Idén a legelső cápatámadás január 4-én, a hawaii vizeken történt. A parttól messze, 400 yard (364 méter) távolságra beúszó magányos fürdőzőt tigriscápa (Galeocerdo cuvier) támadta meg. A fürdőző bal hüvelykujjának elvesztése árán úszta meg az incidenst.
Nem volt ilyen szerencsés Achmat Hasslem, a muizenbergi (Dél-Afrika) vízi mentő egyesület tagja. A nagy fehér cápáiról híres False-Bay partjai mellett fekvő festői fürdőváros, Muizenberg hivatásos vízi mentői augusztus 15-én mentési gyakorlatot tartottak. A szimulált mentési feladatok során Hasslem a parttól több mint 200 méter távolságra úszott be, amikor egy körülbelül három és fél méteres nagy fehér cápa (Carcharodon carcharias) támadt rá. A heves támadásban a 24 éves vízi mentő mindkét lábát elvesztette. A gyors orvosi beavatkozásnak köszönhetően azonban szerencsére életben maradt.
A fentebbi két példa nyomatékosan alátámasztja, hogy olyan vizeken, ahol köztudottan gyakoriak a nagy testű és potenciálisan veszélyes cápafajok, súlyos felelőtlenség magányosan a parttól nagy távolságra beúszni a tengerbe.
Hawaii körül jelentős tigriscápa-populáció él, és a tigriscápák január-március között különösen aktívak. A dél-afrikai Muizenberg partjaitól alig 10 km-re fekszik a híres Fóka-sziget, amely saját 20-30 egyedből álló nagy fehércápa-szubpopulációval rendelkezik. Mivel a felszínen úszó medvefókákat az itt élő cápák rendszerint alulról támadják meg, valószínű, hogy a Fóka-sziget környékéről elkalandozott és a szerencsétlenül járt vízi mentőt megtámadó példány medvefókával téveszthette össze Hasslemet.
Ide tartozik az a hír is, hogy a fokvárosi Shark Research Centre és természetvédelmi szakértők javaslatot dolgoztak ki a dél-afrikai környezetvédelmi kormányzat számára a Western-Cape környéki cápatámadások megelőzését biztosító programról. Cape Town környékén az elmúlt hat évben összesen 12 cápatámadás történt. A bekövetkezett támadásokért kivétel nélkül a nagy fehér cápa a felelős.
Az idei év eddigi utolsó feljegyzett támadása szeptember 22-én, az észak-karolinai Onscow Beachnél történt. Az éppen kifelé haladó és a szörfdeszkán hasalva evező szörföst váratlanul érte a cápatámadás. Az áldozat a lebegő hordaléktól átlátszatlan vízben nem vette észre a szörfdeszkát kerülgető ragadozót. A támadó bikacápa (Carcharinus leucas) volt. Az áldozat bal felső karja sérült meg, de szerencsére sérülése nem volt súlyos. A bikacápákra különösen jellemző, hogy kedvelik a part közeli zavaros, hordalékos, sekély vizeket. Képesek a folyótorkolatokba is beúszni, mivel elviselik a sótartalom csökkenését. A bikacápák által elkövetett támadások túlnyomó többsége az alacsony látótávolságú vizekben következik be.
Dr. Elter Tamás
búvároktató-oceanográfus