Óscar Ustari (kapus, Independiente, 1986. VII. 3.)
Az argentin korosztályos válogatottak első számú kapusa klubja színeiben még egyszer sem lépett pályára a felnőttek között, ennek ellenére megkérdőjelezhetetlen a helye a nemzeti tizenegyben. Buenos Aires América nevű külvárosában nőtt fel, és már négyesztendősen megismerkedett a labdával - igaz, kisgyerekként még középpályásként szerepelt.
Első egyesülete a Club Atlético Rivadavia volt, és amikor 14 évesen az Independientéhez került, akkor döntött véglegesen úgy, hogy a mezőny helyett a kapuban szeretne szerepelni. Tehetsége hamar nyilvánvalóvá vált, hiszen két évvel ezelőtt már ő védte az U17-es válogatott kapuját a korosztályos Copa Américán, amelyen aranyérmet nyert, majd ugyanabban az esztendőben a 17 éven aluliak világbajnokságán is remekelt.
Az idén az U20-as Copán a torna legjobb hálóőrének választották meg, nem véletlenül, hiszen az egész kontinensviadalon mindössze négy gólt kapott, de most a világbajnokságon sem lehetett rá panasz, elvégre csak ötször kapitulált: így a nemzeti színekben 28 tétmérkőzésen mindössze 18-szor került a labda a hálójába. Az argentin kapusokkal ellentétben ő nem különösebben extravagáns személyiség, hanem nyugodt, megbízható hálóőr, amire már a nagyválogatottnál is felfigyeltek, hiszen 2004 nyarán Kolumbia, az idén márciusban pedig Mexikó ellen ő ült az albiceleste kispadján. Kedvenc sportága egyébként a kosárlabda, rajong az NBA-ért, különösen a San Antonio Spurs játékosáért, az argentin Manu Ginóbiliért.
Nereo Champagne (kapus, San Lorenzo, 1985. I. 20.)
Ustarihoz hasonlóan ő sem védett még a felnőttek között, de a korosztályos válogatottakban is csak előkészületi mérkőzéseken jutott szóhoz. A kispadról nézte végig az idei U20-as Copát és a világbajnokságot is, klubjában pedig José Fabián Ramírezt és Agustín Ignácio Oriónt még nem tudta kiszorítani.
Nicolás Navarro (kapus, Argentinos Juniors, 1985. III. 25.)
Eddig csak a különböző korosztályos csapatokban mutathatta meg tehetségét, az Argentinos Juniorsban csak a harmadik számú portás Marcos Juan Gutiérrez és Diego Hernán Moráles mögött.