázva elhaladunk az Elefánt-sziget és az Elefánt-sziklák mellett, ami arról kapta a nevét, hogy a régi időkben ez volt az a hely, ahol a délről érkező elefántokat értékesítették. Vagy talán a sziklák alakja emlékeztette a névadókat az elefántokra? Ez talán sohasem fog kiderülni, a látvány alapján mindkettő elképzelhető.

Elephantine - Elefánt-sziklák

Másnap reggel nem kelünk túl korán, de kilenckor már a felukában ülünk, és az erősnek nem igazán nevezhető nílusi szélben bízva bontja ki kapitányunk a fehér vitorlákat, hogy elvigyen minket a botanikus kert szigetére.

Virág a botanikus kertben

Közben megpillantunk egy idős férfit, amint éppen egy hatalmas pálma tetejére mászik, gyorsan le is fotózzuk.

Miért mászik fel a fa tetejére?

Most már világos a tényállás, nem kókuszdiót keresett a bácsi, hanem a mi zsebünkben próbált kotorászni - sikerrel. Végigballagunk a pálmafákkal szegélyezett ösvényen, és a vitorlással továbbcsorgunk a folyón.

A következő megálló egy núbiai falu. De kik is a núbiaiak valójában? Egy ősi civilizáció, amely több száz éven keresztül uralkodó volt az afrikai kultúrában. Mára már csak néhány helyen, Egyiptomban, illetve Szudánban élnek núbiai közösségek. Valaha, a hieroglifák szerint az arany országának hívták Núbiát, a ma élő közösségek viszont kis poros falvakban és nagy szegénységben élnek. A falu szélén kötünk ki a csónakkal, egy sovány, poros tehén bámul ránk, a füvet legelészi, és nincs meglepődve a többtucatnyi turista felbukkanásán. Felkapaszkodunk egy kis emelkedőn, és máris egy rögtönzött bazár közepében találjuk magunkat.

Csak a teve nem kér baksist a fotózásért

Elérkezünk a helyi óvodához. Az előtérben egy világos udvar fogadja a belépőt, szép tiszta, színes szőnyegek vannak leterítve. A kísérőnktől megtudjuk, hogy itt imádkoznak a gyerekek és nevelőik. Az iszlám öt alapköve közül az egyik a napi ötszöri imádság. Az iszlám a mai Egyiptom életének az alapja.

Az iszlám vallás az arabok bejövetelével terjedt el Egyiptomban. Az arab szó a sivataglakó sémiket jelentette eredetileg, akik Mohamed próféta halála után (632) hódításra indultak. Az egyiptomiakkal szemben nem a napot, hanem a holdat imádták. A Mekkában lévő Kába követ (szent kő) a Holdisten ajándékának tekintették. Az iszlám öt tanításának egyike a zarándoklat Mekkába, ezt az utat minden mohamedánnak életében egyszer meg kell tennie.

Óvodások egy núbiai faluban

Térjünk vissza az iskolába, ahol egy teremből hangos gyerekzsivaj szűrődik ki. Bekukkanthatunk a terembe, ahol óvodások csoportja kiabálva kántál valami verset az elfátyolozott óvónő vezényletével. A megfelelő perselyben hagyhatunk egy kis hozzájárulást az iskola működtetéséhez. Erre láthatóan senki sem sajnálja...