A Houston Astros és a Philadelphia Phillies jutott be idén az észak-amerikai profi baseball-liga (MLB) nagydöntőjébe. A döntő esélyesének azonban a végső győztes Astros számított, amely hat éven belül már a negyedik nagydöntőjét vívhatta, igaz csak 2017-ben sikerült elhódítania a bajnoki címet, ráadásul azt is csak csalással.
Az elmúlt évek legnagyobb baseball-botrányát okozta ugyanis, hogy a texasi együttes edzői stábja két éven át, 2017-ben és 2018-ban is egy megfigyelő csapatot állított rá az ellenfelekre, hogy különféle technikai eszközökkel begyűjtsék a riválisok titkos jelzéseit, amellyel a pályán lévő játékosok üzennek egymásnak, például egy-egy dobás előtt. Ennek eredményeként minden évben száz győzelem felett zárták az alapszakaszt, ami óriási teljesítmény.
Persze, az ellenfelek jeleinek megfigyelése önmagában még nem csalás, az viszont már igen, hogy ehhez
videorendszert építettek ki, a kispadról pedig különféle jelzésekkel – például egy szemetes kukán – dobolva jelezték az ütőjátékosoknak, hogy milyen típusú dobást várjon az ellenféltől.
A 2019-es szezon után kitudódott a texiasiak csalása, a liga pedig soha nem látott szigorral büntette a klubot. Az edzőt és a vezérigazgatót egy-egy évre eltiltotta, a csapat 5 millió dolláros büntetést kapott, és a következő két évi drafton elvesztették az első- és második körös választási jogukat. A csapat bajnoki címét ugyanakkor nem vették el, sőt a csalásban résztvevő játékosokat sem büntették.
Persze, nem ez volt az első alkalom a baseball történetében, hogy egy csapat a technológia segítségét használta a jelek ellopására, többek között a Boston Red Soxról is kiderült, hogy helyzeti előnyhöz juttata magát a csapat azáltal, hogy a 2018-as szezonban, amikor bajnok lett, videóra vette az ellenfél elkapójának kézjeleit. Kísértetiesen hasonló az Astos egy évvel korábbi mesterkedésére.
Ám a közelmúlt összes hasonló esete közül mégis a Houstoné vált az elmúlt évek legnagyobb csalási botrányává, mivel a pofátlan húzás megkérdőjelezte a játék legitimitását. Innentől kezdve sorra megcsinálhatta más is. Sok rajongó szerint a 2017-es csapat nem volt méltó a bajnoki címre.
Mint minden évben, úgy idén is összeállították a szurkolók a leggyűlöltebb játékosok listáját, amelyen az Astrosnak négy jelenlegi, valamint két korábbi játékosa is szerepel. A houstoniak egyik legnagyobb sztárja, Jose Altuve az előkelő második helyen szerepel, ami nem is meglepő, mivel ő is részese volt a csapat jellopási botrányának. Ráadásul cseppet sem volt szimpatikus a drukkereknek a texasi játékosok reakciója, mivel fel voltak háborodva és úgy csináltak, mintha mindenki más lenne őrült azért, mert haragszanak rájuk.
A lista 18. helyen álló Alex Bregman rengeteget bajlódott sérüléssel, amikor pedig játszott, akkor is gyenge teljesítményt nyújtott. Minden bizonnyal az első tíz között lenne, ha olyan statisztikákat produkált volna, mint 2019-ben, amikor az alapszakasz MVP-je lett. Érdekesség, hogy Kyle Tucker annak ellenére is a listán szerepel, hogy 2017-ben még nem is volt a csapat tagja.
A Philliesben is akadnak megosztó játékosok, például Bryce Harperre a tehetsége és az arrogáns stílusa miatt a baseball Cristiano Ronaldójaként tekintenek. Vagy nagyon szeretik, vagy nagyon nem, de az utóbbi időben inkább nem.
Szintén ott van Odubel Herrera, akit még a saját szurkolói is megutáltak. A 30 éves venezuelai játékost idén felfüggesztették, mert állítólag megtámadta és szexuálisan zaklatta a barátnőjét, ráadásul még gyermekbántalmazással is vádolták.
A Houston 2017-es csalása nem az egyetlen volt a közelmúltban, a St. Louis Cardinals 2013-ban és 2014-ben is a szabályok kijátszásával próbált előnyhöz jutni. A történetet kissé ironikussá teszi, hogy a szenvedő fél éppen az Astros volt, amely néhány évvel később ugyanúgy csalt. Az ügyben az FBI is vizsgálatot indított és kiderült, hogy a Cardinals felderítési igazgatója, Chris Correa feltörte a texasiak adatbázisát. Correa így láthatta az ellenfél taktikáját, emellett, hogy ki, mikor sérült le, milyen problémával küzd, illetve kik a sikeresebb játékosok. Az e-mailekhez hozzáférve pedig láthatta a Houston felderítőjének jelentéseit is a draftolható amatőr játékosokról.
Amikor ez a botrány kirobbant, a Cardinals elveszítette a 2017-es drafton a választási jogát és az MLB az akkoriban maximálisnak számító 2 millió dolláros pénzbüntetéssel sújtotta a klubot, Correát pedig 46 hónapnyi börtönbüntetésre ítélték vállalati kémkedés vádjával. Egyébként
ez volt az első kiberkémkedés a sportvilágban.
A '80-as években nem csak Hollywood fogyasztotta ipari mennyiségben a kokaint, hanem sportolók is. 1985-re Pittsburgh került az MLB kokainbotrányának fókuszpontjába, miután egy vendéglátós, egy fotós és a Pittsburgh Pirates kabalafigurájaként dolgozó Curtis Strong összefogott, hogy kábítószert adjanak el a játékosoknak, többek között olyan sztároknak, mint Keith Hernandez, Vida Blue vagy Tim Raines. Utóbbi később maga is elismerte el, hogy drogozott, sőt az egyik meccsen azért próbálta fejjel megérinteni a bázist, mert becsúszás közben a zsebében lévő fiolát fogta a kezével, nehogy kiessen.
Strongot aztán kábítószer kereskedelem miatt börtönre ítélték, részben azért, mert több játékos is ellene vallott. A játékosok persze olyan megállapodásokat kötöttek, amelyek mentelmi jogot biztosítottak számukra, és lehetővé tették, hogy gond nélkül folytassák a pályafutásukat.
A bírósági tárgyalások során számos információ kitudódott MLB-ben szereplő játékosok droghasználatáról, ugyanis a liga negyven százaléka kokainozott. Akkoriban ez volt az MLB történetének legnagyobb drogbotránya.
Pete Rose, a Cincinnati Reds legendás játékosa és edzője az MLB történetének egyetlen olyan sportolója, aki több mint 500 meccset játszott öt különböző poszton. Viszont egy koránt sem hízelgő rekordot is ő tart. Ő lett ugyanis
az első sportoló 40 év után, aki örökös eltiltást kapott a baseball-ligától.
1989-ben bombaként robbant a hír, hogy Rose a Cincinnati menedzsereként a nyolcvanas éveket végig fogadta. Természetesen eleinte tagadta a vádakat, majd a 2004-es „My Prison Without Bars" című önéletrajzi könyvében elismerte, hogy minden egyes meccsen a csapatára fogadott. Erre reagálva azonnal módosítottak egy szabályt, amely így lehetővé tette, hogy Rose továbbra is tagja lehessen a Baseball Hírességek Csarnokának. Ez persze hatalmas felháborodást váltott ki.
Ugyan az eddig említett botrányokhoz képest Rose fogadási ügye cseppet sokat ártott magának a játéknak, ugyanakkor bemocskolta a sportág egyik legnagyobb legendájának hírnevét.
A mai napig a baseball és a sportvilág egyik legnagyobb szégyeneként tartják számon az 1919-es baseballdöntőt, amit a Cincinnati Reds elleni Wold Seriesben elcsalt a Chicago White Sox. Az ötletet a chicagóiak egyik sztárja, Chick Gandil talált ki, és sikerült meggyőznie néhány csapattársát is, hogy szándékosan veszítsék el a döntőt. Ám nem mindenkit sikerült, és a 100 ezer dolláros bundapénzt nehezen tudták összeszedni Gandilék, ezért Arnold Rothstein maffiózó-üzletember segítségét kérték.
Az 1919-es döntő öt nyert meccsig, tehát maximum 9 mérkőzésig ment. Bár a Cincinnati jobb mérleggel zárt az alapszakaszt, mint a Chicago, mégis utóbbi volt az esélyesebb, mivel a kor legtehetségesebb játékosai szerepeltek abban a csapatban, így okosan kellett elveszíteniük a bajnoki címet, hogy ne legyen annyira feltűnő. Az ötödik meccs után egyetlen győzelemre volt a bajnoki címtől a Reds, de mivel a chicagói játékosok addig még semmit sem kaptak az alvilági bundázók pénzéből, ezért szorossá tették a párharcot és 4-3-ra szépítettek. Végül sikerült rendezni az ügyletet, és a nyolcadik meccset elvesztve 5-3-ra elbukta a Sox a nagydöntőt.
A bundázás egyik kulcsmomentuma volt, hogy sikerült meggyőzni a csapat két legjobb dobóját, Eddie Cicottét és Lefty Williamst, akik állítólag fejenként 5000 dollárt kaptak azért, hogy rosszul dobjanak.
A közvélemény nem is gyanakodott a döntő után, aztán az 1920-as évek vége felé kiderült az igazság. A Black Sox-botrány alaposan megváltoztatta a játékot, a ligában szereplő klubok tulajdonosai egyöntetűen megszavazták annak a biztosságnak a bevezetését, amely véget vetett a szerencsejátékok sötét korszakán a baseballban. Mivel a sportfogadás jelenléte, és a bundázás meglehetősen elfogadott volt az 1910-es években, a tárgyalás során felmentették a Sox játékosait.