Így rontják el a szabályok a futballt

A Huszti Szabolcsnak gólöröm miatt két sárgát is kiosztó bíró valószínűleg rosszul értelmezte a szabálykönyvet, de ezzel együtt sem érthető, miért kell egyáltalán büntetetni a játék savát-borsát jelentő önfeledtséget. A játékvezetőknek elvileg nincs lehetőségük a mérlegelésre, valójában azonban a kényes szituációkban rendszeresen ezt teszik.

Huszti Szabolcs élete talán legszebb gólját lőtte a hétvégén, amikor a Hannover-Werder Bremen meccs 93. percében, 2-2-es állásnál ollózva nyerte meg a meccset a hazai csapatnak.

Egy ilyen emlékezetes pillanatban kevesen vannak, akik uralkodni tudnak az érzelmeiken, Husztinak sem sikerült, örömében levette a mezét, majd kirohant a nézőkhöz ünnepelni, a nagy eufóriába azonban némi keserűséget vegyített, hogy Deniz Aytekin bíró az ünneplés végén kiállította. Az eset azért volt megdöbbentő, mert a magyar középpályásnak addig nem volt sárga lapja a meccsen, tehát mindkét figyelmeztetést a gólörömért kapta.

1:40-nél látható az ollózós gól, majd utána a dupla sárgás ünneplés

A labdarúgás gólörömre vonatkozó szabálya valóban nem teljesen egyértelmű. Eszerint a játékost figyelmeztetni kell, ha a játékvezető véleménye szerint olyan gesztusokat tesz, ami provokatív, gúnyolódó vagy indulatokat szító; az elválasztó korlátra (kerítésre) mászással ünnepli a gólt; a fején keresztülhúzza a mezét, vagy a mezével elfedi a fejét, illetve ha a gól ünneplésekor maszkkal vagy más, hasonló tárggyal eltakarja a fejét vagy az arcát.

A videó alapján Husztinál a fejen keresztülhúzott mez és a kerítésre mászás is megvalósult, ezt pedig lehet úgy magyarázni, valóban járt neki a két sárga. A korábbi élvonalbeli és FIFA-bíró, Bede Ferenc azonban más véleményen van.

Ha maszk is lett volna nála, akkor három sárgát kapott volna?

"Ez egy teljesen rossz értelmezése a leírt szabálynak, és ezt nem azért mondom, mert magyar játékos volt a kárvallottja. Számomra teljesen egyértelmű, hogy Huszti gólöröméért egy sárga lap járt volna, a német játékvezető túlgondolta ezt a dolgot. A szabály a sárga lappal büntetendő eseteknél azt is felsorolja, ha egy játékos maszkot vesz fel, ezek szerint, ha Huszti a mezlevétel és a kerítés mászás után még maszkot is előkapott volna, akkor a bíró háromszor mutatta volna fel a sárgát neki?" - tette fel a költői kérdést Bede.

A német játékvezetői bizottság elnöke, Lutz Wagner szintén úgy nyilatkozott, hogy aránytalanul súlyos volt Huszti büntetése, mert nem követett el szabálytalanságot vagy kirívó sportszerűtlenséget.

Aytekin sajnálkozva mondta, hogy csak a szabályok alapján járt el, amikor két sárgát mutatott fel, és megvédte őt a pár éve az egyik legfoglalkoztatottabb bírónak számító Markus Merk is. "Ez dupla sárga volt, Aytek helyesen döntött. Most érthetően fellángol majd a vita a szabályról, amit sokan elmebetegnek tartanak. Lehet róla vitatkozni, de ez nem a bírók dolga."

Bede szerint mivel Európa egyik legerősebb bajnokságában történt az eset, és elég nagy visszhangot kapott, várható, hogy a nemzetközi szövetség kiad majd egy állásfoglalást, amelyben megmagyarázza, hogy akkor csak egy sárgát kell adni, ha egy gólöröm közben több kihágás is történik. A Hannover addig is fellebbezett Huszti egymeccses eltiltása ellen, abban bízva, hogy a középpályás játszhat a Hoffenheim ellen.

A Hannover harcol Huszti eltiltása ellen

"Elfogadhatatlannak tartjuk, hogy a bíró nem egy sárga lappal és figyelmeztetéssel büntette Husztit, hanem azonnal két sárgát adott. A fellebbezésünknek az a célja, hogy érvénytelenítsék a második sárgát és a pirosat, s csak egy sárga lap kerüljön a mérkőzés jegyzőkönyvébe" - nyilatkozta a hannoveriek honlapján Jörg Schmadtke sportigazgató.

Ne örüljél annyira!

A futballra is igaz, hogy a szabály nem tudása nem mentesít a büntetés alól. Huszti elismerte, hogy nem tudott arról, mi mindenért lehet sárgát kapni, mint ahogy feltehetően a játékosok nagy része is csak azzal van tisztában, hogy a mezlevételt büntetik, a többi feltételt nem ismeri. Lehet, hogy Huszti esete figyelmeztetésként szolgál majd a nagy ünneplőknek, de talán érdemes lenne minden szezon előtt átovasni a szabályokat minden csapatnál, mert biztos akadna még egy-két meglepő részlet. Ugyanakkor nem lehet megfeledkezni az emberi tényezőről, a pillanat hatalmáról sem, amikor az érzelmek felülírják a szabályok betartását. A bíró végigkövette a meccset, láthatta, érezhette, mit jelentett Husztinak a 92. percben szerzett gyönyörű gól, így még akkor is nyugodtan beérhette volna egy sárgával, ha egyébként tényleg meg volt győződve arról, hogy kettőt kell adnia.

A bírók vezetői persze mindig elmondják, hogy egy játékvezetőnek nem szabad mérlegelnie, de rengeteg esetben láthattuk már, hogy mégsem tartják magukat a hivatalos állásponthoz, vagyis nem következetesek. Ha egy sárgával már rendelkező játékos szabálytalankodik, néha szemet hunynak fölötte, a kezezésért sem mindig jár sárga lap, a műesések elbírálása sem egységes, és az is előfordul, hogy az utolsó percekben fordítja el a fejét a bíró egy vitatott helyeztben, elkerülve ezzel, hogy eldöntse a meccset.

A gólöröm büntetése egyébként is az egyik legidegesítőbb szabály, amit valaha a futballban kitaláltak. Ha valaki egy komoly tétre menő meccsen betalál, nem várható el, hogy sztoikus nyugalommal, befelé fordulva ünnepeljen, miközben a nézők tombolnak a lelátón. Amennyiben elfogadjuk, hogy a futball a szórakoztatóipar része, amelynek vonzerejét többek között az önfeledt és katartikus pillanatok adják, akkor feltehetjük a kérdést, mi értelme van éppen ezeket megnyilvánulásokat korlátok közé szorítani. Egy profi sportolótól elvárható az önfegyelem, de vajon kit és miért sérthet az, ha egy játékos a fejére húzza a mezét örömében?

Műesés, kezezés, nyilvánvaló gólhelyzet megakadályozása

A gólöröm büntetéséhez hasonlóan sok kritika éri a műesések sokszor teljesen követhetetlen megítélését is. Ha minden esetben járna sárga, amikor egy játékos láthatóan feldobja magát, hogy büntetőt harcoljon ki, valószínűleg nagyobb lenne a visszatartó erő, a bírók azonban egyáltalán nem következetesek ebben a kérdésben. Olyat pedig még sohasem láttunk, hogy valaki a félpályánál kapott sárgát szimulálásért, pedig a bíró megtévesztését elvileg a pálya minden pontján ugyanúgy kellene büntetni.

Szintén nagy vitákat és indulatokat gerjeszt a kezezések elbírálása, amelyeknél a legfőbb támpont az lehet, hogy szándékosan vagy vétlenül találkozott-e a játékos keze a labdával. Az sem mindegy, hogy milyen pozícióban van a játékos keze, ha egy méterről rárúgják a labdát, azt például bajosan lehetne szándékosnak nevezni. A bírók azonban ezt nem mindig veszik figyelembe, emlékezhetünk például az 1998-as vébé olasz-chilei meccsre, amikor Roberto Baggio egészen közelről találta el a védő test mellett lévő kezét, és a játékvezető mégis büntetőt ítélt. Baggio be is lőtte, kiharcolva ezzel a 2-2-es döntetlent.

Az említett eset jól példázza a kezezések megítélésének ellentmondásait, hiszen ha egy játékosnak a teste mellett, természetes helyzetben van a keze, akkor általában nem ítélnek ellene büntetőt, ha hozzáér a labdához. Ugyanakkor ha oldalra tartja a kezét, akkor be szokták fújni a tizenegyest, de erre sem lehet építeni: a magyar-holland vb-selejtező első félidejének a végén Jordy Clasie megmozdulása Bedénél büntetőt ért volna, a portugál Proenca mégsem fújt semmit.

Bede a hétvégén játszott Paks-Siófok NB I-es meccse is példaként hozta fel, ahol Szilasi Szabolcs a 91. percben fújt be egy tizenegyest Éger László kezezése miatt a vendégeknek, de azon sem lepődött volna meg, ha nem ítél semmit.

2:33-nál látható Éger kezezése:

"Ez az eset 4-0-s állásnál történt, ilyen nagy különbségnél könnyebben fúj be egy büntetőt a bíró, de ha ugyanez 0-0-nál történik egy kupadöntőn, akkor keződik a probléma. Vannak olyan szituációk, amikor az is gond, ha a bíró ítél valamit és az is ha nem, aktív játékvezetőként jobban szerettem azokat a helyzeteket, amikor a csatár kilépett, hátulról felvágták, ott egyértelmű volt a piros lap, senki nem vitatkozott rajta."

Bede játékvezetői szempontból éppen a nyilvánvaló gólhelyzet megakadályozását tartja sarkalatos pontnak, ez az, ami a köznyelvben az utolsó ember által elkövetett szabálytalanságként terjedt el. Itt is sokszor pengeélen táncolnak a bírók, hiszen ha a kapus például elüti a csatárt a 16-oson belül, akkor azért járhat tizenegyes és kiállítás is, ami dupla büntetésnek számít, és sokszor a játékvezetőn múlik, mit ítél meg gólhelyzetnek.

"Itt vannak a kollégák nehéz helyzetben, hogy mi is számít nyilvánvaló gólhelyzetnek, de az általános gyakorlat szerint kétes esetekben a piros lapot mutatják fel, mert az jobban védhető" - mondta Bede. A 271 NB I-es meccsen közreműködő bíró elárulta, a nemzetközi szövetség a BL- és EL-meccsek kétes helyzeteit rendre kielemzi, ezeknek az elemzéseknek kéne irányelvként szolgálni a játékvezetők számára.