Teljesen saját ötlet volt az utanpotlassport.hu létrehozása, vagy az évtizedek alatt voltak rá utalások a szakmában, hogy szükség lenne egy ilyen fórumra?
Harminc évig dolgoztam napilapos újságíróként, régóta szívügyem volt az utánpótlás. Pályafutásom alatt sokszor hallottam, milyen fontos az utánpótlás-nevelés, de láttam, hogy mégsem kapta meg a terület azt a figyelmet, ami kijárt volna neki. A sportági szövetségek foglalkoztak és foglalkoznak is ugyan a fiataljaik eredményeivel, de
nem volt olyan médium, amely globálisan kezelte volna az utánpótlássportot.
És volt némi személyes indíttatás is: ifi válogatott asztaliteniszező voltam, és az 1974-es úttörő olimpia után megjelent a Népsportban a nevem, meg néhány mondat, amit nyilatkoztam. Nagy dolognak éreztem, emlékeztem rá, milyen érzés volt, és arra gondoltam, másnak is fontos lehet, ha kézzelfoghatóan fennmarad a neve.
Döcögős volt a kezdet?
2011. március 17-én indultunk el, előtte ősszel kezdtük el összerakni a vállalkozást. Szerencsére találtunk befektetőt, így az anyagi háttér hamar megteremtődött.
Eleinte nem is volt igazi szerkesztőségünk, többnyire otthonról dolgoztunk, e-mailben, telefonon tartottuk a kapcsolatot.
Az elmúlt hat évben sokat léptünk előre, van már székhelyünk és egyre látogatottabb a honlapunk, megkerülhetetlen tényezőnek számít a sportban. A Nemzeti Sportban van egy négyoldalas mellékletünk, az M4 Sporton magazinműsorunk, évente tartunk konferenciákat, és van egy díjunk is: szponzorunk és a MOB segítségével havi fél millió forinttal jutalmazzuk a legeredményesebb utánpótlás szakosztályokat.
Most pedig kiadtuk a világtörténelem első utánpótlás-évkönyvét, ami a 2016-os év teljes krónikáját felöleli.
Kinek szólnak elsősorban: a fiatal sportolóknak, a szüleiknek, az edzőknek vagy a szakosztályoknak, hogy figyeljenek a tehetségekre?
Az említetteknek mind egyszerre. Az utánpótlássport nagyon sokakat érint, és a mi munkánk fantasztikus visszajelzés a gyerekeknek és a szüleiknek is arról, hogy fontos, amit csinálnak.
Az utánpótlásedzők nincsenek reflektorfényben, ezek az emberek korábban leéltek úgy egy életet, hogy a kutya nem írta le a nevüket,
nem kérdezték meg őket. Jó érzés, hogy nekik is teret tudunk adni. De sokat gondolkodtunk például azon, hogy milyen legyen a nyelvezetünk, fiatalos vagy ragaszkodjunk a hagyományosabb, konzervatívabb stílushoz. Sikerült egészséges egyensúlyt találni, és ma már úgy tudósítunk a hazai eseményekről, a világversenyekről is, úgy írunk publicisztikákat, hogy egyre többen kíváncsiak a híreinkre.
Honnan jött az évkönyv ötlete? Nehezen tudom elképzelni, hogy valaki bemegy egy könyvesboltba, és utánpótlássport évkönyvet keresne.
Igen, ez igaz, ezért sem árusítjuk üzletekben a könyvet, amelyet a honlapunkon lehet megrendelni. Azért akartuk kiadni ezt a kötetet, mert tudjuk, hogy hagyományos sportévkönyv milyen sikeres és fontos kiadvány. Arra gondoltunk, miért ne lehetne ilyen az utánpótlássportnak is.
Hogyan állították össze?
Negyven sportágat öleltünk fel a könyvben, ami több részből áll: benne vannak a tavalyi év legemlékezetesebb eseményei, legsikeresebb sportolói, a legeredményesebb edzők, és van egy olyan fejezet, amelyben olyan, sporttal foglalkozó újságírók mesélnek, akiknek a gyerekei versenyeznek.
Valamennyi sportágról szöveges éves összefoglaló is szerepel a könyvben,
aztán következik az eredményekről szóló rész, amelyben az országos bajnokságok dobogósai olvashatók, korosztályok szerint, továbbá a korosztályos világversenyek első három helyezettjei és a magyar résztvevők is mind benne vannak a felsorolásban. Mura László kollégám két hónapig dolgozott csak az eredmények összesítésével. Akit érdekel a könyv, itt is megrendelheti.
Volt ifi sportolóként, újságíróként és apaként is jól ismeri az utánpótlássport világát. Melyek a tapasztalatai, mi alapján választanak sportot a gyerekek?
Fontos szempont, hogy hol élnek a fiatalok. Területenként más sportágak érhetők el, ezért sokat számít, hogy, mondjuk, a fővárosban vagy valahol vidéken szeretne valaki sportolni. Emellett az adott sportág népszerűsége és eredményessége is fontos tényező. Olimpiák után például mérhetően megnő az érdeklődés a még kevésbé közkedveltnek gondolt sportágak iránt is.
Szilágyi Áron és Berki Krisztián londoni győzelme után ki kellett bővíteni a Vasas vívótermét, mert mindenki vívni akart, a Fradi tornacsarnokába pedig nem fértek be a gyerekek, annyian jelentkeztek.
Ezek a hullámok általában lecsengenek, de nagyban segítik a fiatalokat abban, hogy elinduljanak valamilyen irányba.
Megítélése szerint hogyan változott az utánpótlássport megítélése az elmúlt harminc évben?
A rendszerváltás utáni években sanyarú helyzetben volt az ágazat. Az egyéni sportágak szinte vegetáltak, mert míg az előző rendszerben a klubok mindent leszerveztek és anyagilag is fedeztek a sportolóknak, a rendszerváltás után mindez üzleti alapra helyeződött.
A teljes eltartottságból a teljes kiszolgáltatottság állapotába került a terület.
Az utóbbi években viszont újra nagyot fordult a világ, ez nagyban köszönhető a TAO rendszerének és a 16 kiemelt sportág állami finanszírozásának. Nemrég utánpótlás edzői program is indult, ezek mind segítenek az utánpótlássport helyzetén.
Van olyan sportág, amelynek az utánpótlását különösen ígéretesnek látja?
A vívást mindenképp ide sorolnám, ott a hagyományokat jól sikerült átmenteni. De ilyen a sportlövészet, természetesen az úszás és a kajak-kenu is folyamatosan termeli ki az új generáció tehetségeit.
Csapatban a kézi-, a kosár- és a vízilabda mellett a jégkorong fejlődik a legdinamikusabban. Biztos vagyok benne, hogy ezekben a sportágakban a következő években is folyamatosak lesznek a magyar utánpótlássikerek.