Halottnak hitték élete legjobb futása után

Hogy mennyire magányos sport a futás, azt tökéletesen mutatja Tresó Gábor példája. A korábbi válogatott ultrafutó 2006-ban a tajvani, majd 2013-ban a hollandiai világbajnokságon is megfutotta élete legjobbját. Azóta sem tud leállni, egyszerre hobbiként és szenvedélyként tekint a futásra. Azt mondja, az élete a sport, mert az nem hazudik, amennyi munkát beletesz, azt visszakapja. Elhatározta, hogy 2017-ben – a 300 című film miatt – lefut 300 félmaratont. Az utolsó három hónapra 120 maradt, majdnem feladta, elengedte, ekkor azonban átváltott sportemberbe és megcsinálta. Volt, hogy nem volt kivel ünnepelnie a sikerét, és olyan is, hogy halottnak hitték. THIS IS SPARTA? Ó, dehogy. THIS IS TRASHOW!

Futva jött?
Nem, biciklivel. (nevet) Kerékpáros futár vagyok, immmár 12 éve, városon belül engem nem győz meg hatékonyabb eszközről.

Miért választotta a futást?
Sportos családban nőttem fel, anyum atletizált, apum és a testvéreim fociztak, szóval megvolt a rivalizálás közöttünk. Bátyám például korosztályos válogatottságig vitte. Próbálkoztam a focival én is, de nekem nem sikerült kiugró eredményt elérnem.

2000-ben aztán egy fárasztó munkanap után, amikor tele volt a fejem mindenféle hülyeséggel, kimentem futni a város szélére.

Fél óra volt maximum, nagyon elfáradtam, de kiszellőzött a fejem. Eltelt pár hét, jött megint egy ilyen nap, megint kimentem, és megint jó volt. Ekkor gondoltam úgy, hogy ezt rendszeresen kéne.

Egy fárasztó munkanappal kezdődött minden Forrás: Tresó Gábor

Mikor futotta le az első félmaratont?
2000-ben, a barátaim biztatására. Nagyon élveztem, egyből akartam a maratont is. Szerencsére erről akkor még lebeszéltek. De nem bírtam kivárni a jövő évi Budapest Maratont, ezért tavasszal elmentem a Hungaroringre. Szörnyű volt. A tévében láttam a mogyoródi pályát, ott nem tűnt annyira dombosnak. Kikészültem.

Akkor hallottam egy olyan mondatot, hogy ami időt ott fut az ember, annál rendes pályán legalább negyedórával jobbat lehet.

Rázott a hideg, de a fájdalom idővel elmúlik, jönnek a szép emlékek. Ősszel eljöttem a pestire, és majdnem fél órával jobbat futottam. Azt hittem, én vagyok a fasza gyerek. (nevet)

Miért, nem ön volt?
Megismerkedtem Ossó Zolival és Olasz Lacival, akikről kiderült, hogy ultra távokat futnak.

Ők tanították meg nekem, hogy a maraton és az 50 kilométer lényegében ugyanaz, a komolyabb dolgok csak utána jönnek.

A törökbálinti félmaratonon két versenyszámot is megnyert Forrás: Tresó Gábor

Szépen bejártam a lépcsőket, és nagyon sok csodálatos embert, fantasztikus példaképeket ismertem meg. Kapcsolatba kerültem a sportág elitjével is, akik mindamellett, hogy a mai napig rekordokat tartanak fent, közvetlen, barátságos és kedves emberek.

Ultrafutóként főleg a kíváncsiság hajt előre, hogy mi az, amire még képes vagyok.

Így került be a válogatottba?
2005-ben jutottam el oda, hogy Sárváron be mertem nevezni a 24 órás versenyre. Minden tervemet sikerült túlszárnyalni, 176 kilométert futottam, és abban az évben tizenhetedik voltam a magyar ranglistán. A szövetség akkoriban megkereste az első hármat, hogy vállalják-e a világversenyre való utazást, aminek az volt az akadálya, hogy a költségeket a versenyzőknek kellett állniuk.

2006-ban Tajvanon volt a világbajnokság, látták, hogy az én szemem csillog.

2005 decemberében hívtak, hogy vállalom-e a szereplést, mert előttem mindenki lemondta. Másnap reggelig kellett válaszolni. Este nem sokat aludtam, mindenkit körbekérdeztem, és tízből kilencen azt mondták, hogy mindenképp vállaljam el.

Nem volt kérdés, hogy vállalja-e a világbajnoki részvételt Forrás: Tresó Gábor

Hogy sikerült?
Életem addigi legjobb eredményét értem el, új egyéni csúcsot futottam. 48. lettem, a férfiak között pedig 37. Nagyon kimerültem, a verseny után lefeküdtem egy padra és elaludtam. Arra ébredtem, hogy egy kedves szervező pokrócot terít rám.

Jeleztem neki, hogy csak nyakig takarjon be, mert a mozdulatlanságom ellenére még élek.

Az egész napot végigaludtam, többször rosszul voltam, de végül este eljutottam odáig, hogy önmagamon kívül az engem körülvevő világgal is törődni tudtam. Megnéztem a telefonomat és öcsém sms-e szíven ütött. „Ittál már valamit arra, hogy te vagy a világ 37. legjobb férfi 24 órás futója?” Ott és akkor ünnepelni lett volna kedvem, de nem sokat ért az egész, mert nem volt kivel.

Ott álltam a világ másik végén életem legnagyobb teljesítményével, és nem tudtam senkivel igazán megosztani.

2006-ban Tresó Gábor volt a világ 37. legjobb férfi 24 órás futója Forrás: Tresó Gábor

Azóta a futás megmaradt hobbinak?
A vb után nagyon elfáradtam, nem volt kedvem futni. Általam nagyra tartott futók tanácsát megfogadva, leálltam egy kis időre, mondván, majd eltelik két-három hónap és újra hiányozni fog. Na, ez nekem három év volt. 2009-ben újra elkezdtem, és 2013-ban újra kijutottam a világbajnokságra Hollandiába, ahol aztán újra egyéni csúcsot futottam. Azóta igazából hobbi lett a futás, bár fura annak nevezni a 2017-es év után.

Nincs még vége. Lapozzon a folytatásért!