Azóta már tudjuk, miért ért meg a királyi gárdának szinte minden pénzt a még mindig csak 21 éves védő: Sergio Ramos amellett, hogy a hátvédsorban bárhol kitűnően helytáll, remek technikával rendelkezik, gyors, kiválóan fejel, jól lát a pályán. Emellett, ami még nagyon fontos a mai labdarúgásban, személyisége is alkalmassá teszi a sztárrá válásra: nyitott, extravagáns, a lányok - és, mint alább ki fog derülni, a fiúk - kedvence: igazi főnyeremény!
Sergio Ramos García 1986. március 30-án született a Sevillától csak néhány kilométerre fekvő 25 ezres kisvárosban, Camasban. Gyermekkorában a futball mellett főként a bikaviadalok érdekelték, a szülővárosából származó legendás torreádorért, Curro Romeróért, és a szintén igen neves El Cordobesért rajongott - hogy végül mégis inkább a futballarénákat választotta, az nagyban köszönhető bátyjának, Renének, ő vitte ugyanis magával a helyi Camas CF edzésére.
Innen, miután tehetségesnek bizonyult, egyenes út vezetett a Sevilla FC utánpótlásába (14 évesen), ahol gyorsan vette az "akadályokat". Az ifjú hátvéd a 2002-2003-as idényben már bemutatkozott a tartalékcsapatban, az igazi áttörést viszont következő szezon hozta meg: miután a Sevilla B-ben kiválóan teljesített, Joaquín Caparrós felhívta a nagycsapathoz, és be is vetette a nagyok között, 2004 tavaszán összesen hét alkalommal.
Korához képest igen érett játéka nem kerülte el a spanyol szövetség figyelmét sem, Armando Ufarte, az U19-es válogatott kapitánya alapemberként vette számításban 2004-es korosztályos Európa-bajnokság májusi selejtezőin: a három mérkőzésből kettőt végigjátszott (a Litvánia elleni 0-0-t és a többek között Kemenes Szabolccsal, Dancs Rolanddal, Mohl Dáviddal, Vadócz Krisztiánnal és Feczesin Róberttel felállt Magyarország elleni 3-0-t). Ufarte csak a Hollandia elleni 1-0 alkalmával cserélte le őt egyórányi játék után - a győztes gólt a helyére érkezett Willy García szerezte.
A hazai rendezésű kontinensviadal júliusi döntőjében is igazi húzóembere volt a hispánoknak, olyan csapattársai voltak, mint a Real Madrid-nevelésű Rubén de la Red, Roberto Soldado és Alexis, valamint a Valenciát erősítő Albiol, Silva és Gavilán. Az akkor még főleg jobbhátvédként számításba vett Sergio Ramos az első csoportmérkőzésen Németország ellen (3-0) még megbízható játékával tűnt ki, Törökország ellen azonban nehéz helyzetbe hozta csapatát: 2-0-nál az első félidő végén éppen ő vágta fel Ali Öztürköt a tizenhatoson belül, és a csatár értékesítette is a megítélt büntetőt; majd a hajrában a törökök egyenlítettek, és csak a hosszabbítás harmadik percében sikerült a spanyoloknak begyötörni a győztes gólt.
Legközelebb az Ukrajna elleni elődöntőben vált főszereplővé, akkor viszont már pozitív értelemben, a hosszabbítást követő büntetőrúgásoknál ő is berúgta a magáét. Nem lehetett rá panasz az újabb törökök elleni meccsen, a döntőn sem, szélsőhátvédként jól segítette a támadásokat, Spanyolország pedig egy hajrában szerzett góllal 1-0-ra nyert.